Ami a »csendes fülkét« illeti, egy roma család, vagyis inkább kolónia települt közvetlenül mögénk, akik úgy kiabáltak, mintha valami bulivonaton lennénk

„A MÁV az egy életérzés!” Úti beszámoló egy vasúti fantomkocsiból Miskolc felé

A beszélgetés úgy kezdődött, azon nevettünk, hogy az indulástól kezdve folyamatosan bemondták a hangosba, hogy »a 19-es kocsiban büfé üzemel és wifi van kiépítve«. És ami a »csendes fülkét« illeti, egy roma család, vagyis inkább kolónia települt közvetlenül mögénk, akik úgy kiabáltak, mintha valami bulivonaton lennénk.

Velem szemközti ülésen egy középkorú férfi ült, róla annyit tudtunk meg, hogy Nyíregyházára utazott, és hogy majdnem IC+ 1. osztályra vett jegyet, ami persze a valóságban szintén nem létezett. Azt mondta, akkor még idegesebb lett volna, ha oda szólna a jegye, és ahelyett ülne itt. A férfi mellett ülő idősebb hölgyről viszont hamar sok minden kiderült: hetvenegy éves közgazdász, pártnak sosem volt tagja, egyet nem ért senkivel,

senkinek sem hisz, Magyar Péternek sem, mert ugyan »jól beszél, de Orbán is milyen jól beszélt fiatal korában«.

Mindezek ellenére (vagy épp ezért?) a hölgy a rendszerváltás óta minden tüntetésen részt vett, ahol valamilyen fontos ügyért kellett kiállni: egészségügyi dolgozók, tanárok, bírók, Pride – mindenhol ott volt.