Liebe Frau Roße, maga und Ich kábé ugyanannyira beszélünk Deutsch. Nem a Tamás ohne Für, hanem a sprache.
Ugyanakkor Ich besser tudok angolul, ugyanis maga vorsätzlich meg se akar tanulni. Kein Problem, úgyis kipateroljuk langsam az összes olyan firmát, akivel angolul kéne szót váltania a kormánytagoknak. Ettől még maga sem lesz egy Dumpfbacke.
Das Problem az, hogy maga alles zusammen a gyerekekkel is ki akar ficken. Hogy ők se lernen angolul az iskolában, csak ha már Gut, Besser, Gösser tudnak németül. Azért így, mert a Deutsch-Für ist nehezebb, maga meg nem akarja, hogy a Kinder túl gyorsan érjen el sikereket. Der Schule nem egy Kindertojás; ott vér, verejték, attól fejlődik, ha szenved, emelkedjék a Schmerzgrenze!
Das második Problem az, hogy maga nem csak utálja a gyerekeket, de keine Ahnung, hogy miként lehetne a magyar iskolarendszer sikeresebb. Nem ezért lett Staatssekretär, ugyebár. Hanem persönlich azért, mert fűti a Rachgier, vissza akar vágni. Ugyanis aki 1972-ben Der Művelődési Minisztérium Nemzeti Kapcsolatok Főosztályán und az Egyetemi Főosztályon lehetett előadó, majd főelőadó, az akkora grandios Kommunist volt, mint ide Nürnberg. Akit eztán még be is ejtőernyőztek ohne bármiféle releváns pedagógia tapasztalat ein budapesti gimnázium élére, az tényleg groß, barátja volt Grósz Károlynak is.
Ugyanakkor nyilván mit Pejoration szemlélte, amint egy liberális Blitzkrieg eltörli több évtizedes oktatáspolitikai Diktatur, amit még mint Gut szocialista főkáder kezdett építeni. Mert maga az volt, Frau Hoffmann, maga az volt, hiszen ahogy ma csak fideszes Genossin ülhet be a minisztériumba, a szocializmus pláne nem kereszténydemokrata elvtársnőket vett fel 1972-ben (!) ilyen hoch posztra a minisztériumhoz. Roße Rot, valljuk be!
Das dritte gondom a legnagyobb. Az, hogy Frau Hoffmann detto (ez német szó így ékezet nélkül) csinálja detto minisztériumban, mint unter Kádár János detto Hoffmann. Harcol a gonosz imperialista Engländer megszállók ellen, irtva még a nyelvüket is. A sértett orosztanár dühével, mert 1989-ben a fiatal Orbán Viktor, aki még von Oxford aus (danke, Soros-ösztöndíj) érkezvén, Perfekt angollal, úgy váltott rendszert, hogy Kommunist káder Frau Roße nem csak a minisztériumi állását vesztette el. Oroszul se akart tanulni Niemand.
Hát most itt a Retorsion. Frau az oroszba (vorläufig!) nem tudja visszaverni a Kindereket, de mindestens elveszi tőlük az angolt. Hogy mennyire Sein und Sollen Kanton kívül a német, az neki ganz egal. Hogy ő maga se tud Deutsch, hogy ehhez a zagyvalék szöveghez is Vokabeln aussuchen, hogy megértse, az se zavarja.
Frau Hoffmann! Néhány schnoodle noodle kommentelőt leszámítva arról Konsens alakult ki, hogy maga árt úgy a Kindereknek, mint a Schule minden szintjén. Nincs olyan Ware, amiben Erfolge erzielen, vagy akár csak esély lenne a pozitív változásra. Hazudik az életpályamodellről is, mint a Wasserlauf. Akkor minek sitzen még a helyén? Nem állt még eléggé bosszút a gyerekeken, az angol nyelven, a liberális szabadságon, a történelmi tényeken, a gyerekszerető tanárokon, az iskoláját szerető közösségeken? Tényleg müssen kivárni, hogy egyenköpenybe öltöztetett Jugendek német vezényszóra lépdelnek – hogy csak így abrupt összefoglaljam a pädagogisch programját?
Mondjon le. Hagyja abba. Ne csinálja tovább. Auf Wiedersehen! / hvg.hu