Vannak szavak, amelyek nem engem védenek, hanem a valóságot nevezik nevén. Pászkán Zsolt írása ilyen. Nem politikai állásfoglalás, nem személyes lojalitás, hanem tiszta diagnózis arról, mi történik egy várossal, amikor a hatalom azt hiszi, felette áll a jog és az erkölcs törvényeinek.
Köszönöm neki, hogy kimondja azt, amit sokan csak súgva mernek.
A hallgatás nem opció többé.A tiszta, nyílt beszédé igen. 
„A Perintfalvi-ügyet most nem kommentálom.
Nem azért, mert ne lenne véleményem róla, hanem mert itt és most nem ez a lényeg.
A lényeg az, amit ez az eset – és a Kocsonyafesztivál ügye – együtt mutat meg:
hogy helyi hatalmi csoportok miként viselkednek akkor, amikor azt hiszik, hogy rájuk nem vonatkozik sem jog, sem erkölcs, sem következmény.
Ami Miskolcon történik évek óta a Kocsonyafesztivál ügyében, az nem politikai vita, nem „kulturális nézeteltérés”, és nem is „kommunikációs félreértés”.
Ez egy magántulajdon szisztematikus kisajátításának kísérlete, amelyhez egy önkormányzati cég (sőt, több!) többszörösen jogsértő módon asszisztált – jogerős kúriai ítélet és alkotmánybírósági döntés szerint is.
És most ott tartunk, hogy
– a meglopott,
– meghurcolt,
– ellehetetleníteni próbált,
– nyugdíjas korú tulajdonosnak
kellene több mint 5 millió forint perköltséget fizetnie annak, aki a jogsértést elkövette.
Ez nem „jogállamisági vita”.
Ez abszurdum.
Különösen pikáns, hogy a pert a tulajdonos nem önszántából, hanem egy helyi, a „baloldali” és a „jobboldali” városvezetés mögött változatlanul jelenlévő tanácsadói kör nyomására, sőt, zsarolására indította el – olyan körről van szó, amely szélsőbaltól szélsőjobbig képes politikai hátteret gyártani magának, ha az érdekei épp úgy kívánják.
Ez nem ideológia. Ez túlélési technika.
És pontosan ezért fontos ezt nem összemosni országos politikával.
Mert itt nem „a kormány”, nem „a pártok”, nem „a rendszer” áll szemben egy alkotóval.
Itt helyi szereplők játszanak túl nagy téttel, miközben országos szinten egyre nehezebben magyarázható, miért éri meg ezt az ügyet tovább görgetni, a tulajdonos kárát növelni és tovább asszisztálni ahhoz, hogy a tulajdonos irányítása alatt az ország harmadik legjelentősebb fesztiváljává kinőtt Kocsonyafesztivál most, a tulajdonos háttérbe tolásával és szisztematikus kiszorításával, lassan-lassan egy falusi búcsú szintjére süllyed.
Ez az a pont, ahol fel kellene tenni az egyszerű kérdést:
kinek hoz ez még bármit is?
Mert ami biztos:
– erkölcsileg már rég mínuszban van,
– jogilag egyre kockázatosabb,
– politikailag pedig egyre drágább.
Ez az ügy nem fog eltűnni,
nem fog „elfáradni”,
nem fog elcsitulni attól, hogy egy nyugdíjast próbálnak anyagilag kivéreztetni.
Ellenkezőleg.
Minden ilyen lépés csak jobban ráragasztja ezt a helyi történetet mindarra, amihez egyébként nem lenne muszáj hozzákötni.
Ezért osztom meg Edit bejegyzését.
Nem szimpátiából.
És főleg nem politikai indíttatásból.
Hanem mert itt most hallgatni kerül többe.
És ezt előbb-utóbb mindenkinek mérlegelnie kell –
különösen azoknak, akiknek már nem csak helyi, hanem országos felelősségük is van”
2 Responses
Igazi kóser mentalitás.Ha az érdek úgy kívánja, sikeres vállalkozó,ha meg úgy, akkor fillérekből élő nyugdíjas.
Shalom!
Terülj asztalkámat a …., mindenkor