Legutóbb Hruscsov elvtársat láttam ennyire bepöccenve felszólalni, mint szerdán a mi szeretett miniszterelnökünket az Európai Parlamentben. Hruscsov akkor, 1960. október 12-én az ENSZ-ben a legendáriumok szerint miután egy vitában bírálni merték, magából kikelve állítólag cipősarokkal verte a pulpitust, hogy nyomatékot adjon az érveinek. Valahogy az volt az érzésem, hogy Orbán Viktor sem állt messze ettől az Európai Parlament plenáris ülésén Strassbourgban.

Orbán Viktornak nem volt igaza. Mert aki ilyen stílusban vitázik, aki ilyen arrogánsan, a dühtől rekedt hangon kioszt mindenki mást, annak sosem lehet igaza. Még akkor sem, ha esetleg véletlenül mégis. De egyébként most még véletlenül sem. Meg azt is mondják ugye, hogy a stílus maga az ember…

Szóval, az az érzésem, hogy nem sikerült jól a magyar miniszterelnök európai debütálása. Mert ami itthon, a kommunikációban működik, amit idehaza csont nélkül bevesznek a választók, az az európai porondon láthatóan rendre megbukik. Mert míg ugyanez a performansz idehaza akár az erős kezű, tökös vezető határozott fellépésének tűnhetett volna, addig ugyanez az Európai Parlamentben csak egy arrogáns és pökhendi alak hisztérikus kirohanásának hatott.

És amíg itthon működnek a jól bejáratott csúsztatások és egybemosások, addig azokra a régi demokráciák vitáiban edződött politikusok nem voltak vevők. Nem véletlenül utasították vissza a médiatörvényt bírálók azt az orbáni érvelést, hogy itt kérem a magyar nép demokratikus elköteleződését (sic!) kérdőjelezik meg. Nem. Itt Orbán Viktor és kormánya demokratikus értékek iránti elkötelezettségéről volt szó – vagy jobbára még arról sem, csak a tényről, hogy a médiatörvénnyel gondok vannak. Orbán Viktor és kormánya pedig még véletlenül sem azonos a magyar néppel – kínos, hogy ezt éppen Strassbourgban, a legszélesebb európai nyilvánosság mellett kellett a miniszterelnök orra alá dörgölni.

Orbán Viktor azt mondta az Európai Parlamentben, hogy megdöbbentették őt a médiatörvényt ért bírálatok. Az pedig, ahogyan mindezt előadta, érezhetően az európai parlamenti képviselőüket döbbentette meg. Szerintem maximum Kadhafitól várhattak volna hasonló hangnemet és arroganciát. Meg is kapta a zöldek frakcióvezetőjétől a kegyelemdöfést: Daniel Cohn-Bendit ugyanis azzal zárta a mondandóját, hogy bár Orbán Viktor meghívta őt ma ebédre, de ez a produkció elvette az étvágyát.

Mindent egybevetve az az érzésem, hogy a magyar miniszterelnök nem szövetségeseket és csodálókat szerzett ma magának, hanem inkább olyanokat, akik ezzel a kioktató és arrogáns stílussal nem tudnak mit kezdeni Európában.

Kár érte.