Biztos, hogy ismer valakit, aki nála született – Prof. Dr. Berkő Péter, Miskolc legendás szülész-nőgyógyásza
Vannak emberek, akik nemcsak szakmájukban, hanem életük minden pillanatában szolgálatot teljesítenek. Dr. Berkő Péter professzor ilyen ember. Szülész-nőgyógyászként több ezer életet segített világra, tanárként generációkat nevelt hivatásra, tudósként pedig olyan módszert dolgozott ki, amellyel életeket menthetnek. De minden eredmény mögött ott áll az edelényi fiú, aki már fiatalon megismerte a munka keménységét, és soha nem felejtette el, mit jelent az, hogy Jó szerencsét!
Akinek a gyógyítás a hivatása
Forrás: MW
Berkő Péter 1944-ben született Egerben, és 19 éves koráig Edelényben élt. Gyermekkorát egy olyan családban töltötte, ahol a tisztesség, a becsület és a hit adta a mindennapok tartását. Édesapja katonatisztként szolgált a Don-kanyarban, majd éveken át nem kapott munkát. Édesanyja tanítónő volt, aki megtanította számára, hogy a tudás és az emberség mindig erősebb bármilyen akadálynál.
Fotó: GE
Berkő Péter útja a nem volt egyenes az orvosi pályáig
Cikkünkből megtudhatja:
- miért nem mehetett érettségi után az orvosi egyetemre,
- miért választotta épp a szülészet-nőgyógyászat szakterületet,
- mi ennek a szakmának az árnyoldala,
- hogyan járta be a világot találmányával,
- és azt is, hogy mi az, ami még most is a pályán tartja.
Edelényben laktunk albérletben, eléggé szegényes körülmények között, mert édesapámat – mint volt katonatisztet – sokáig nem engedték dolgozni. Édesanyám tanítónői fizetéséből éltünk évekig, amíg apám a helyi bankfiók vezetője nem lett. Az édesanyám tanította a falu gyerekeit, és nagyon tisztelték a szüleimet. Sokszor hívtak lagziba, disznóölésre, elég szegényes, de szeretettel teli élet volt.
Egy gyermekkori élmény örökre megváltoztatta az életét.
Édesanyámnak súlyos asztmája volt, néha olyan rohamokkal, hogy gyerekként nem tudtam, mi lesz a vége. Egyszer éjszaka rosszul lett, édesapám megkért, hogy szaladjak el az orvosért. Papucsban, pizsamában, hajnalban mentem egy kilométert. A kiérkező háziorvos beadott egy injekciót, és szinte azonnal jobban lett. Ez volt a kulcsélmény. Akkor éreztem először, mit jelent életet menteni. Már úgy mentem Sárospatakra gimnáziumba, hogy orvos leszek.
Apja katonai múltja miatt csak késve vették fel az egyetemre, egy évig fizikai munkásként dolgozott az edelényi bányában. Egy nap, amikor már felvételt nyert Debrecenbe, véletlenül összeütközött egy emberrel az utcán.
Kiderült, hogy ő volt Szabó Gábor professzor, az évfolyamvezetőjük. Zavartan csak ennyit mondtam: Jó szerencsét! A professzor rögtön tudta, hogy bányász voltam. Aztán beszélgetni kezdtünk, és onnantól a mentorom lett. Ő mondta nekem: mindig legyenek kérdéseid, amelyekre keresed a választ. Később találkoztam Széchenyi egy gondolatával, hogy az ember annyit ér, amennyit használ. Ennek a kettőnek a mentén éltem és élem az életem.
A szakma szépsége és árnyoldala
Debrecenben végezte az Orvosi Egyetemet 1969-ben, majd a miskolci Megyei Kórház szülészet-nőgyógyászati osztályán kezdte orvosi pályáját. Azóta is hű maradt a hivatásához, és a városához is.
Ott állni egy szülő nő mellett, órákon át biztatni, segíteni, és végül látni, ahogy megszületik a gyermeke, és átérezni az édesanyáévá lett szülőnőnek és férjének a boldogságát, ez az orvos számára hatalmas lelki élmény. Ez a szakma szépsége. Aztán jöttek a műtétek, a gyógyulások, a köszönő pillantások
– mesélte arról, hogy miért éppen ezt a szakterületet választotta.
De volt egy része, amit nehezen viseltem: az abortusz. Egy súlyos síbaleset utáni szerencsés gyógyulás után megfogadtam, hogy soha többé nem ölök meg magzatot. Az orvos azért van, hogy életet segítsen a világra, nem hogy elvegye. Akkor már osztályvezető voltam, és ezt a lehetőséget a kollégáimnak is felajánlottam, többen éltek is vele.
Kevés orvos mondhatja el magáról, hogy két osztályt is „Baba-barát Kórházzá” fejlesztett, vagy hogy találmánya révén életeket menthetnek majd világszerte. Berkő professzor azonban sosem a címekért dolgozott. Amikor 1988-ban átvette a miskolci Semmelweis Kórház, majd a Megyei Kórház osztályvezetését… osztályvezetését, nem hatalmat, hanem felelősséget kapott. Bevezette a laparoszkópos műtéteket, a méhrákos betegek életét megmentő Wertheim-operációkat, és létrehozta a meddőségi központot. Minden újítás mögött mindig a betegek álltak, a nők, a családok, az élet.
Az ember orvosként végiglépked a ranglétrán, majd amikor vezető lesz, befogad és megvalósít új dolgokat. Számomra ez mindig fontos volt.
A találmánya világszenzáció lett
Hosszú éveken át tartó kutatómunka eredményeként született meg az ÉFT-vizsgálati módszer, amely képes az újszülöttek és a magzatok fejlettségét és tápláltsági állapotát pontosan megítélni valamint a növekedési retardáció betegséget felismerni.
A módszer segítségével már a terhesség alatt kimutatható a magzati növekedési visszamaradás, így évente három-négyszáz magyar újszülött életét menthetik majd meg, és világszinten ez a szám évente közel hárommillió életet jelenthetne.
A találmánya volt már a kandidátusi értekezésének témája, amelyet hibapont nélkül fogadtak el. Az országban ő volt az első olyan nőgyógyász, aki nem egyetemi klinikán, hanem kórházban dolgozott, és így szerzett kandidátusi címet. Az Orvosi Hetilap az erről szóló első közleményét az év legjobb tanulmányának minősítette, és Markusovszky-díjjal tüntette ki. Amikor 1993-ban a manilai Világkongresszuson bemutatta találmányát, a 4000 fős orvosi közönség előtt világszenzációnak nevezték.
Ez a magyar orvos új fejezetet nyit a perinatológia történetében
–mondta a kongresszus elnöke, Pandit professzor.
Ahhoz, hogy ez a felfedezés valóban életeket mentsen, már csak egy szoftvert kellene megvásárolni. Négymillió forint menthetne meg sok-sok életet.
A találmányról részletesebben a boon.hu alábbi cikkében olvashat.
