Nemrég egy magyarországi állami egyetemen tartott előadást a holokauszttagadó volt iráni elnök, Mahmúd Ahmadinezsád (aki két év alatt kétszer is járt a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen). Amikor önt először börtönre ítélték, az Ahmadinezsád regnálása alatt történt?
Igen.
Érdemben különbözött bármiben is Ahmadinezsád az őt megelőző és utána következő iráni vezetőktől?
Az olyan rezsimekben, mint az iráni, ezek az emberek csupán részei a rendszernek. Az egyik után jön a másik, helyettesíthető darabok. Ezek az alakok – legyen szó őróla, az elődeiről vagy az utódairól – az én szememben nem számítanak. Ami számít, az a rezsim természete. Ha egyes személyekre fókuszálunk, elmegyünk a lényeg mellett. Az pedig a rezsim maga. Épp ezt mondja a Csak egy baleset című filmem. A kihallgató vagy az olyanok, mint Ahmadinezsád, a rendszer jelentéktelen darabkái. Az igazi kérdés messze túlmutat a személyükön.
Az elismerés újabb mérföldkő a hazájában többszörösen meghurcolt Panahi pályafutásában. Az alkotásai megkapták mindegyik első kategóriás európai filmfesztivál legrangosabb díját: A kör Velencében Arany Oroszlánt, a Taxi Teherán a Berinalén Arany Medvét, A tükör Locarnóban Arany Leopárdot nyert. Külön hangsúlyt adott a film tavalyi cannes-i bemutatójának a rendező személyes jelenléte – 14 év után 2023-ban utazhatott először külföldre. Elmesélte, hogy a történet a cellatársainak a börtönben elszenvedett kínzásairól szóló beszámolóiból született. Az iráni rendszer abszurditását, traumatikus emlékeket, a szabadságért folytatott küzdelmet feltáró film létrejöttében ily módon az Iráni Iszlám Köztársaság is aktívan részt vett – mondta ironikusan a rendező. Ő egyébként 2022 és 2023 között újból megtapasztalta az iráni rezsim börtönét, ám két nappal azután, hogy cellájában éhségsztrájkba kezdett, szabadon engedték.
A Csak egy baleset hétköznapi helyzettel indul. Egy család autózik az éjszakában, az apa vezet, elüt egy kutyát, a kislánya kétségbeesik, hogy megölte az állatot, terhes felesége pedig azon aggodalmaskodik, hogy isteni figyelmeztetés volt a baleset. A film noiros hangulatú jelenet pillangóeffektust indít el, a „látszólag jelentéktelen” eseményből kiindulva mélyebb történetbe csap át. A kocsi lerobban, és miközben egy közeli garázsban segítséget nyújtanak a családnak, Vahid, a szerelő az egykori vallatóját véli felismerni a családapában a lábprotézisének jellegzetes nyikorgásáról. Elrabolja a férfit, ám nem végez vele, mert elbizonytalanodik, ezért sorra felkeresi sorstársait, hogy megerősítsék, valóban a kínzójukról van szó. Hiába a bizonyosság, képtelenek az elégtételre, és nemhogy szabadulni nem tudnak kínzó múltjuktól, az tovább kísért. Panahi a legváratlanabb helyzetekben áll elő a fogva tartásról, a kínzásról, a fiatal nők meggyalázásáról szóló beszámolókkal. A Csak egy baleset csúcspontja, amikor a megkötözött kínzót éjszaka a fényszórók erős fényében kihallgatják az áldozatai, ám nem jutnak dűlőre. Az utolsó kép dermesztő, félelmet keltő, mert csak a jól felismerhető hanghatásban mond el mindent az emberi szenvedésre, megalázásra épülő iráni rezsimről.
Szentgyörgyi Rita / Cirko Film
