1944
A zsidókérdés „rendezve”, de mi lesz a cigányokkal?
Dudujka Pál cikke
Másfél hónap alatt drasztikusan megváltozott a cigánysággal kapcsolatos hozzáállás. Egy hónapja még a bombakárosult cigányok végleges elhelyezéséről volt szó, mára sokan a dologtalan, henyélő és bűnöző cigányok elleni intézkedéseket követelnek.
Június 2-án szörnyű bombázás áldozata volt Miskolc. Az angolszász támadás kétszáz ember életét követelte, közel másfélszáz ház semmisült meg és több mint félezer rongálódott meg. A városi lakáshivatalt igénylők hatszázötven bombakárosult ostromolta szorongatott helyzetének megoldásáért könyörögve, s minthogy június közepén zsidók ezreit vagonírozták be és szállították el, kézenfekvő volt, hogy a bombakárosultaknak a zsidók megüresedett lakásait utalják ki. A lakáshivatal hatalmas munkával látott neki feladatának, s külön gondoskodott a bombakárosult cigányok elhelyezéséről. Közel kétszáz cigány család vált hajléktalanná a szövetségesek támadása következtében. Ezeket a családokat a Petőfi és Ghillányi utcákban helyezték el a megüresedett zsidó ingatlanokban. Bár akkor mindezt városházi körökben végleges és teljesen megfelelő intézkedésnek vélték, alig pár hét elteltével már arról szólnak a hírek, hogy terhessé vált a miskolci cigányoknak egyetlen gettóban való tömörítése.
Az elmúlt hetekben így a cigánykérdés rendezése lett az egyik fő téma. Egyre többen vetették fel, hogy a zsidókérdés „rendezéséhez” hasonlóan immár a cigánykérdés mielőbbi „rendezésére” van szükség. Sokan – a város vezetői közül is – úgy vélik, hogy a cigányok henyélnek, nem akarnak dolgozni, a nők pedig erkölcstelen életmódot folytatnak. A zsidókkal szemben azonban nem egységesen kezelik a cigányokat, hangsúlyozzák, hogy a zenészcigányokkal szemben semmilyen kifogásuk sincs, ők tisztességes módon keresik a kenyerüket. A munka nélkül tengődőkkel szemben azonban úgy tűnik, nem ismernek kíméletet. A város vezetése először a csavargó nők megrendszabályozását tűzte ki célul azzal, hogy aki nem akar dolgozni, azt internálják. Ugyancsak célkeresztbe kerültek a Sajó-partra kihelyezett cigánytelep férfi lakói, akik a hírek szerint egyszerűen elszöknek a honvédelmi munkaszolgálat elől. Megoldásként ezúttal is az internálás, illetve a munkaszolgálat elrendelése fogalmazódott meg. Úgy vélték, ezen intézkedésekkel jelentősen csökkenthető a bűnügyi esetek száma.
Mindezek után a városháza erélyes intézkedéseket hozott. A miskolci illetőséggel nem bíró cigányokat egyszerűen kizsuppolták a városból, akik pedig maradtak, a jövőben csak úgy kaphatnak élelmezési jegyeket, ha dolgoznak. Már-már nyugvópontra került volna az ügy, amikor országszerte elterjedt a híre annak, hogy elfogták egy Pest környékén betöréssel foglalkozó cigány társaság tagjait, akiket két ember életének kioltásával is megvádoltak. A gyilkosságok híre felerősítette a követeléseket a cigányság megrendszabályozására vonatkozóan, így Miskolcon is. A város vezetése ennek eleget téve azonnali intézkedéseket foganatosítot.https://bomie.hu/a-zsidokerdes-rendezve-de-mi-lesz-a-ciganyokkal/
„Ha már ezt a kis csapatot említed – bár messze nem csak ők ilyenek, van fehér is ebben a kategórában szép számmal – kismillió olyan cigány van, akik igenis be tudtak illeszkedni és értékes, megbecsült tagjai a társadalomnak. Őket valahogy nem éri az előítélet, ők tudnak tanulni, becsületesen dolgozni, és nem lopják el a BKV-n a pénztárcádat. És eszedbe sem jutna róluk ez. A dolog másik oldala, hogy jó pár kisebbség van kis hazánkban akiket épp lehetne utálni, mert az országukkal nem vagyunk túl jóban – Pl. román, szlovák kisebbség. És a fene se bántja őket. Vannak optikailag és kulturális téren sokkal inkább különböző kisebbségeink is – lásd Pl. a kínaiak. És valahogy ők is kiválóan boldogulnak. Ez a fránya társadalom csak a cigányokat utálja. Ráadásul nem csak ez – szerte Európában kb. minden országban ez a kisebbség kb. hasonlóan él.”
Megint vas-korban
I.
Zendülj föl bennem, Isten, Eljövendő,
zendülj föl újra, tompán, komoran:
rázd meg lelkemnek alvó hegyeit,
hogy lássalak, érezzelek, s ne csak
semmiből épült bástya légy
a tiszta ész üres tereiben.
Kard kell: legyen lelked a kard! De rázz föl,
mint mennydörgés a csöndet, mert csak így
leszel valóság… Rázz föl és mutasd meg:
test vagy és hús… Rázz föl, mert a lelked is
csak így lesz kard, kezembe fogható!
II.
Nő, nő az ár… Ma nem hazák, – világok
vonaglanak: zugaikban az Ember
vert kutyaként nyaldossa sebeit
és az idő korbácsa szakadatlan
csattog a Föld fekélyes tetemén.
Nő, nő az ár; s csak rejtett ormokon
élnek még őrök, kik tudják, új nép
születik a ma piszkos özönéből,
új nép, melynek, midőn ítéletet mond
elődei fölött, minden szava
félelmes és sötét lesz, mint a vas.
III.
A vas! a vas! Megint vaskorban élünk…
Vas-lelkek, -izmok… Vas legyen a vers is,
hisz az idő vörös-fehér dühe
vasdobokon veri már az utolsó
ítélet indulóit… Rajta! rajta!
nincs arany és nincs csillogás, az ember
undorodik magába s másba nézni,
undorodik a kificamodott
világ minden tükrétől… Rajta! rajta!:
a síp torka barbár dalt csikorogjon
sikítva és zörögve! Mért siratni
a multat? Úgyis túlüvölt
a csont- és vas-zene! – Mit hoz ez a
nagy rendetlenség? Nincs szép, nincs kenyér,
nincs mult, nincs szín, nincs fény, ne is legyen,
vaskorban élünk: nincs mit menteni.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]
A Puzsér cikk hozzászólását letiltották valamiért? Nem igaz volt benne írva?
Rendezve ? Tele van csótánnyal Miskolc !