„Ötven éve nézem a tehetetlenséget, és nincs újabb ötven évem”, ezt nyilatkozta nemrég egyik neves építészünk a miskolci főtér (még nem) épülése kapcsán. Félévszázados adóssága a mindenkori városvezetésnek a megépítése, több mint tucatnyira rúg azoknak a terveknek a száma, amelyek azért születtek, hogy legyen végre főterünk. Voltunk már közelebb a célhoz (már csak az elmúlt 20 évben is, amióta én magam nyomon követem) és távolabb is: hogy most épp hol tartunk, az majd évek múlva látható.
Csüggedésre ad okot, hogy pillanatnyilag nincs rá pénz , viszont (komoly) reménysugár, hogy van, lehet térfala, lehetnek építészetileg izgalmas szomszédai, ami fontos tulajdonsága egy főtérnek.
Két épület bontakozott ki a közelmúltban két tervezőasztalon, mindkettő magántőkéből, és úgy tűnik, szabad előttük az út, megvalósulhatnak. Nekem mindkettő tetszik. Bárcsak már azt látnánk, hogy épülnek, és visznek közelebb ahhoz, hogy Miskolc belvárosát tiszta szívvel szeressük, és szívesen hozzuk ide távolról érkező vendégeinket.https://www.boon.hu/helyi-kozelet/2022/10/itt-tartunk
Ha körülnézek a belvárosban, megtekintem néhány „neves” miskolci építész alkotását, engem örömmel tölt el minden, amit nem sikerül megvalósítani. Hátha a következő nemzedékbe több tehetség szorul.
A neves építész Bodonyi Csaba. A legnagyobb tisztelettel a munkássága iránt ,de az 1943-ban született Bodonyi művét nem neki, hanem nekünk kell majd hosszútávon bámulni, szóval talán ne az legyen már az első számú hivatkozási alap, hogy szeretné még látni megépülni a művét amit az avalon számára tervezett…
Munkássága az van. Elismerés gyűjteménye is. Ki tud muratni tőle egy jó és szép épületet?
Van egy jó épülete, tényleg. Az edelényi művelődési ház. A sors fintora, hogy az ottani buXXXXXXX fidesznXXXXXXXXX polgi le akarja rombolni, pedig nagy kár érte.
Miskolcot viszont hazavágta a nagyképű dilettantizmusával. De innen nemigen fogják eltakarítani a szarát.