Az innovatív informatikai megoldások alkalmazásáról Észtország, Izrael vagy éppen Szingapúr juthat eszünkbe. Pedig a magyar állam egy olyan digitalizációs ötlettel állt elő, ami olcsó, pofonegyszerű, és az állampolgároknak, a vállalatoknak és a hivataloknak is valós segítséget jelent, különösen a koronavírus-járvány idején.

A vállalatok életében az elektronikus aláírás már régóta adottság, a mindennapi életben azonban a lakossági felhasználás eddig elenyésző volt. Persze sok szolgáltatást digitálisan használunk, de ehhez mindig szükség van legalább egyszer egy személyes megjelenésre/azonosításra, bizonyos (különösen pénzügyi és biztosítási) dokumentumok aláírására pedig még webes ügyintézés esetén is szükség lehet a “rendes”, fizikailag létező, papíros aláírásra.

Pedig magánembereknek is lehetősége van már a 2001-es e-aláírásról szóló törvény megjelenése óta bármilyen dokumentumot így aláírni – csak ezzel főleg technikai okok miatt eddig szinte senki sem élt.

Az e-aláíráshoz eddig mindig szükség volt valamilyen fizikai eszközre, általában kártyára. Ennek használatához a számítógéphez egy kártyaolvasót kellett telepíteni – újabban az okostelefonok NFC-chipjei is képesek ezeket beolvasni. A kártya azért kell, hogy egyrészt a felhasználónév és a jelszó párosa mellett legyen még egy biztonsági eleme a rendszernek, másrészt a fizikai kártyák olyan titkosítási kódokat tartalmaznak, amelyekkel biztosítható, hogy csak ennek birtokában, ténylegesen csak az adott személy írhasson alá elektronikus dokumentumokat.

Még az e-aláírás szolgáltatója sem tudja az ilyen kártyákkal aláírt dokumentumokat később módosítani, viszont azt meg tudja bárkinek mondani később, hogy hiteles-e az aláírás. Ebből is látható, hogy a kézzel készült aláíráshoz képest az e-szignó nagy előnye, hogy vita esetén nem kell grafológushoz menni, mert néhány kattintással vagy akár automatizálva is ellenőrizhető, hogy valósak-e az aláírások.

Az e-aláírások szolgáltatóinál először szintén személyesen kell regisztrálni, a legtöbb szolgáltatási csomag éves díjért érhető el, és emiatt sokan úgy gondolhatják, hogy évente néhány dokumentum aláírásáért sem a regisztráció maceráját, sem a díját nem érdemes vállalni.

A magyar államnak azonban több olyan szolgáltatása is van, amely segíthet, és már-már érthetetlen, hogy ezeket miért nem reklámozza széles körben:

  1. 2016-tól az új e-személyik mellé ingyenesen kérhető az elektronikus aláírás szolgáltatása.
  2. Ellenőrizni lehet online az elektronikus aláírásokat a kormányzati portálon – vagyis ha például valaki kap egy így aláírt dokumentumot, akkor meg tud győződni annak hitelességéről.
  3. Ám az igazán innovatív az, hogy minden ügyfélkapuval rendelkező állampolgár alá is írhat elektronikusan dokumentumokat.

Magyarországon megszokhattuk, hogy az állami adminisztráció számos eleme digitálisan zajlik, a cégbeszámolók leadása és nyilvántartása világviszonylatban is az elsők között vált elektronikussá, ahogy az adóbevallások digitalizásában is jól állunk. Az is megszokott ma már, hogy építési engedélyeket vagy éppen a bírósági peres ügyeket digitálisan intézzük. Ezek olyannyira nem hétköznapi dolgok adott esetben még a tőlünk nyugatra fekvő országokban sem, hogy Németországban például a mai napig faxolják a peres iratokat.

Visszatérve a magyar megoldásra: a kissé fura nevű AVDH*  szolgáltatást a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató (NISZ) Zrt. fejlesztette, és tényleg pofonegyszerű:

  1. Be lehet lépni ügyfélkapuval (amelyhez persze egyszer valahol személyesen kellett regisztrálni, de mivel ez az adóbevallástól kezdve a kormányhivatali időpont foglalásig egyre inkább nélkülözhetetlen, ezt nem tekintjük külön macerának).
  2. Fel lehet tölteni az aláírni kívánt fájlt pdf-ben.
  3. Le lehet tölteni az elektronikusan aláírt változatot.

Ezt aztán minden vállalatnak, hivatalnak el kell fogadnia – természetesen csak elektronikusan, kinyomtatva nem, de a megoldásnak pont az a lényege, hogy ne kelljen papírozni. Sőt, a polgárjogi szerződéseket is alá lehet így írni, és még az sem gond, ha csak az egyik fél írja alá elektronikusan, a másik pedig kinyomtatva, papíron – ilyenkor a két dokumentum együtt lesz érvényes.

Egy másik lehetőség is van egyébként állami hivatali ügyintézésre: az e-papír szolgáltatással ügyfélkapus bejelentkezéssel közvetlenül lehet aláírni és elküldeni dokumentumokat az egyes hivataloknak.

A első elektronikus személyazonosítót helyezik leolvasóba a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalában 2016. január 11-én. MTI Fotó: Máthé Zoltán

Ahogy arra az elektronikus aláírások hazai úttörője, a Microsec Zrt. szakmai blogja felhívja a figyelmet, mindez csak magánemberként használható. Cégszerűen nem írhat alá senki ezzel a szolgáltatással, de még az e-személyivel sem, ahhoz továbbra is szükség van a magánszolgáltatók vagy az állam által biztosított digitális aláírási szolgáltatásokra (amely természetesen már nem díjmentes).https://g7.hu/kozelet/20210113/van-egy-dijmentes-es-hasznos-digitalis-szolgaltatasa-a-magyar-allamnak-amit-kevesen-hasznalnak/?utm_source=HL&utm_campaign=HL20210116