X
Szóval kedves Ákos és kedves Atryum Fashion City, elmesélem egyetlen közös találkozásunk lélekemelő, katartikus történetét… Történt Budapesten, 2025 január idusának esti óráiban, hogy az Erzsébet híd előtt, hirtelen a buszsávból – egy útlezárás okán – elém vágtál. Nem volt húúú, de veszélyes – ez tény – de észnél kellett lennem, fék, a satu fajtából, majd duda… mindez az én autómból… Elém kerülve, gondolom, mert idegesített a dudám hamis hangja (engem is szokott, majd a tiszta G-t beállíttatom rajta) még egy tétova büntetőfékezéssel is próbálkoztál, igaz csak egy pár pillanatra, aztán illa berek. Csak hát a modern közlekedés fránya találmánya, a három színű stoplába, közvetlenül az Erzsébet híd lábánál megállított, s hogy, hogy nem, egymás mellett találtuk magunkat. Ablak le itt… Ablak le ott… Mellettem a fiam, melletted is valaki… Ablak le nálad után következett egy bravúros nyelvi leleményről tanúbizonyságot adó monológ részedről, melyet szerintem Kapa (ti. Mucsi Zoltán) is simán megirigyelhetne. Volt benne minden… (előre elnézést kérek az olvasótól) a szpd le a krv@ anyád@tól, egészen… na jó nem idézek többet… Egyetlen gond csupán, hogy te is láttad tisztán, hogy mellettem egy gyerek ül… A gyermekem. És ez nemhogy nem zavart, hanem újabb és újabb válogatott idézeteket mondtál Pasolini filmekből, preközépkori ismeretlen költőket és modern kori politikusokat megszégyenítő nyelvi leleményről téve tanúbizonyságot. Mondtam akkor neked, hogy ezt megírom (íme), s nem biztos, hogy jó fényt vet az autón olvasható cégnévre… Atryum Fashion City… Erre azt válaszoltad, heves középső új gesztikulálástól kísérve (színházrendezőként mondom, kicsit sok voltál) hogy te vagy a tulajdonosa cégnek… Atryum Fashion City… Ez esetenként felmentés? Kérdem halkan… Majd lámpa zöld… Ablak fel itt. Ablak fel ott. És eltűntél a ködben… Melletted is ült valaki… Egy lány… A végén ránéztem, ő rám. Lesütötte a szemét… Szégyellte magát. Ez reményt ad. Remélem te is szégyelled magad…
A legjobbakat, Béres Attila