Szántó Pista: Rosszat sosem mondok Miskolcról

Az idei könyvhéten jelenik meg az Észak-Magyarország főszerkesztő-helyettesének, Szántó Istvánnak Az ecetfák városa című könyve, amely Miskolcon pénteken először a Géniusz könyvesboltban, lesz kapható. Ennek kapcsán beszélgettünk kollégánkkal.

– Tavaly ősszel arról érdeklődött egy olvasónk, hogy mikor jelennek már meg könyv formájában Szántó István írásai? Te mikor szembesültél azzal, hogy a lapunkban hétről hétre megjelenő írásaidból lehet egy kötet?

Szántó István: Igazándiból nem készültem rá, bár régóta írok. Aztán szépen lassan úgy alakult, hogy barátok, kollégák – leginkább Bujdos Attila – biztatására könyv lett belőle. Sosem készültem a Parnaszus csúcsát megmászni, ez most egyszerűen így alakult. Talán a velem született grafomániámnak köszönhettem. Mint a kiadó igazgatójaként is elirigyeltem a kollégáktól az írás örömét, s naponta locsogtam. Egyébként a könyvhétre megjelent két könyvemen kívül még három van előkészületben az Ab ovo kiadónál.

– Olyan Miskolcról írsz, amely eltűnőben van. Ez tudatos volt?

Szántó István: Természetesen, hiszen annyira miskolci vagyok, hogy az én kis falum a Villanyrendőr környéke volt, ahol a mi időnkben, az 1950-es években jóformán mindenkit név szerint ismertünk. Nálam a honvágy már Hejőcsabán jelentkezik és egy-két nyári munkán kívül hosszabb időt nem is töltöttem a városon túl. Egyébként akkor tudatosult bennem, hogy milyen érdeklődés van Miskolcon a régi Miskolc történetei iránt, amikor egyre több elismerő visszajelzést kaptam a retro jegyzeteimre. A közelmúltban meghívtak a Galériába a Vasgyár kapcsán. Ott vetették fel, hogy a gyári dudát meg kellett volna őrizni. Néhány nap alatt ki is derítettem, hogy hová tűnt a gyári dudaszó. Életünk mindennapos része volt, a belvárosban is lehetett hallani. Ugyanakkor büszke vagyok arra, hogy majdnem minden cikkem után sok dicsérő szót kapok, ami az újságíróknál felér egy kitüntetéssel. Kapok biztatást, ötletet, és személyes történeteket.

– Honnan emlékszel ennyi mindenre?

Szántó István: Ebben a korban élesebben emlékszünk a négy évtizeddel ezelőtti történesekre mint arra, hogy tegnap mi volt. Ráadásul, könnyű a dolgom, mivel nagy gyűjtő vagyok. A telefonkönyveket őriztem meg az elmúlt 40 évből. Ezekbe rengeteget jegyzeteltem, de eltettem naptárakat, határidőnaplókat is. Sok régi fotóm és diám is van. Ezek sok mindent elmondanak, sok mindenre emlékeztetnek.

– Hiányzik “az” a Miskolc?

Szántó István: Azt szokták mondani, hogy azért nosztalgiázunk egy bizonyos kor után, mert az idő megszépíti azokat az esztendőket. Azt is szokták mondani, hogy azelőtt jobb volt, az “átkosban” is jobb volt minden. Pedig csak egyszerűen fiatalok, fiatalabbak voltunk. Akkor még nem éreztük a frontot, s kevesebbet jártunk az orvoshoz és a patikába. Hiszem, hogy a mai fiatalok is ugyanilyen szép emlékeket fognak őrizni a városról. Annyiban tudok majd segíteni nekik, hogy ez a kötet jó viszonyítási alap lehet számukra.

– Az ecetfa a legzordabb körülmények között, mondhatni mindenütt megél. Mennyire volt direkt a címválasztás?

Szántó István: Gyakran kerékpározom a városban. Szeretek drótszamarazni mert az autóból nem látni mindent. Eközben vettem észre, hogy a miskolci belvárosban sok a régi elhanyagolt épület, amelyek réseiben, csatornaillesztékiben, erkélyeiben él és virágzik az ecetfa. Erre a növényre jellemző, hogy nagyon erős, szívós, kitartó. A legmostohább körülmények között is képes szaporodni. Úgy érzem, hogy Miskolc is ilyen – jó értelemben véve.

– Melyik hely hiányzik számodra a régi Miskolcról? Van-e kedves helyed?

Szántó István: Úgy korábban, mint most is rosszat sosem mondok Miskolcról. Ez a szülővárosom, és úgy kell szeretni, ahogy van.Kedvencem szívem csücske az egész város Lillafüredtől, Tapolcán át a belvárosig. A főutcán tudom, hogy melyik házban ki volt a házfelügyelő, kik voltak a bolti alkalmazottak. Nem véletlenül, hiszen nyolc évesen már papírt jártunk úttörőként gyűjteni, de ezt meg kellett beszélni a boltvezetőkkel.

(A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap, Miskolc önkormányzata, Tiszaújváros önkormányzata, Szikszó önkormányzata és az Inform Média Kft. támogatta.)