60 éve történt
Andrássy Ilonát 1961 áprilisában a kommunista állambiztonság már figyelte. A Ráday utcai lakásba bevezették a szobalehallgatásra alkalmazott 3/e rendszabályt. Gyanús személy lévén leveleinek átnézésére az ún. K–ellenőrzést alkalmazták, így azokat az ügyeletes belügyi alkalmazott előbb olvasta, mint ő maga.
A következő letartóztatási hullám májusban történt. Ezt már Andrássy Ilona sem kerülhette el. 1961. május 9–én éjjel, egy
közel másfélórás házkutatás után vették őrizetbe. Az intézkedés végrehajtására „hűtlenség” alapos gyanúja miatt került sor.
A belügyi szervek nem hagytak semmit sem a véletlenre. Miután végeztek a Ráday utcában, még éjjel átkutatták férje, Klimkó professzor leányfalui nyaralóját is. Itt csupán egy jelentéktelen tétel szerepel a kézzel írott jegyzőkönyvön: „2 db. papírdarab feljegyzéssel”.
Őrizetbe vétele után köröztek vele a városban, hogy ne tudja meg hova viszik – mesélte Ilona kolléganőinek az 1970–es években.
A bírósági tárgyalásra a Budapesti Katonai Börtön állította elő.
Andrássy Ilona első kihallgatása már május 9–én megtörtént, majd két nap múlva előzetes letartóztatásba helyezték. Az utóbbi intézkedést ezzel indokolták: „Dr. Klimkó Dezsőné 1959–től folytatólagosan állam-titkot [sic!] képező jelentéseket továbbított Paul Boncourné a francia követ feleségén keresztül illetéktelen külföldi személyek részére és közreműködött a rk. egyház illegális tevékenységéhez szükséges anyagi fedezetnek külföldről való beszerzésében.”
Az idézet forrása:
Erdős Kristóf: Andrássy Ilona grófnő élete (1917–1990)
Andrássy Ilonára emlékezve Betléren emléktáblát avattak, ennek kapcsán írták róla:
„Budapesten, immár a második világháború alatt, a Magyar Vöröskereszt önkéntes ápolói és sebésztanfolyamának elvégzése után főápolónőként dolgozott a katonai Sziklakórházban. „Cziráky Alice grófnővel és Waldbott Mady bárónővel együtt gróf Széchenyi Zsigmond házában lakott. Budapest ostromának idején áldatlan állapotok uralkodtak a Sziklakórházban. A mindössze hatvan fő befogadására tervezett intézményben olykor közel hétszáz beteget is elláttak. Óriási volt a zsúfoltság, nem volt elég kötszer, gyógyszer, élelem. A kórházban a létesítmény felszámolásáig végezte munkáját. Főnővérként rendkívül szigorú volt. Mindig jó példával járt elöl. Minden beteg meg volt vele elégedve, a megtestesült jóságnak tartották” – hangzott el Szikszai Anikónak, a budapesti Sziklakórház Atombunker Múzeum igazgatóhelyettesének beszédében.
A második világháború után Andrássy Ilona továbbra is Magyarországon élt, ahol származása miatt a kommunista rendszer hamis vádakkal illette és üldöztetésben részesült. Az ötvenes években kitelepítették egy hortobágyi munkatáborba, ráadásul később öt évre börtönre került államellenes tevékenység koholt vádjával, mivel csupán annyit tett, hogy a rendszernek nem tetsző embereket segítette. Szabadulása után is rendőri megfigyelés alatt állt. Férje, Füzesi-Klimkó Dezső köztiszteletben álló orvos és főiskolai tanár volt, akit Ilona börtönbüntetése alatt arra kényszerítettek, hogy váljon el tőle – ezt a szerény, de megtörhetetlen grófnővel csak egy hivatalos levélben tudatták. Állandóan megfigyelték, kihallgatták és az ÁVH gyakran tartott nála házkutatást.
Családját 1947-ben látta utoljára, aztán elvették az útlevelét és az állami szervek még azt sem engedték meg neki, hogy elutazzon az édesapja temetésére. Útlevelet csak 1971-ben kapott, azután többször ellátogatott Betlérre is. Mindig megvette a belépőjegyet és a csoporttal együtt járta be a kastélyt, vagy a krasznahorkai várat, hallgatva a kommunisták által terjesztett hazugságokat családjáról. Gyermektelenül hunyt el 1990. június 12-én, és végakarata szerint a krasznahorkai várban, az Andrássyak családi kriptájában helyezték örök nyugalomra.”
Andrássy Ilona [Andrássy Ilona Eleonóra Mária gr. Klimkó Dezsőné dr.] neve levéltárunkban 40 dossziéban olvasható.