„Miskolci látogatásunk tapasztalatait, fogadtatását érdemes lesz majd komolyan végiggondolni, elemezni, kibeszélni.” – írja posztjában Gyurcsány Ferenc. „Fél nappal azután, hogy egyelőre elköszöntünk Miskolctól, most csak annyit mondanék, örülök, hogy hosszú mérlegelés után a látogatás mellett döntöttünk, ma azt gondolom, hogy végül Miskolc, az Avas lakótelep családjai profitálni fognak ebből a három napból.”
A volt miniszterelnök szerint az első perctől tudták, hogy „veszélyes vizekre hajóztak.”- Tudtuk, hogy vékony és alig látható a határ a felelős és empatikus politikusi tájékozódás és a politikai giccs, az önmagáért való bulvár között. – véli Gyurcsány Ferenc, majd hozzáteszi, hogy egyetlen olyan programuk sem volt, amit a média kedvéért csináltak volna. – Az tettük, amit szerintünk egy ilyen látogatáson egy politikusnak tenni kell, azt meg a médiára bíztuk, hogy érdekli-e őket a dolog vagy sem. Mi nem hívtuk őket. Hogy jöttek, sőt, bennünket is meglepő intenzitású érdeklődéssel jöttek, azt nem mi intéztük el, nem is tudnánk elintézni, ezt ők döntötték el. – írja.
„Sokakkal találkoztunk”
Gyurcsány úgy gondolja, hogy a legfogósabb kérdés az, hogy miként lehet feloldani az egyes társasházakban feloldhatatlanná merevedett és eközben tragikussá nőtt együttélési konfliktusokat. – Sokakkal találkoztunk. Síró asszonyokkal, panaszkodó családokkal, a vitákban kimerült emberekkel. A tapasztalatok alapján egyetértek a miskolci rendőrkapitánnyal, a konfliktusok többségét nem lehet rendészeti eszközökkel kezelni. És az is igaz, hogy nekem nagyon úgy tűnik, hogy a helyiek, az avasiak, a miskolciak ezt az ügyet saját erejükből már nem fogják tudni rendezni. Bennünk megerősödött az a vélemény, hogy új, talán bizonyos tabukat is sértő jogi szabályozásra van szükség. Most nekilátunk ennek megvitatásához. Szeretnénk, ha segíthetnénk az Avason élő tízezreknek, hogy újra nyugalom legyen a házakban, az utcákon.
Posztja végén megköszöni vendéglátói kedvességet, segítséget – „külön köszönet Marincsákéknak, az én „családomnak”, a szülőknek, Katinak és Lacinak, a gyerekeknek, Rékának és Lacinak, hogy befogadtak – és hálás a sok-sok helyi és budapesti önkéntesnek, akik nélkül ahogy fogalmaz, „nem lett volna sikeres ez a program”.