A HM HIM HHI munkatársai a füzéri helytörténészekkel együttműködve a zempléni tájegység hősi temetkezési helyeinek felmérése során kezdték meg a hollóházai temető hátsó részén található, eddig névtelenül álló sírhely feltárását. A helyi emlékezet szerint a kilencvenes években, a korhadt eredeti fakeresztek cseréjekor kőtömbökkel megjelölt területen a szakemberek a kövek eltávolítása után nyitották meg a felszínt.
Mintegy nyolcvan centiméteres mélységben először négy, majd a kutatóárok északi irányú bővítésekor további két emberi csontvázat találtak. A feltárás során megfigyelték, hogy négy váz bokájára réz- vagy vasdrótokat hurkoltak. Ez a körülmény arra utal, hogy a halottakat a harcok elültével nem azonnal, hanem egy későbbi időpontban, a drótok segítségével húzták be a közös sírgödörbe. A maradványok mellett feltárt felszerelési tárgyak és sírmellékletek kivétel nélkül a Magyar Királyi Honvédséghez tartoztak.
A kutatók számára a munkálatok legjelentősebb eredménye egy kiváló állapotban fennmaradt M36-os azonossági jegytok megtalálása volt. A lelet segítségével már a helyszínen sikerült azonosítani Nagy Sándor tetétleni születésű honvédet, a 11/II. zászlóalj katonáját. A felfedezés történelmi jelentőségét az adja, hogy a veszteségi nyilvántartások és az archív dokumentumok alapján korábban nem állt rendelkezésre hivatalos információ a Hollóházán eltemetett katonákról, jóllehet a térségben minimum hét eltűnt személyt tartottak nyilván.
A zempléni régió 1944 őszén és telén heves harcok színtere volt, amikor a Vörös Hadsereg előrenyomulását a magyar és német csapatok igyekeztek feltartóztatni. A hegyvidéki terepen vívott visszavonuló harcok során az elesett katonák azonosítása és szabályos eltemetése sok esetben lehetetlenné vált, ami a térségben több dokumentálatlan ideiglenes temetkezési hely kialakulásához vezetett.
