Az egykori virágzó Borsod-Abaúj-Zemplén megye leszakadása nyomán olyan frusztráltság és agresszió munkál sokakban, ami a bűnbakkereséssel igazi robbanó elegyet alkothat – derül ki Szabó-Tóh Kingával, a Miskolci Egyetem Szociológiai Intézetének igazgatójával készült interjúnkból. A szakértő szerint a „romák bekerítése” nem lehet működő megoldás, a kilábaláshoz pedig először a fásultságtól kellene megszabadulniuk a borsodiaknak.
Mennyiben változott meg Miskolc és BAZ megye „összképe” a Kádár-rendszerhez képest?
A köztudatba Miskolc úgy vonult be, mint egy szocialista típusú iparváros, noha a településnek már a 17-18. században is jelentős ipara és kereskedelme volt. Ezekre az adottságokra sikerrel építettek Kádárék is, így Miskolc és a megye az előző rendszerben élte aranykorát, főként annak köszönhetően, hogy a szocialista ipar tömegesen szívta fel a munkaerőt, könnyű volt a társadalmi felemelkedés. Az egyetemi képzés nyomán mindig is erős volt a műszaki értelmiség és élénk kulturális élet zajlott a városban.
A rendszerváltás után a nehézipar csődje néhány év alatt nehéz helyzetbe taszította a régiót. Bezártak a nagyvállalatok, ellehetetlenült a munkásság élete, robbanásszerűen nőtt a munkanélküliség, és kialakultak Miskolc „problémás övezetei”. Szinte szimbolikusnak tekinthető a változás az elhíresült Lyukó-völgy, illetve az Avas lakótelep vonatkozásában. Az előbbi városrész a Kádár-rendszerben a bányászok és kohászok víkendházaival népesült be, ma pedig 3-4 ezer nyomorban tengődő ember él itt. Az Avas lakótelepet a faluról érkező szakmunkások, betanított munkások népesítették be, sőt, a ’80-as években az értelmiségek számára is előrelépést jelentett, egyfajta mobilizációs lépcső volt, ha ide költözhettek.
Mindezek ellenére, kisgyermekes családanyaként azt mondom, Miskolcnak még mindig megvannak az adottságai ahhoz, hogy egy élhető város legyen, nem veszítette el a báját, vonzerejét. Ráadásul a megyeszékhely még mindig jobb helyzetben van, mint a megye hátrányos kistérségei, ahol az említett folyamatok gyorsabban és erőteljesebben mentek végbe.
Az elmúlt években számos kutatást és felmérést végeztek Miskolcon és a megyében. Mit olvastak ki az eredményekből?
Először is azt, hogy a miskolciak jelentős része szeret itt élni, ugyanakkor közöttük is nagy, több mint 10 százalék azoknak az aránya, akik tervezik, hogy elköltöznek. Ennek nyilvánvalóan a munkanélküliség az oka. Egyébként országos viszonylatban jelenleg is BAZ megyéből vándorolnak el a legtöbben. Az élve születések száma nagyon magas – 9,7 ezrelék, miközben az országos átlag 9 -, aminek elsősorban az az oka, hogy a mélyszegénységben élők – többnyire romák – sok gyermeket szülnek. Ugyanakkor a halálozási mutatók nagyon rosszak (14,3 ezrelék a 13 ezrelékes országos átlag mellett), ami ez elvándorlással együtt azt eredményezte, hogy 2008 és 2011 között Miskolc lakossága 2,7 százalékkal csökkent.
Helybeliekkel beszélgetve úgy tűnik, hogy már a középosztály is veszélyben érzi magát. Joggal?
A statisztikák alapján igen. Az utóbbi tíz évben minden társadalmi csoportban emelkedett a munkanélküliség, a diplomások között is. Jelenleg a munkanélküliségi ráta Borsodban 15-16 százalékos. Vannak azonban olyan települések, ahol ez a ráta többszöröse a megyei átlagnak, olyan is van, ahol 100 százalékos.
Voltak olyanok is, akik már polgárháborút vizionáltak.
Szociálpszichológiai tény, hogy ha egy közösségben mind többen érzik úgy, hogy kevésbé tudnak érvényesülni, akkor elkezdenek bűnbakokat keresni: vagy a politikusok között, vagy a kisebbségben, vagy azok között, akik még náluk is rosszabb helyzetben vannak. Eközben – mint a rendőrségi statisztikákból kiderül – egyre több a fiatalkorú bűnelkövető, nő a vagyon elleni és a személy elleni erőszakos bűncselekmények száma, ami nem csak a vagyonszerzést szolgálja, hanem jelzi az egyre növekvő agressziót és frusztrációt is. Mindez akár szélsőséges indulatokat is generálhat.
Mi a helyzet a romákkal?
Tavaly, a miskolci szociális térkép készítésekor a miskolciak 3,4 százaléka vallotta magát romának, a kérdezőbiztosok szerint azonban ez az arány valójában 9 százalék. Kétségtelen tény, hogy a mélyszegénységben élők többsége roma, így ennek a társadalmi rétegnek a problémái többnyire hozzájuk kötődnek – bár általánosítani nyilván nem lehet, hiszen borzasztó könnyű egzisztenciálisan „megcsúszni”. Miskolcon a megkérdezettek 17 százalékának van díjhátraléka, és 6 százalékuk magánszemélynek is tartozik. A hátrányos helyzetű gyerekek száma egyre nő, és 1500 család él nem lakás céljára szolgáló ingatlanban. Mindezek fényében nem meglepő, hogy a népegészségügyi helyzet aggasztó: egyre inkább megjelenik a tetvesség, rühesség, illetve a TBC.
Említette a bűnbakkeresést. Úgy tűnik, hogy szélsőséges politikai erők, mint a Jobbik, éppen erre építik a politikájukat. Mit gondol, mennyire veszélyes ez?
Én önmagában a Jobbik politizálást nem minősítem, de azt gondolom, hogy nem lehet megoldás, ami nem veszi figyelembe a többség és kisebbség érdekeit együttesen. Azzal egyet tudok érteni általában, hogy a kisebbségnek alkalmazkodnia kell a többséghez – a demokráciának talán éppen ez az egyik lényegi eleme. Emellett azonban az alapvető emberi és állampolgári jogokat tiszteletben kell tartani.
Túl olcsó politizálás az, ha a demagógia jegyében egy kisebbségi csoporttal szembeni gyűlöletre építünk és közben nem mondunk semmit – ha ugyanis egy ilyen erő hatalomra kerül, mondania és tennie kell valamit, és nem hiszem, hogy ebben a „romák bekerítése” és hasonló gondolatok, vagy elvek mentén ténylegesen lehet és szabad eljárni.
Van-e, lehet-e megoldás? A kulcs nyilvánvalóan a munkahelyteremtés lenne, ami azonban tömegméretekben szinte illúzió.
Eddig mindegyik városvezetés próbálkozott azzal, hogy a súlyos szociális problémákat kezelje. Jelenleg is készül egy cselekvési stratégia, amely többek között az egyébként meglévő oktatási és szociális programokat hivatott összehangolni – ugyanis ezekből meglepően sok van, de koordinálatlanul működnek.
A munkahelyteremtés valóban kulcsterület, de látok egy másik, legalább ilyen súlyos problémát, nevezetesen, hogy emberek tömegei vannak a fásultság állapotában. Sokan azok közül, akik elveszítik a munkahelyüket, nem azon gondolkoznak, hogy mit tehetnének saját magukért, hogy nekik min kellene változtatni, hanem másokat hibáztatnak, és csak külső segítséget várnak. Eközben pedig már a harmadik olyan generáció nő fel, akik nem látták a szüleiket munkába indulni. Őket rendkívül nehéz motiválni, hiába mondja neki a pedagógus, hogy tanulj fiam, jobb lesz a sorsod.
A kormány erősen megvágta a szociális juttatásokat. Ennek milyen következményei lesznek, lehetnek?
A magyar családtámogatási és szociális rendszer a világon egyedülálló. Nem biztos, hogy a célzottsága nagyon jó, de a rendszer kiterjedt, színes, talán túlságosan is az. Nagyon fontos elv a szubszidiaritás elve, azaz, hogy csak akkor segítsünk valakinek, ha nincsenek tartalékai, illetve ha természetes támaszai kimerülőben vannak, valamint fontos, hogy a segített személy részéről ne legyen kívánatosabb a nem cselekvés, mint az aktív, önmaga és családja érdekében való személyes erőfeszítés is – az állami, civil és egyházi támogatás mellett.
atv.hu / Sebestyén István