100 éves. Mosolyog. A szeme is mosolyog. Történetein nevetni és sírni kell. Megélte a háborút, 56-ot. Évtizedeken át hajnaltól kapált a görömbölyi dombon. Éjszakánként varrt a ruhaipari szövetkezetnek. Gyönyörű kézimunkái vannak. Felnevelt három fiút, ápolta és eltemette férjét. Betegségeiről kedélyesen beszél: – Ez már a korral jár!
A görömbölyi kultúrházban köszöntöttem a 90. születésnapján. Emlékezett rá, amit akkor mondtam: – Találkozunk a századikon! Nemrégen üzent, hogy az ígéret szép szó! Mondták neki, hogy már nem én vagyok a polgármester. – Nekem ő ígérte meg! Várom!
Egy órácskát beszélgettünk a világ folyásáról, a gyerekekről, unokákról, dédunokákról! Végül vidáman megegyeztünk: – Találkozunk a százötödiken!
Addig is, a Jóisten éltesse Margit nénit!