Csodálatos matematikatanárom volt. Megtanított gondolkozni, és bevezetett a tudományok világába. Általa ismerhettem meg Albert Einstein relativitás-elméletét, ami sajnos kevés honfitársamnak adatott meg, ahogy én látom.
Megosztom veletek, drága magyar testvéreim, mert úgy látom, mostanság ezekre az ismeretekre igencsak szüksége van a hazának. Tudom, kevés köztünk a matematikus, ezért csak úgy, hétköznapi szavakkal próbálom megérttetni, mi is a lényege. Röviden: minden relatív, minden csak attól függ, merről nézzük, mihez viszonyítjuk.
Az egyszerű polgár úgy gondolkozik – és sajnos minél egyszerűbb, annál sarkosabban -, hogy van jobb oldal és van baloldal. Tudom, ne győzködj, valóban így van. Sőt, azt is elismerem, hogy van jó és van rossz. Az igazán egyszerű polgár agyában ez rögvest össze is kapcsolódik: ahová én gondolom magam, az a jó, ahová a szomszédomat, főnökömet, bárkit, aki nem hasonlít eléggé rám, az pedig a rossz. Lehet, hogy én is így lennék ezzel: én vagyok a jó, akik tőlem jobbra-balra, azok a rosszak. Hű, de egyszerű is lenne, ha nem ismerném Albert Einstein relativitás-elméletét. Azt hiszem, ha nem tudom megmagyarázni, mi is a lényege, egyre rosszabbul fogom magam érezni a saját hazámban. Ezt nem szeretném, így inkább magyarázok.
Íme: Én középen vagyok. Akik tőlem jobbra állnak, azok balosnak látnak, akik balra, azok jobbosnak. Mit gondol egy baloldali? Azt, hogy aki jobboldali, az rossz. A jobboldaliak szerint az a rossz, aki baloldalon van. Mi a teendő ilyenkor? Ízlés és vérmérséklet kérdése, van, aki szerint meg kell győzni a másik oldalon állót az igazunkról (oh, ez mily szent misszió!), de akinek egyszerűbb az agya, és nem jutnak ilyen veretes gondolatok az eszébe, az egyszerűen csak likvidálni akarja a másként gondolkodókat. Azért, mert az a rossz. Tényleg, vezetnek a börtönökben statisztikát oldalszimpátiáról? Vagy ott csak balosok vannak? Esetleg csak jobbosok? Ugye, hogy ez milyen hülye kérdés? Na, mindegy, vissza az eredeti témához!
Tegyük fel, hogy megvalósul valamelyik fél álma, és vagy meggyőzik, vagy kiirtják a másik oldal képviselőit, szimpatizánsait. Mi történik ekkor? Eljön a Kánaán? Ki kell ábrándítanom nem éppen komplikáltan gondolkodó honfitársaimat. Éppen erről beszélt Einstein!
Amikor elérkezik az az ideális állapot, hogy már csak egy oldal létezik, akkor a kategorizálás szellemóriásai rá fognak ébredni, hogy a gyönyörű, ideális csoport akármilyen szorosan is zár össze, rendelkezni fog baloldallal, és jobb oldallal. Érthetőbben, aki a csoport közepén áll, ráébred, hogy tőle jobbra is, balra is vannak emberek. A felismerés villámcsapás-szerű lesz: jobb oldal, baloldal… és kezdődik elölről, addig folytatódva, amíg mindössze két magyar marad. Abból viszont az egyik jobb oldalon, a másik baloldalon fog elhelyezkedni. Nincs mese, vagy meg kell győzni, vagy ki kell irtani a másikat. Harmadik verzió nincs. Vagy esetleg mégis?
Igen, van más lehetőség is, például egy Orwell-i szép új világ, ahol mindenki egyformán gondolkodik, mindenki ugyanúgy érez, mindenki egyszerre lép (és hálás lesz a nemzetvezetőnek, mert kap rétest estére…), és a párttal, a néppel egy az útja. Gyönyörű perspektíva, volt már ilyen. Édesapám élt benne, mesélt róla, kicsit még én is elcsíptem a végét, köszönöm, elég volt, nem kérek belőle többet.
Van egy régi bölcsesség:
„ Ha két ember mindig, mindenről ugyanazt gondolja, egyikük felesleges ezen a Földön!”
Ha mi, magyarok mindig, mindannyian ugyanazt gondolnánk a világról, akkor ezek szerint mindannyian feleslegesek lennénk?
Röviden összefoglalom: vagy együtt élünk, egymás mellett, békében, vagy gyűlölködünk addig, amíg csak kettő, majd csak egy magyar marad a világban. Na és mi van, ha nem én leszek az?
Nos, hát éppen ezt tanította nekem Albert Einstein! Próbáljátok megérteni Ti is, drága honfitársaim!