Eszerint az elmúlt időszakban több írás is megjelent, melyben téma volt a DVTK labdarúgóinak fizetése és a klub alkalmazottainak száma. Az írások alapjait képező számításokba azonban a DVTK esetében több helyen is hiba csúszott. Tamás Gábor, a DVTK cégvezetője segített eligazodni a számok között, és ez alapján a DVTK nemhogy nem a második a futballisták fizetéseinek tekintetében, hanem inkább a magyar első osztályú mezőny közepén található.
– A játékosok bére nem nyilvános adat, így aki nem ismeri azt, csak kalkulálni tud. Azonban a módszertanba csúszott néhány hiba, ami jelentősen torzítja az eredményt, amely alapján nemhogy a második helyen vagyunk, de valahol a mezőny közepén szerepelhetünk.
Az össz-bérköltségből (3,65 milliárd forint) kivonták a nem labdarúgó státuszú alkalmazottak bérét, azonban az itt megadott 650 millió forintos érték aránytalanul alacsony a DVTK esetében (csak mellékesen: az MTK-nál is szinte pontosan ugyanennyi jött ki mintegy körülbelül 50 munkavállalóra, amiben minden bizonnyal a profi labdarúgók is szerepelnek). Nem vették figyelembe, hogy az előbb említett módon a Diósgyőr FC Kft. az első csapat mellett a DVTK Labdarúgó Sportakadémiát is működteti, valamint a DVTK Stadiont is üzemelteti. Amennyiben a közölt átlagbér valós lenne a labdarúgók esetében, akkor a többi munkavállalónak kirívóan alacsony bérért kellene dolgoznia, ami nem fedi a valóságot.
A labdarúgók össz-bérköltsége ugyan magasabb a többi munkavállalóénál, de nincs az a nagyságrendi különbség, mint, ami a sajtóban olvasható volt.
Úgyszintén torzítja a végeredményt, hogy a Diósgyőr FC Kft. alkalmazásában több profi labdarúgó áll, mint egy átlagos magyar csapatot működtető gazdasági társaságéban. Az első csapata mellett a női csapat tagjai is profi státuszban sportolnak – még ha a fizetésük el is marad a férfiakétól -, illetve azoknak a 18 év alatti fiataloknak is adunk profi szerződést, akikben látjuk a minimum NB I.-es pályafutás lehetőségét. Remélem, így sikerül reális képet kapniuk szurkolóinknak arról, hogy áll a klub a fizetések nagysága és alkalmazottak száma szempontjából – fogalmazott Tamás Gábor cégvezető.
Korábban
Focicsoda Diósgyőrben: elszórt milliárdok felelős nélkül
2024 elejére a miskolci klubház kettészakadt: volt a tulajdonos és két embere, illetve a munkáltatói jogokat továbbra is gyakorló Sántha Gergely és emberei. Illetve több egybehangzó információ szerint még valaki Sántha mögött: Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója, a Fradi elnöke, akihez a miskolci kolléga olyan közel van, hogy „megvan neki az a telefonszáma, amit fel is vesz”. Sántháról az egri forrásainkhoz hasonlóan nyilatkoztak miskolci ismerői is: politikus alkatként írták le, aki mindent megígér, és csak „fontos helyzetekben” érezteti, hogy neki hol vannak kapcsolatai. Ezért nyíltan Horváth Csengerrel sem konfrontálódott az első hónapokban.
A támadás máshonnan érkezett: a Blikk írta meg, hogy tavaly decemberben „megverték a Diósgyőr balhézó sportigazgatóját”. A hír forrása egy „neve elhallgatását kérő szurkoló, aki ott volt a szórakozóhelyen és felháborították a történtek”. E szerint Horváthot minősíthetetlen és ittas viselkedése miatt kellett bántania a biztonsági őröknek. A sportigazgató egyébként több szemtanú szerint tényleg ittasan mulatozott a miskolci szórakozóhelyen, ezért a KESMA-hoz tartozó Boon.hu-n kért elnézést, illetve azért is, mert mint kiderült, korábban a Tisza Párt aktivistájaként az ellenzéki párt egyik Facebook-csoportjában moderátori szerepét is vállalta.
Pár hónappal később egy másik névtelen levél is körbement a magyar sajtóban: ez már arról szólt, hogy Horváth a focicsapat marbellai edzőtáborában vitte el a csapat egy részét bulizni, és emiatt olyan másnaposak voltak, hogy nem tudtak edzeni, az ebből adódó vita miatt pedig az egész felkészülés el lett rontva. Ez a történet végül nem jutott tovább a különféle diósgyőri fórumok kommentfalain, de tovább erősítette a léha tróger imázst, aki csak akadályozza a munkát. Ez az érezhető feszültség, különféle vadabbnál vadabb pletykákkal övezve ment odáig, hogy júniusban hét hónap után szűkszavú közleményben jelentette be a klub, hogy Horváth Csenger hét hónap után távozik, nem sokkal később pedig Páncsicsot is kirúgták.
A miskolci szurkolók értetlenül figyeltek: a nagy dirrel-dúrral bejelentett sportigazgatót, a pár meccs után eltávolított szerb edzőt, a Litvániából igazolt új mestert, Valdas Dambrauskast. A beígért focicsoda is elmaradt: a 2024/2025-ös szezon második felének egyik leggyengébb alakulata lett a Diósgyőr, ami csak azért végzett a hatodik helyen, mert ősszel a csodák csodájára erőn felül teljesített a keret. A kialakult hangulatról sokat mond, hogy a Horváthék által hozott litván edzővel, Valdas Dambrauskasszal folytatni akarták a munkát Sántháék, ő azonban inkább ingyen felbontotta a szerződését. Utódja az épp februárban, tehát alig fél éve kirúgott Vladimir Radenković lett.
Az elmúlt hónapokban tulajdonosként a klubügyekben is gyakran megnyilvánult orvos azóta egyáltalán nem kommentált semmit, és a hírek szerint teljesen levette a kezét a DVTK-ról. Talán érthető is azután, hogy egy kvázi beosztottja kirúgta az emberét, majd visszaveszi azt a stábot, amitől télen szeretett volna megszabadulni. Kérdéseinket a témában feltettük a DVTK sajtóosztályának, ahonnan semmilyen válasz nem érkezett cikkünk megjelenéséig. Üzenetben próbáltuk meg elérni a Fájdalom Ambulancia cmén Magyar Mátyást. Cége egyik munkatársa csak ennyit válaszolt: „Kérjük, hogy a DVTK labdarúgó csapatával kapcsolatos kérdé
