Többnyire a kritikus infrastruktúra, az utak, hidak állapota, az energiaszolgáltatás biztonsága, az egészségügy katasztrófahelyzetekre való felkészültsége iránt tudakozódnak. Ehhez természetesen joguk is van, ismerte el a türingiai esetet kommentálva Georg Maier szociáldemokrata tartományi belügyminiszter, de hozzátette: meg kell vizsgálni, milyen érdekeket szolgálhatnak a kötelezően megadandó válaszokból kiderülő információk. Amelyekből nem többet, de nem is kevesebbet lehet levezetni, mint egy adott ország sebezhetőségét.
Mégis, kinek az érdeke?
Nos, ami az érdekeket illeti, az AfD kizárólag az ország, adott esetben az érintett tartományok sorsa iránt érzett felelősséget hangsúlyozza – a kormánypártoknak viszont egészen más a véleményük. Ezért is rendeztek vitát, úgynevezett „aktuális órát” a napokban a Bundestag plenáris ülésén a keresztény uniópártok (CDU–CSU) és a szociáldemokraták (SPD) arról, milyen kihatásai vannak az AfD orosz kapcsolatainak Németország biztonságára.
Merthogy – így a kormánypárti frakciók felszólalói – az AfD által forszírozott kérdések és az azokra kötelezően megadandó válaszok tartalma együttesen igen értékes információkat szolgáltathat Oroszország számára. Olyannyira, hogy ez felveti a kémkedés gyanúját. Amit természetesen az AfD határozottan és felháborodottan visszautasít.
Ugyanakkor köztudott, hogy a párt igen élénk orosz kapcsolatokat ápol. A tartományi parlamenti képviselőik részt vesznek a Vlagyimir Putyin orosz elnök születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen a berlini orosz követségen. De nemcsak ott szívesen látott vendégek, hanem Moszkvában, Kalinyingrádban, Szentpéterváron, Szocsiban – többek között ezekre a helyekre szóltak a meghívások tartományi parlamenti képviselőknek, Bundestag-tagoknak és kísérőiknek az elmúlt években. Miközben sem a kormánypártok, sem az ellenzéki Zöldek Ukrajna megtámadása óta semmiféle kapcsolatot nem tartank fönn orosz relációban.
A fogadások baráti csevegésén és a „vajaskenyér-túrákon” túlmutatóan az orosz érdekek nyílt támogatásának tartják, hogy Alice Weidel AfD-elnök rendre fölszólítja a kormányt, hogy egyrészt fejezze be Ukrajna támogatását – vagyis fogadja el az agressziót –, másrészt a technikai lehetőségek megteremtésével azonnal álljanak vissza az orosz gáz- és olajimportra. Vagyis az ellenértékkel töltsék föl Putyin háborús kasszáját.
Parlamenti harcok
Így aztán Markus Söder, a bajor CSU elnöke elég hamar megtalálta a szerinte megfelelő jelzőt az AfD-re, miszerint a párt „Putyin ötödik hadoszlopa” Németországban. Jens Spahn, az uniópártok parlamenti frakcióvezetője is megismételte Söder minősítését egy decemberi vitában. Az idén januári vita összegzéseként pedig azt vágta oda az egész AfD-frakciónak, hogy „maguk Putyin-párt, és azok is maradnak”.
Aki figyelemmel kíséri a parlamenti vitákat, annak feltűnhet az AfD-frakció fegyelmezettsége ilyenkor. Zárt falanxként, a padsoraikat megtöltve szinte vezényszóra tapsolják meg saját szónokaikat és utasítják vissza a bírálatokat. A legutóbbi Bundestag-választások után duplájára nőtt képviselőcsoport nem csak vizuálisan tölti be a parlamenti patkó egynegyedét, politikailag is rányomja bélyegét, kiköveteli magának a figyelmet.
Ahogy például Weidel – élve azzal a lehetőséggel, hogy kormányzati előterjesztés után nekik mint a legnagyobb ellenzéki frakciónak jár az első hozzászólás joga – kivonul a pulpitushoz. Hangsúlyozottan lassan, szinte tagolva, hatásszünetekkel beszél, s ha valamely kijelentése éppenséggel nem nyeri el a többi párt, akár a kormányoldal, akár az egyéb ellenzék tetszését, és szavait középről és balról morgás, közbekiabálás kíséri, akkor megáll. Szünetet tart, s félig hátrafordulva szinte felszólítja az elnököt, ugyan tegyen már rendet, ne zavarják meg.
Ők viszont nem fogják vissza magukat, akár kormányoldali, akár más ellenzéki kap szót. Zajongás a jobboldalon – rögzítik ilyenkor a jegyzőkönyvek. A parlamenti szabályok szerint a túl hangos, sértő, a politikai vita kereteit túllépő megjegyzések, nemtetszés-nyilvánítások esetén a levezető elnök a rendre felszólító figyelmeztetést, úgynevezett Ordnungsrufot adhat az érintett képviselőnek.
Sokatmondó adat, hogy a kevesebb mint egy éve megalakult új Bundestag jegyzőkönyvei szerint a levezető elnöknek 42 alkalommal kellett élnie a rendreutasítás jogával, s ebből 35-ször AfD-s képviselőkkel szemben.
Akiket ez egyébként cseppet sem zavar, minden ilyesmit politikai támadásnak minősítenek, amivel a többiek – ahogy ők mondják, a „kartellpártok” – el akarják lehetetleníteni őket, akik pedig a német nép érdekeinek igazi képviselői.
