Volt-e nálunk nagytakarítás? Guberáló
János hetven éves. Hatvan éve van a szemetes szakmában, és most már benne marad haláláig. Ez nem egy nyugdíjas szakma, és Ő nem gyűjtött vagyont.
Tanuló éveiben az apja mellett volt szemetes kocsis. A gépkocsit már nem szerette. Ahogy megöregedett és nem bírta a kukát pakolni, kényszervállalkozó lett. Önállósította magát, kiköltözött a szeméttelepre. Kérdéseinkkel az ősmagyaros gödörházában kerestük fel.
— János Bácsi, volt-e nálunk nagytakarítás?
— Én fijam csak lomtalanításról tudok. Azt szeretem is olyankor, tudok egy kicsit keresni is.
— Nem olyanra gondolnánk János Bácsi, hanem az emberek között…
— Ó az igen régen volt fijam, mégy ifjú koromban.
— Mikor?
— Mikor is? Negyvenhatba, ötvenbe? Rég volt!
— Mostanában nem volt?
— Nem tudok róla, hogy lett volna.
— Akkor milyen volt?
— Hát a tiszta munka vót! Az oroszok meg a kommunisták úgy eltakarították az urakat meg a csendőröket, hogy hírmondójuk se maradt.
— És az jó volt magának?
— Hát siratni nem sirattam Őket, de a szemét is olyan szegény lett, mint az ország. Nehéz évek vótak.
— Mostanában jobb?
— Hát, ahogy én látom, megint szegényedik a szemét.
— Miért János Bácsi?
— Ifjú koromba elhordták a ruhát, míg ronggyá vált. Most meg rongyot vesznek! Mire idejut hozzám… gondoljon bele.
— Most nem veszi észre, hogy nagytakarítás lenn?
— Nem én fijam. Több a szemét az biztos, ha az újságot, a TV-t nézem. De inkább csak szellőztetik, mint eltakarítanák. Nem tudom tudjátok-e a régi szemét az igen büdös, tud lenni. Meg az, ami rothad. És itt egy egész rendszer rohadt el, ahogy mondják. De az új virágok se valami szépek illatosak… Inkább csak légyfogók, mint a dögvirág!
Gábor Békés