Végre tisztán látunk. Vége a tapogatózásnak, csetlés-botlásnak, vége a kétségeknek. Végre kristálytiszta minden. Tisztánlátásunkat Gyepes Katalin bírónőnek köszönhetjük, aki jogerős ítéletében felnyitotta szemünket, és irányt mutatott.

Nézzük előbb röviden az előzményeket: történt még két esztendeje, hogy a festői Józsefvárosban egy hordányi cigány megtámadott egy magyar fiatalembert. Előbb belekötöttek azzal a felkiáltással, hogy „Köcsög, buzi magyar, hogy mersz bejönni a mi utcánkba?! Itt mi vagyunk az urak, nem a magyarok!” E tényközlés után a tényközlő, bizonyos R. János nevű cigány nekiesett a sértettnek. (A bíróságon utóbb azzal magyarázta tettét, hogy „feszült volt, mert sok pénzt vesztett szerencsejátékon”. Egyem meg a gyönge szívét szegénynek…)

 

A sértett azonban elhárította a támadást, méghozzá egy jól irányzott rúgással, majd menekülni kezdett a közeli kollégium felé. A szerencsejátékon sok pénzt vesztő és ettől feszült cigány élettársa, bizonyos H. Terézia, aki szintúgy feszült volt, szintúgy nekiesett a magyar fiatalembernek, miközben a következőket üvöltötte: „K…g magyar, rohadt magyar, megölünk!” A feszült cigányok üvöltözésére további feszült cigányok másztak elő különböző odvakból, és feszülten ordibálva ők is nekiestek a sértettnek, egészen a kollé­giumig üldözve őt. Menet közben a rendkívül feszült H. Terézia hazaszalajtotta valamelyik feszült rokonát egy késért, mert ha már egyszer feszült a cigány, akkor bizony feszült… A kés meg is érkezett, ám közben a sértett magyar bemenekült a kollégiumba. A feszült kis csoport ezt látván letáborozott a bejárat előtt, és a következőket üvöltötte: „Leszúrlak te magyar ge…i! Adjátok ki a büdös k…g magyart, hadd szurkáljuk meg, adjátok ki, szétba…uk a fejét, elvágjuk a torkát! Miénk az utca, miénk az ország, megölöm a ge…i magyarokat! Úgyis mi leszünk többen!”

Menet közben szerencsére kiérkezett a rendőrség, és véget vetett a feszült ge…ik lincselési hangulatának.

Az első fokon eljáró bíróság a történteket csoportosan, rasszista indítékból elkövetett, közösség tagja elleni erőszaknak látta, s eszerint ítélt. Súlyosan. De most jött a másodfokú bíróság, érkezett Gyepes Katalin bírónő, és megváltoztatott mindent. Kimondta ugyanis, hogy a „rohadt, ge…i, k…g, buzi” magyarozás mindössze az események okozta „feldúltságból” következő „kísérőjelenségek”. Semmi rasszizmus! Pusztán feszültség. S e feszültségről a szerencsejátékon elvesztett sok pénz mellett maga a sértett is tehet, ugyanis – miképpen erre Gyepes Katalin éleseszűen rámutatott – a megtámadott magyar fiatalember megrúgta támadóját a térdén. Szegény feszült R. Jánosnak pedig műtötték azt a térdét, így fájlalta azt. Ráadásul az utcában élők mindegyike ismerte a műtét tényét, tehát érthető volt a viselkedésük – érthetően voltak feszültek.

Mindezek fényében a bíróság iránymutatása egyértelmű: ha egy cigány megtámad, legelőször is érdeklődj, hogy vesztett-e véletlenül sok pénzt szerencsejátékon, és nem feszült-e. Ha a válasz igenlő, kérj elnézést, hogy éppen arra jártál. Ha esetleg mégis a védekezés mellett döntenél, feltétlenül tudakold meg az illetőtől, nem műtötték-e meg valamelyik testrészét, mert azt a testrészt semmiképpen sem szeretnéd bántani, kerülendő a feszültséget. S ha mindezek után rohadt, ge…i, buzi, k…g magyaroznak, mosolyogj kedvesen, és közöld a cigányokkal, hogy teljesen igazuk van, ugyanis a közösség tagja elleni rasszista indítékú támadás törvényi tényállását kizárólag a többségi társadalom tagja követheti el a kisebbség ellen, legalábbis Gyepes Katalin bírónő szerint. A fordított tényállásra még várni kell egy kicsit. Hogy is mondta az egyik feszült? „Miénk az utca, miénk az ország, megölöm a ge…i magyarokat! Úgyis mi leszünk többen!”

Ezt a pillanatot kell megvárjuk. Tényleg megvárjuk?
Bayer Zsolt/ magyarhirlap.hu