Fico pálfordulása: így győzte meg a szlovák kormányfőt az uniós mainstream

Amikor értelmezni próbáljuk, mi történt, hogy korábban Robert Fico is vétót lengetett be, majd végül most mégis megszavazta az ukránok katonai megsegítését Brüsszelben az Európai Tanácsban, három dolgot érdemes figyelembe venni.

Egyfelől, hogy mi miatt alakult egyáltalán úgy, hogy északi szomszédunk miniszterelnöke vétózni akart: amiatt, hogy az idei év első napjával Ukrajna leállította az Oroszországból Európába irányuló földgázszállítást.

Fico pedig – minekutána Szlovákia erőteljesen kitett az orosz gáznak – közölte Volodimir Zelenszkijjel, hogy őt tartja felelősnek a történtekért, szabotázsnak nevezve a lépést. Emellett különféle válaszintézkedéseket helyezett kilátásba, ezek egyike volt az elektromos áram szállításának leállítása Ukrajnába. S ugyanakkor azt is jelezte: nem lesz barátságos Ukrajnával a jövőben.

Márpedig így nyomás alatt kellett döntenie mind az ellenzék, mind saját koalíciós partnerei részéről.

Miközben maga Zelenszkij azonban korábban kizárta a gáztranzit folytatását, és azt mondta, hogy az európai országoknak be kell látniuk, hogy Moszkva nem megbízható energiaszolgáltató; olyanokat mondott, hogy nem fogja hagyni, hogy az oroszok „további milliárdokat keressenek a vérünkön.”

Az Ukrajna katonai támogatásáról szóló dokumentumba – amit így már kizárólag a magyar kormányfő nem szavazott meg – belekerült egy kiegészítés Ukrajna és Szlovákia vonatkozásában, jelesül a szöveg Euractivhoz került korai változata szerint az, hogy az EU vezetői felszólítják a Bizottságot, Szlovákiát és Ukrajnát, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a gáztranzit kérdésében működőképes megoldások megtalálása érdekében, többek között annak újraindításán keresztül.