A foglalkoztatási statisztikák közötti jelentős eltérések egyik fő okára mutattak rá a KSH és a GKI nemrégiben végzett, célirányos felmérései: arra kerestek választ, ténylegesen hány magyar állampolgár dolgozik, illetve él tartósan külföldön. Erről nálunk semmilyen hivatalosan elérhető adat, nyilvántartás nincs, így a most ismertetett számok több vitatott kérdésre is választ adnak.

 

Aligha lépte át a közvélemény ingerküszöbét, hogy a Fidesz a napokban a foglalkoztatási adatok meghamisításával vádolta meg az MSZP-t, pedig a már megszokott kormánypárti taktika – ha nem tudsz érvelni, támadj – mögött ezúttal figyelemre méltó fejlemények állnak. A rovatunkban is többször írtunk arról, hogy egyre növekvő ellentmondás feszül a KSH által vezetett foglalkoztatási statisztika és a cégek adatszolgáltatásán alapuló alkalmazotti létszám, valamint a gazdasági makroadatok alakulása között. Miközben Orbánék győzelmi jelentésként tálalják a KSH szerint növekvő foglalkoztatottságot és a kormányváltás óta 130 ezres emelkedésről beszélnek, aközben a gazdaság romló teljesítménye és a visszaeső beruházások mellett az alkalmazotti létszám több tízezerrel csökkent.

A két mutató trendje közötti különbség 2011 eleje óta folyamatosan növekedett. Valami nyilvánvalóan nem stimmelt, és az eltérést a szakemberek egyrészt a közmunkával, másrészt a felmérések eltérő módszertanával magyarázták. A KSH ugyanis a lakosság egy adott hányadának megkérdezésével gyűjti a foglalkoztatási adatot, azt tudakolva, ki végzett az előző héten legalább egy óra fizetett munkát, ezzel szemben a kiválasztott cégek arról nyilatkoznak, hányan dolgoztak náluk az előző hónap nagyobb részében. Első ránézésre is látszik, hogy nem ugyanarról van szó, és a lakossági eredmény jóval többet mutat, mint a vállalati felmérés.

Az eltérésnek csak egy részére ad magyarázatot a felturbózott közmunka, és a hozzáértők azt feltételezték, hogy a különbözet nagyobbik hányada a külföldi munkavégzésből származhat. Ha ugyanis valaki a családból külföldön dolgozott, a megkérdezett nyugodtan mondhatta, igenis végzett legalább egy óra munkát, a teljes foglalkoztatási statisztikában tehát megjelenik. Az így szerzett adat tehát hiteles, nem manipulált, viszont nem korrekt, mert nem a valós hazai munkaerő-piaci helyzetet tükrözi, holott a fideszes propaganda úgy állítja be. A KSH megtehette volna, hogy az ebből eredő különbséget egyedi kutatással feltárja, de ezt eddig nem tette meg, így aztán konkrét számok híján maradt a politikai pártok közötti ellenőrizhetetlen számháború.

Ezen a helyzeten akart változtatni a GKI, amikor átfogó kutatást kezdett a külföldi munkavállalás nagyságának felmérésére. Az eredmény meglepőnek is tűnhet annak fényében, hogy becslések szerint 350-500 ezer magyar dolgozik külföldön, de nagyjából megfelel a külföldről összegyűjthető munkavállalási adatoknak: a GKI szerint 250 ezer magyar állampolgár végez munkát legalább hat hónapja külföldön, a legtöbben Németországban, Nagy-Britanniában és Ausztriában. Ez több mint négyszerese a Kopint–Tárki 2010-ben végzett hasonló felmérése 60 ezres adatának, és a gazdaságilag aktív lakosság 4,4 százaléka! Ne feledjük, itt tartós munkáról beszélünk, ehhez jön még az ideiglenes és szezonális munkavégzők sok tízezres csapata, azaz immár konkrét számokra támaszkodva elmondható, hogy 300 ezer feletti a külföldön dolgozó magyarok száma.
168ora.hu