Aromó, a fékezhetetlen agyvelejű.  nyúl

|
Olvasom, elmegy, elég volt. Mint sokan mások: testvéreink, barátaink, gyermekeink. Mert mindenki próbál kicsit jobban élni, megélni: a szakács, a kőműves, a szakma nélküli, a zenész.

Nagyon sajnálom, hogy mennie kell. Zenéből élt, vagy csak élt volna, de a mindenható piacnak nem kellett.

Igen, így van ez a fránya kapitalizmussal. A piac mindent visz. Ismerjük jól az érzést, számtalanszor hallottuk a liberális megmondók kioktatását, amikor valami értékeset, sajátot sirattunk, itt, a nemzeti oldalon: „nem kellett a piacnak”, „sajnos nincs mit tenni”, a „piac majd eldönti”. Akkor, amikor utolsó forintjainkból adtunk ki könyvet, zenét, újságot, akkor, amikor elsirattuk a szellemi és anyagi értékeinket, akkor, amikor megvettük a folyóirat utolsó számát, benne a szomorú főszerkesztői búcsúszóval.

Majd meghallgattuk, ökölbe szorított kézzel a gúnyos együttérzést: „nem kellett a piacnak”.

Igen Péter, ismerjük az érzést. Persze a piacot lehet manipulálni, el lehet dönteni, mit, mire, mennyi pénzt fordítanak, kinek biztosítanak reklámfelületet, kinek adnak tévés szereplést, kit hívnak meg az esti partiba, vagy a reggeli műsorba bájcseverészni a Klauzál téri sóletről. De sajnos, ön nem került bele ebbe a szűk körbe, mert oda Pákó kellett, meg VV Akárkicsoda. Mert ez kell a piacnak. De ezt a piacot ugye nem a fasiszták irányítják? Bakancsos, gyilkos ruhás gárdisták? Rossz arcú cigánygyűlölők? Jobbik tagok? Ők állnak a RTL klub, a TV2, vagy a lemezkiadók menedzsmentje mögött?

Ugye, hogy nem.

Ön „emigrál”, s tárt karokkal fogják várni. Persze nem a zenéje fog kelleni, sokkal inkább búcsúlevelének első fele. Mert igen, jó pont lesz majd a magyarok „szokásos fasizmusáról”, „idegengyűlöletéről” értekezni Berlinben, Párizsban, Bécsben, vagy a „művelt nyugat” bármelyik pontján. Talán még hozni is fog a konyhára pár eurócentet, bár meg kell jegyeznem, e tekintetben jelentős konkurenciára számíthat, van pár jeles magyar értelmiségi, aki ebből él Európában.

Tudja, a szakács, a kőműves, a szakma nélküli és a zenész nem keres hamis kifogásokat. És nem hazudik. Kimegy, mert nehezen, vagy sehogyan sem él meg. Mert nincs kereslet a szakmájára, mert röhej a fizetés, mert éjjel-nappal dolgozni kell a minimálbérért, vagy csak éppenséggel nincs igény a munkájára. Vagy a zenéjére.

De nem hazudja, hogy azért menekül el, mert pár éve egy negyven körüli hölgy azt mondta rá, hogy patkány, vagy mert sokan utálják a cigányokat, vagy dúl az országban a fasizmus, vagy az iskolában – skandalum – hittant, vagy etikát fognak tanítani.

Kedves Péter! Szomorú lehet az igazság, de Ön még a sajátjainak sem kellett, magát és a zenéjét saját elvbarátai felejtették el, már évekkel ezelőtt.

Sok sikert az új hazájában!

Aromó