ÍRTA: TÖRÖK ZSOLT


Merthogy korábban a Riviérára járt, nem pedig Erdélybe. Csak most megy oda, amióta divattá vált a magyarkodás.
A ’90-es évek elejétől kezdve azok komcsiznak a leghangosabban, akik a pártbizottságra, vagy a KISZ-re jártak hajbókolni, vagy maguk is párttitkárok, MSZMP alkalmazottak voltak (Orbánék, Kövérék… szóval Fideszesek). Én a ’80-as évek végén szinte minden vasárnap este templomba mentem, pedig KISZ-tag voltam, ifjúsági vezető és a rendszerváltás után is baloldali voltam/lettem. A templomból elszoktam a direkt politizálás miatt, de a hitemet és vallásomat nem vesztettem el. Az MSZP jelenlegi vezetésének átlagéletkora 36-37 év, már csak ezért sincs értelme a Fidesz buta próbálkozásainak.

 

Ugyanígy van a nemzettudattal is.

Most azok nagymagyarkodnak és mélymagyarkodnak, akiknek vagy szó szerint, vagy átvitt értelemben én és barátaim mutattuk meg az általunk már évtizedek óta jól ismert Erdélyt, annak szépségeit, vagy a Felvidéket.

Ezek a nagy-, és mélymagyarok, akik most ki akarnak oktatni minket Erdélyből, akkor még a görög, vagy a spanyol tengerpartra és az osztrák, vagy a francia síparadicsomokba hordták a pénzüket, nem úgy, mint mi. Mi a ’90-es évek elején Egerből nem (Cseh)szlovákiába szerveztünk sítábort, hanem a 10 órával távolabbi Hargitára, a Madarasi-csúcsra, hogy a forradalom után ott segítsünk kis forintjainkkal. Olyanok akarnak oktatni magyarságtudatból, hagyományápolásból, akik még nem énekeltek tábortűznél éjszaka Krasznahorka büszke vára falainak tövében, mert ők még akkor a Szovjetunióba, vagy az NDK-ba nyomultak. Akik 50-60 évesen, vagy csak utánunk 10-20 évvel később érezték szükségét, hogy Gyergyószentmiklósra, a csíksomlyói búcsúra ellátogassanak.

Konkrétan volt olyan jobbos önkormányzati képviselő, akinek én mutattam meg 2000 környékén a Királyhágót, a Békás-szorost, a Gyilkos-tó környékét.

Ők sajátították ki eddig ezen ügyeket. De nem szabad kisajátítani, sőt kérkedni sem szabad, ezért is nem „dicsekedtünk” eddig mi ezzel.

De, bár a tények magukért beszélnek, azért nem árt, ha szólunk róluk.