Nem jött be Orbán hazárdjátéka: gyengülő forintból fizetjük a populista gazdaságpolitika árát
Akinek van bátorsága ahhoz, hogy vállalkozzon, ne pedig bérből és fizetésből éljen, az veszélyes. Ez az üzenete annak, hogy a kormány ellentmondást nem tűrően hajtotta át a törvénymódosítást, amely egyik pillanatról a másikra, válogatás nélkül ütött lyukat 450 ezer kisvállalkozó családi kasszáján a megszokott átalányadózásuk felszámolásával.
Kétségtelenül jó lett volna abba a hitbe ringatnia magát az embernek, hogy Magyarországnak van egy saját, unortodox útja a gazdaságpolitikában, amit éppen itt, a Kárpát-medence közepén találtak fel, és az megoldás minden liberális huncutságra. Az elmúlt hetek azonban kíméletlenül kijózanítóak voltak, és a babérkoszorút végül az ortodox közgazdászoknak osztották ki. Kiderült, hogy mégsem lehet éveken át büntetlenül a forint gyengítésére játszani, mégsem lehet esztelenül élénkíteni a gazdaságot, szórni a közpénzt és mesterségesen képezni az árakat, mert a végén nemcsak véletlenül késik a tanker a benzinkútnál, hanem egyáltalán nem lesz üzemanyag.
A török úton jár az ország. Az ottani líra éppen 71 százalékkal ér kevesebbet az euróhoz képest, mint egy évvel ezelőtt, a magyar forint 33 százalékkal. Az út nem ismeretlen az ortodoxok számára, mert már rég megfigyelték a populista latin-amerikai gazdaságokban, miként működik ez. A magyar emberek azonban – a katásokhoz hasonlóan – csak most kezdenek felocsúdni, hogy bármerre néznek maguk körül, minden csak drágul vagy éppen elértéktelenedik, netán akadozik, ami csak részlegesen magyarázható az ukrajnai háborúval, sokkal inkább 12 év elhibázott kormányzati döntéseivel.
Az áremelkedés a magyar boltokban már jóval a háború kitörése előtt aggasztó méreteket öltött, és a kormány választási pénzosztása csak tovább pörgette. A háború valóban drámai változásokat hozott az energiapiacon, de a szociálisan érzéketlen rezsicsökkentés miatt a magyar lakosság ezt mindeddig közvetlenül nem érzékelte, de most majd fogja: a kormány
az energiavészhelyzet kihirdetésével párhuzamosan részben visszacsinálta a rezsicsökkentést, az átlagfogyasztás feletti részért piaci árat kér a villanyért és a gázért.
A lakosság közvetve persze már eddig is érzékelte a bajt, hiszen az áruk és szolgáltatások részben az emelkedő energiaárak miatt drágulnak, az elmúlt hetekben pedig már azt is meg lehetett tapasztalni, hogy mi a következménye a mesterségesen alacsonyan tartott közműtarifáknak: a csapból kifogy a víz, a kukásautó nem viszi el a szemetet, a benzinkútnál pedig nem lehet bármikor és bármennyit tankolni.
A GKI Gazdaságkutató számításai szerint havonta és fejenként 22 ezer forint az, amelyet a családok az árbefagyasztások következtében (közvetlenül) nem fizetnek ki. A hamis tudat viszont rendkívül kártékony, különösen akkor, amikor egész Európa a fenyegető gázhiány miatt szorong.https://hvg.hu/360/202228__forintarfolyam__apopulizmus_ara__fokozodo_felelmek__kis_foci_kis_penz_kis_kata
Azt mondotta vala a Kipcsak basi, minden magyarok atyja:
„NEM lesznek megszorítások !”
Akkor ez most mi a mén hasalatti szerve ?
Azt a Gyurcsótány böfögte: „nem fog fájni!” 😛
Azt csak a hibbant-libbant-balfaszoldal képzeleghette, hogy az EU öngyilkos – kib@szunk az orosszal, ha beledöglünk is – politikája és az usákok kreálta világgazdasági válság sohasem fog begyűrűzni. És a mocskos „magyar” hazaárulók brüsszeli aknamunkája teljesen kikerülhető.
„Kocsis Máté (2022. február 17.): Márki-Zay Péter az elmúlt hónapokban kikotyogta, mire lehet számítani, ha ők kormányoznának: fizetős egészségügy, a rezsicsökkentés eltörlése.”
„Nacsa Lőrinc (2022. február 22.): A baloldal folyamatosan támadja a rezsicsökkentést, és ha rajtuk múlna, akkor az embereknek sokkal magasabb árat, évente akár 400 ezer forinttal többet kellene fizetni a rezsiért.”
„Németh Szilárd (2022. március 1.): Ha ismét a baloldal és Gyurcsány emberei kerülnének hatalomra, megszüntetnék a rezsicsökkentést, és a mostaninak a többszörösébe kerülne az energia a lakosságnak. A magyar rezsicsökkentést Brüsszel is támadta, ugyanakkor a magyarok elsöprő többsége a nemzeti konzultációban támogatta az intézkedést. Április 3-án a magyar állampolgárok arról is döntenek, hogy megvédik a rezsicsökkentést.”
„Hollik István (2022. március 10.): „A magyar baloldal a magyar emberekkel fizettetné meg a háború árát. Ezt a kormányoldal nem fogja hagyni.”
„Orbán Viktor (2022. április 1.): Válságban a baloldal megszorításokra gondol, a nemzeti ugyanakkor a gazdasági növekedést, az adócsökkentést előtérbe helyező gyógyszert alkalmaz ilyenkor.”
„Fidesz Facebook-poszt (2022. április 1.): „Ha a baloldal nyerne vasárnap, akkor lenne megszorítás. Ha pedig a jobboldal nyer, akkor nem lesz megszorítás. Csak a Fidesz!”
Aha.
„Fidesz-közlemény (2022. február 15.): Ha a baloldalon múlna, akkor semmi nem védené a magyar lakosságot a brutálisan növekvő világpiaci energiaáraktól és az emiatt megemelkedett inflációtól. Ha a baloldalon múlna, akkor a Korózs Lajos által emlegetett háziasszonyoknak a főzés is négyszer drágább lenne, mert a rezsicsökkentés nélkül nálunk is már elszálltak volna az energiaárak.”
„Schanda Tamás (2022. február 15.): Április 3-án arról kell dönteni, hogy egy olyan országban akarunk-e élni, ahol a kormány – ha kell – közbelép, és megvédi a lakosságot az emelkedő világpiaci áraktól, vagy inkább hagyjuk, hogy a baloldal a bajban is újra és újra belerúgjon a magyar emberekbe.”
Matolcsy György elvtárs nyilatkozott már az ügyről széles plénum előtt ? ?
Mindent értek, csak azt nem , hogy ha mi ötöd áron kapjuk a gázt Putyintól, Orbán Viktor kebelbarátjától, akkor hogy lehet azt világpiaci áron továbbadni. Vagy akkor (is) hazudtak, mikor ezt állították, vagy mi is van?
Vége a kampánynak, most etetik meg az emberekkel a sz.rt. Gyurcsány legalább bevallotta, hogy hazudott. Orbánnak még ehhez sincs bátorsága. Osztogattunk, osztogattunk, most meg fosztogatunk, mondják most maguk között fideszék.
Klasszikus, politikusok által hozott előkészítetlen, kapkodó döntés. Egy ilyen lépést legalább egy hónapos előkészítésnek kellene megelőznie, tanulmányokkal, vizsgálatokkal.
Amikor bejelentik, akkor már tudni kell a részleteket, nem annak kellene lenni, hogy most itt mi ketten tűnődünk azon, hogy hogy is lesz, mint is lesz.
– Pedig a kormány állítólag mindent mér, szondáz, modellez…
– Most egyszerűen nem volt idő ilyesmire. Olyan rossz lett a helyzet, olyan borzalmas lett a külkereskedelmi mérleg hiánya is, hogy már nem tudnak vele mit kezdeni. Most döbbenhettek rá, hogy most kellene majd fizetni a következő gázszámlát az MVM-hez tartozó CEEnergy Zrt-nek, ami az oroszoktól veszi a gázt, és nincs pénz. Nincs annyi forgótőkéje már a cégnek. De még a választások után is folytatódott a pénzszórás, például a boszniai kkv-knak is kiment 36 milliárd forint.
Ezt viszont, ami most van, talán nem is merték mérni, mert egy ilyen szondázás is kiszivárog. Így hát belevágtak ebbe a saját hamis társadalomképük alapján. Azt gondolták, ezt is le tudják nyeletni az emberekkel.
Elég ránézni néhány fideszes oldalra, ahol a döbbenet és a kijózanodás hangja most érte utol az ottani híveket.
Valószínűleg a kormány megkérdezte az Energiahivatalt, a klasszikus kapkodással felhívhatták, hogy „mondjatok egy átlagos értéket”, és mondtak. Azt viszont elfelejtették, hogy ebben benne vannak a nyaralók, hétvégi házak is, ahol jellemzően nagyon alacsony a fogyasztás. Ez nagyon csalóka így. Ami ebből kijön, az nem az átlagos család fogyasztása, hanem a fogyasztási helyek átlaga.
Egy család fogyasztása ennél sokkal magasabb.
Hiába mondta Gulyás Gergely, hogy a családok háromnegyede ebbe beletartozik, a valóság az, hogy nem a családok, hanem a fogyasztási helyek háromnegyedéről beszélünk. Az én tíz évvel ezelőtti kalkulációim alapján egy normál család átlagfogyasztása éves szinten az nagyjából 3 ezer köbméter körül volt akkor a gáz esetében, és 5900 kWh körül az áram esetében (vagyis havonta 250 köbméter gáz és 490 kWh áram). Ez azonban tíz évvel ezelőtti medián érték, azóta jóval több elektromos kütyüt használunk, és például sok helyre szereltek fel klímát is. Szóval ez mára ennél magasabb lehet, érdemes lenne egy medián értéket nézni, ami nem tévesztendő össze a számtani középpel.