én feketében, a barátnőm rózsaszínben , az Avasi kilátó meg szürkében

Itt vidéken, Miskolcon, a Barátság Maraton az egyik legnagyobb futóverseny. rengeteg a futó, az is eljön lenyomni egy 5-öst, aki életében csak a busz után futott, csak mert buli. tavaly én is 5 km-t futottam, idén meg bevállaltam a félmaratont, csak mert megtehetem. Apával futottunk egy távot, Anya, miss futballgörl, meg E 5-öt, a barátnőm, és L meg 10-et futottak. az 5 km asszem 10-kor rajtolt, a 10 km, meg a 21 km meg 11-kor, így Anyáék már visszaértek, mikor mi elindultunk. az útvonal a városban ment, a Népkerttől indul és oda is ért vissza. 1 kör 5 km hosszú volt, szóval az első két kört a barátnőmmel futottuk együtt, aki a második kör végén végzett. szóval a maradék kettőt egyedül nyomtam le (:(()

a rajtál minden oké volt, és az első 4 km nem is durva, ráadásul végigfutunk a főutcán, a színház előtt, kis utcákban, szóval nagyon tetszetős az útvonal. a probléma az 5. km-nél kezdődik. futsz fel, látod a Népkertet, a célt, és egy tapasztalatlan bele is sprintel, gondolván itt a vége a futamnak, vagy legalábbis a körnek. erre a céltól úgy 50 m-re elvezetik az utat, és kerülheted meg az egész Népkertet, hogy aztán a másik oldalról érj a célba. remek, nem? tavaly és is nagyot szívtam vele. 
szóval ez első és a második kör egyszerűen szuper volt, imádtam, volt társaságom, zenét is hallgattam, bár a főutca macskakövétől egy csöppet szédültem, de élek. két frissítőpont volt a pályán, szóval toltam a vizet, meg a szőlőcukit, meg a narancsot. legalábbis remélem az volt. a második kör után kezdődtek az olyan problémáim, mint a fáradság. nem durván, de volt. a 3. kör utolsó km-ét miss futballgörllel futottam, ami adott némi energiát. aztán a következő, vagyis az utolsó kör következett, a negyedik kör, már brutálisan fáradtam, de sokan biztattak a pálya mellől, és ez hatalmas erőt adott. utolsó km-ét Anyával futottam, majd az utolsó pár 100 m-t L-el és a barátnőmmel. és célba értem, mint 54. a 64-ből, 2:13:51 idővel, ami 1 és háromnegyed órával jobb, mint a Balboás eredményem. Apa utánam félórával jött, 2:47:54 idővel, szóval mindkettőnknek sikerült teljesítenie 3 órán belül. szinte minimálisat sétáltam, max 200 m-t az egész alatt, szóval minden tőlem telhetőt megtettem. utána úgy érzetem, soha többet nem futok sehová. ez az érzés általában tart vagy 10 percig, és aztán már a következő verseny után érdeklődök. mert ilyen egy futó. Cikk itt.