Több methanai lakos még a Budapest Pride-ra is eljött

Hat emberért is érdemes felhúzni egy amfiteátrumot

Methana városa valódi metropolisznak tűnik a maga 150 főjével a félsziget falvaihoz képest. A 7-8 főt számláló településeken mindenki ismeri már Kristófékat, bárhova megyünk, régi barátokként üdvözlik egymást az emberek.

Az „őshonosok” kecskéket terelnek, bort készítenek, megtermelik maguknak a mindennapi betevőt, a főleg Angliából betelepült lakosok tetemes része művészettel foglalkozik, vagy valami olyan tevékenységet végez, amivel nem elvesz, hanem hozzáad a félszigethez.

Izgalmas arcokat ismerünk meg. Ott van Mariel, a író-reflexológus-jógaoktató, aki tengerparti villát üzemeltet írók és művészek számára, akik kreatív elvonulásokon fejleszthetik magukat. Aztán Theo, a kb tízfős Kaimeni Chora legaktívabb polgára, aki amellett, hogy tavernát üzemeltet, egy amfiteátrumot is épített a hegyoldalba, ahol minifesztiválokat tart. (Hogy ezen hányan vannak, és pontosan kik, azt nem tudom, de állítólag körbekérdezgeti a helyieket, hogy milyen programra vágynának.)

Találkoztunk még Yorgóval és Kimberly-vel, a venezuelai-görög házaspárral, akik az olivából csináltak businesst. A pár eredetileg egy meddőségi klinika miatt jött Görögországba, de olyannyira beleszerettek a helybe, hogy végül itt alapítottak családot, és itt szüretelnek olivát, amiből Kimberly elképesztő bőrápolási termékeket készít. Szintén megismerjük Giannát, aki a lányaival nyitott éttermet, és talán a félszigeten elsőként kezdett vegán ételekkel kísérletezni.

Bár a lakosok nagy része 60-70 környékén jár már, Kristófékat az első perctől kezdve kortalan barátjaikként szeretik: valódi, minőségi emberi kapcsolatok alakultak, távollét esetén egymás növényeit öntözik, és

több methanai lakos még a Budapest Pride-ra is eljött megnézni a pár DJ-zését!ű

ENNYIBE KERÜL METHANÁN EGY HÉT: