Nincs itt Miskolcon kompenzálás semmi, csak az igen az már lehet, a nem pedig talán.

A városi tévében, egészen pontosan, a Kilátó

című közéleti magazinban ezúttal a közgyűlésben lévő pártok képviselői szemérem és kitárulkozás nélkül mondták az aktuális tutit. Vagyis csak nézőpontjuk volt. Amit különösen az előzmények ismeretében, a csalás, öncsalás, őszinteség háromszögében marhára nehéz volt nyomon követni: hiszen még nem volt olyan régen, amikor a Holding vezetőinek tervezett leváltása ürügyén, a pénzcsapok elzárásáról, tiszta lapról, meg ilyenekről szólt az új helyi hatalom direkt darabosra felturbózott antréja.

Na, most ebben a halálosan unalmas helyi televíziós félórában, a napokkal korábban az első rémület hitelességével megfogalmazott elszánásból nem sok maradt. Sőt! Azok, akik a Holding megalakulása előtt nem sokkal még például az egész miskolci vízbázis kezelőjét, a helyi vízműveket is el akarták adni – még pályázatot is kiírtak rá – most a következő évszázadok Miskolcról szóló történelem könyveibe valónak tartják már, a 21. század első esztendeiben a városi érdekkörbe utasított vállalatok együttessé alakított gazdálkodását.

A beszélgetés szimpatikus szocialista díszpintye, legalábbis ezt vizionálta a maga rálátásának teljességével.

Arról itt, egy udvarias szó, annyi sem esett ebben az első puskalövések utáni helyi közszolgálati bratyizásban, hogy bárhányért akkor kik is szórták a közpénzt? Meg milyen sokáig. Meg „mennyire egy rugóra járt a tárházuk”.

Mindez csak azért jutott eszembe, mert az újak idáig szinte mindig csak erről beszéltek. Vagyis kommunikáltak, vagy mi.

Ellenben most, mintegy ráadásképpen, a Káli utáni konszolidáció első munkával teli őszi hónapjában például a helyi kemény ellenzék letéteményese, bizonyos Szegedi nevű ember, szó szerint, a következőket találta mondani: „kicsit kritikaként is fogalmaznám meg a polgármester úr felé és a Fidesz frakció felé is, hogy ezekkel az emberekkel és ezekkel a nevekkel csak a közgyűlés előtt közvetlenül ismerkedhettünk meg.” Mármint akik közgyűlés által választott vezetői, felügyelői lettek a szóban forgó gazdasági társaságnak, társaságoknak. Majd őszinte reményének adott hangot, hogy az újak a régieknél sokkal jobban fognak dolgozni.

Na, ja.

A helyi radikális amúgy természetesen ilyen mondatokkal szokott ballagni a politikai vesztőhely felé.

„Eltűnt a tekintély, a szakmai önérzet, továbbá a peronos villamos, a pezsgőpor, a Látóhatár, az MZ motor, a mackónadrág, Tamási Eszter és a bableves.”

Csak a duma. A süket duma. Az maradt.