Az Országos Kórházi Főigazgatóság (Okfő) nyilvántartása szerint jelenleg 353 olyan gyermek van kórházi ellátásban, akikről a szüleik lemondtak, vagy akiket a szüleik nem vihettek haza magukkal – derül ki a Telex kérdésére küldött válaszból. A legutóbbi információ szerint idén januárban 260 anya nélküli csecsemő volt egészségügyi intézményben, tehát a számuk azóta nőtt. A belügyminiszter november elején azt ígérte, hogy december 31. és jövő év március 31. között valamennyi csecsemő ellátását meg fogják oldani.
„A mi tapasztalataink alapján az látszik, hogy a kórházakban lévő kisbabák többségét nem a szüleik hagyták el, de még csak nem is bántalmazó családból jövő újszülöttek, hanem olyan gyerekek, akiket indokolatlanul emeltek ki a családjukból” – mondta a Telexnek Boros Ilona, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa.
Ma, november 20-án van a gyermekjogi világnap. 36 évvel ezelőtt ezen a napon fogadták el az ENSZ gyermekjogi egyezményét, amely a világ 196 országában garantálja a gyerekek alapvető jogait és máig a legszélesebb körben elfogadott nemzetközi emberi jogi dokumentum.
Szegénység miatt egyetlen gyereket sem lehet kiemelni
A TASZ a kórházban hagyott csecsemők ügyét a gyermekvédelem „állatorvosi lovának” tartja. Szerintük mindez a rendszer összeomlásának következménye, és jól megmutatja a gyámhatóság és az alapellátás működésképtelenségét. Tavaly ősszel bejárta a médiát, hogy nagyjából 280-300 elhagyott csecsemő van kórházban. Ez a szám a Gyermekjogi Civil Koalíció felmérése szerint 2023-ban még 50-100 volt, vagyis a most a Telexszel közölt adatok alapján egy év alatt több mint három-hatszorosára nőtt.
A kórházban élő gyerekek között van olyan, aki után egyáltalán nem érdeklődik senki, míg más esetekben az anya vagy a család körülményei olyanok, hogy a gyerekek nem kerülhetnek haza. A Belügyminisztérium szerint a gyerekek általában három hét és tizenkét hónap (!) közötti időt töltenek az egészségügyi intézményekben. Őket „életkoruk és egészségi állapotuk függvényében, újszülött-, újszülött intenzív, csecsemő- vagy csecsemő intenzív osztályokon” helyezik el.
Boros Ilona szerint sokan közülük úgy vannak kórházban, hogy valójában ezt semmi nem indokolja.
Azt ő sem vitatja, hogy több gyerek nagyon nehéz helyzetből, szegény családokból, munkanélküliséggel vagy lakhatási válsággal küszködő családokból jön, azonban ez nem elég indok a kiemelésre. Sőt, a hatályos magyar gyermekvédelmi törvény és az ENSZ gyermekjogi egyezménye szerint jogellenes pusztán az anyagi helyzete miatt kiemelni egy gyereket. „Ha nincs a családban elhanyagolás, bántalmazás, és csak a szegénység az egyetlen nehezítő körülmény, akkor a helyi szociális ellátásnak kellene segítenie.”
Igaz, ez ma már köztudott, de a TASZ szerint korábban nem volt az. „Egy évtizede foglalkozunk a gyermekvédelem anomáliáival, már 2016-ban indítottunk kampányt a szegénység miatt családjukból kiemelt gyerekek ügyében” – mondta Boros Ilona.
Boros erről elmesélt egy történetet. Borsodban van egy falu, Kesznyéten, ahol a lakosság nagyjából fele roma. Az egyik évben az 1500 fős faluból 50 gyereket emeltek ki a családjukból, közülük többeket már a kórházból sem engedtek haza. A gyerekek többségénél a fő indok az volt, hogy komoly szociális hátrányok között éltek.
A TASZ kampányának köszönhetően a következő évben átfogó vizsgálat indult az ombudsmani hivatalban, ennek eredménye egy 2017-es ombudsmani jelentés lett. E szerint az állami gondozott gyerekek harmadánál valóban a szegénység, a rossz vagy megoldatlan lakáskörülmények állnak a családból való kiemelés hátterében. „Tehát a gyermekkiemelések harmada biztosan jogsértő” – tette hozzá Boros Ilona.
Ezekben az esetekben a gyerekek legfőbb érdekét kell nézni, és az alapján mérlegelni:
a szakértő szerint egy szeretetteljes, harmóniában élő, nagyon szegény család még mindig jobb, mint egy gyermekotthon.
„Az alapellátás feladata, hogy segítsen a gyereknek akkor is, ha a családjában iszonyatos szociális nehézségek vannak” – tette hozzá Boros Ilona, aki szerint még az sem hatalmazza fel a gyámhatóságot a kiemelésre, ha például nincs fűtésre pénze a családnak vagy lakhatási válság miatt nincs megfelelő ingatlanuk.
„Ebben az esetben együtt kell elhelyezni a szülőket és a gyerekeket például a családok átmeneti otthonában” – mondta Boros Ilona. A TASZ jogásza hangsúlyozta, hogy önmagában nem lehet a gyermekvédelmi alapellátásra hárítani a felelősséget, hiszen ha nincsen elég átmeneti otthon, akkor egyszerűen nem tudják hova elhelyezni ezeket a családokat.
Boros Ilona úgy gondolja, hogy sok kórházban hagyott gyereket azért vesznek el a szülőktől, mert a gyámhivatal már a vér szerinti anyjuk terhessége idején leadja a jelzést a kórháznak, hogy „azt a gyereket nem szabad hazaengedni”. Miközben abban is tudnának segíteni, hogy a szülésig a család rendezze a szociális körülményeit.
Még ha indokolt is a vér szerinti családtól való elszakítás (például mert a szülők börtönben vannak vagy bántalmazók), akkor is, amint megszületik a gyerek, és a gyámhivatalhoz megérkezik a jelzés, ki kell állítani a gyermek jogi sorsát rendező határozatot. Ez lehet örökbefogadhatóvá nyilvánítás is, ha ennek fennállnak a feltételei, de a legtöbb esetben nevelésbe vételi döntést jelent. Ezután pedig gondoskodni kell a nevelőszülői ellátásról.
„Olyan nincs, hogy ott maradjon a kórházban a gyerek. Ez azt jelenti, hogy nincs szakellátás, nincs hova elhelyezni ezeket a gyerekeket, tehát a törvényes rendszer teljes összeomlásának bizonyítéka”
Egy válasz
Szarbánt ez nem érdekli