Nyilasok Miskolcon
KIS József
The Nyilas (Arrow Cross) in Miskolc
Kezdetek: a Festetics-féle nyilas párt
Az első években a Festetics Sándor-féle nyilas párt, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt jelenléte követhető nyomon Miskolcon, már 1934-ban alakulóban volt helyi szervezetük.1 A párt miskolci szervezete
élén, városvezetői minőségben, kezdetben Lenkey Géza állt, a vezetőséghez Markovich Péter, Bátori
Gyula és Domján Gyula tartoztak.2 A pártnak 1936-tól tagja volt Bartha Kálmán városi alkalmazott, aki
később arra hivatkozott, hogy azért lépett be a pártba, hogy informálja az ott történtekről Bródy
Sándor törvényhatósági képviselőt.3
1937. február 7-én a pártnak már bizonyosan volt miskolci főkerülete, amelynek elnöke
Markovich Péter, alelnöke Báthory Gyula kéményseprőmester, főügyésze dr. Hermann Imre volt. A
párt hamar hallatott magáról. Február közepén ugyanis – ahogyan az 1919-ben betiltott Huszadik
Század (1900–1919) folytatásaként 1936-tól megjelent Századunk c. folyóirat 1937 februári számának
egyik cikkéből tudjuk – „üvöltöző, ízléstelen, uszító plakátok ezrei” lepték el a várost. A plakátokon a
nagybankok, a kapitalisták, a szociáldemokraták, a liberálisok és legfőképpen a zsidó polgárság ellen
uszítottak „alpári hangon”, „trágár szavakban”, pl.: „Reisingerné bugyogója a marxisták lobogója” –
utalva Reisinger Ferenc miskolci szociáldemokrata vezető feleségére. A szociáldemokraták persze
röpcédulával válaszoltak „Árulók vagy tudatlanok?” címmel, amely szerint „a miskolci nyilasok vezetője
Markovics fűszerkereskedő, aki öt esztendeje vándorolt Magyarországba, alig tud magyarul, de az
apósa egy német SA vezető, akinek közvetítésével gurul a berlini márka a nyilaspropaganda
bugyellárisába”. A röpcédulákkal a február 19-én tartott nyilas rendezvényükre hívták fel a figyelmet,
amelyet a Korona-szállóban tartottak. Az eseményen megjelentek debreceni, békési, mezőberényi,
nyíregyházi és szegedi nyilasok is. „Ők kezdték a múlt őszön a miskolci nyilas verekedéseket”. A szálló
felé nyilaskeresztes járőrök masíroztak, akik a belügyminiszteri rendelet ellenére – amely az egyenruha
viselését a civileknek megtiltotta – német mintára egyenruhában meneteltek. A nagygyűlés botrányba
fulladt. Reisinger Ferenc képviselő és felesége vezetésével ugyanis mintegy kétszáz főnyi
szociáldemokrata munkás zúdult be a Korona-szálló kapuin és magasan lobogtatva szabályszerű
belépőjegyeket félretolták a kapuőröket. A nagy tumultusban a „zsebekből pillanatok alatt kerültek elő
boxerek, gumibotok, riasztópisztolyok, lövések dördültek el a márványfalak között”. A tíz perces
verekedés során a szocdemek a kiégett villanykörtéket olajjal, az üres tojáshéjakat kátránnyal töltötték
meg és ezekkel dobálták meg a nyilasokat. Mintegy 10 perc múlva gyalogosrendőrök osztaga jelent
meg, amely heves kézitusa árán szétválasztotta a verekedőket. A szocdemek azonban a rendőri
felszólítás ellenére sem távoztak és tovább dobálták a nyilasokat. Erre a rendőrök kardot rántva estek
a munkásoknak és kiszorították őket az utcára. A lovas rendőrök a színházig, illetve a piactérig
szorították vissza kardlapozás közepette a tömeget. A nyilasok később a nagyteremben megtartották
nagygyűlésüket Festetics Sándor gróf vezetésével.4
1 PAKSY 2007. 81.
2 MNL BAZML XXV. 4. Nb. 66/1946. Bartha Kálmán kihallgatása. 1946. február 4.
3 MNL BAZML XXV. 4. Nb. 66/1946. Bartha Kálmán kihallgatása. 1946. február 4.
4 A miskolci nyilas-dúlás véres vasárnapja! Kátrányostojással, olajos villanykörtével, bokszerral, gumibottal, kardlappal, ököllel dühöngött egész nap a csata Miskolc, február 21. = Századunk (korábban: Huszadik Század) 12. (1937)/Február
Történelem és Muzeológia – Internetes Folyóirat Miskolcon 2. (2015)/2.
History & Museology: Online Journal in Miskolc, Hungary, 2 (2015)/2
69
A nyilaskeresztesek novemberben újabb nagygyűlést tartottak. Érdekes volt Svaszta Gyula
debreceni képviselő beszéde, aki szerint „két óriás viaskodik, a nemzeti szocializmus és a marxizmus.
De a szocializmus a nemzeti szocializmusban megújul.”5 1937 februárjától 1938 augusztusáig a párt
borsodi kerületvezetője dr. Hermann Imre miskolci ügyvéd volt. Hermann 1936 novembere óta
szerepelt a pártban, mint a párt miskolci ügyésze. 1938 januárjában Miskolc székhellyel megalapították
az Északmagyarországi Főkerületet, amelynek vezetője változatlanul Hermann volt. A párt taglétszáma
igen alacsony volt, mindössze 300 tagot számlált. Hermann Imrét 1938 augusztusában, a Festetics-féle
párt megszűnése után kizárták az egyesült nyilaskeresztes pártból. Hamisan azzal vádolták, a „Szálasi
Ferenc hatalomátvétele és a katonai diktatúrára törő elemek” ellen ún. Reisinger memorandumot
szerkesztett. Ebben a vád szerint a szakszervezeti munkássággal közös akciófront létesítését sürgette
azon célból, hogy „’keresztény-nemzetiszocialista’ parlamentáris munkásfrontot” teremtsen saját
politikai törekvései szolgálatában. A hamisított „Reisinger-memorandum” ügyében – saját évtizedekkel későbbi nyilatkozata szerint – annyi volt az igaz, hogy mint a keresztényszocialista szakszervezet
(Diósgyőri Társpénztár, Consum Szövetkezet) ügyésze 1934-től együttműködött a nagy munkásszövetkezet választmányában helyet foglaló marxista szociáldemokrata választmányi tagokkal is.6
A Szálasi-féle nyilaskeresztes párt
Szálasi Ferenc 1935-ben alapította első pártját Nemzeti Akarat Pártja néven. A pártnak 1936 nyarán
már bizonyosan volt miskolci szervezete.7 A pártot azonban 1937-ben betiltották. Ekkor Magyar
Nemzeti Szocialista Párt, majd az 1938. évi ismételt betiltása után Nemzeti Szocialista Magyar Párt
Hungarista Mozgalom néven folytatta működését, majd az újabb betiltás után, 1939. március 15-én
Nyilaskeresztes Párt néven alakult újjá. A nyilaskeresztes pártra kezdettől fogva odafigyeltek a szociáldemokraták is, egyes iratok szerint a be is épültek közéjük, ha úgy tetszik „kriptoszociáldemokrata”
férkőzött közéjük. Rónai Sándor miskolci szociáldemokrata vezér unokaöccse, Rónai János 1939-ben
lett párttag azzal a céllal, hogy a nyilasokról informálja elvtársait. Rónai Sándorral, annak fiával,
Rudolffal és Kopácsi Sándorral – a későbbi országos rendőrkapitánnyal – tartotta a kapcsolatot, s azt
az 1944 októberi hatalomátvétel után is ápolta, sőt ekkor azt az utasítást kapta a szocdemektől, hogy
minél magasabb pozíciót biztosítson magának.8
A Festetics-párttal való egyesülés után a Szálasi-féle pártban rövid ideig Hermann Imre volt a
vezető, őt azonban 1938 augusztusában kizárták a pártból.9 Valószínűleg őt követte a városvezetői
tisztségben Benedek Gyula nyugalmazott gimnáziumi tornatanár. Ekkor a párthelyiség az Újvilág
(utóbb Vadnay Károly) utcában volt. Benedek városvezetősége idején Koncz Béla lakatos és útmester
volt városvezető-helyettes, Medgyessy Pál kazános pártszolgálat-vezető, Hás Márton szervezésvezető.10
Az 1939. évi országgyűlési választáson csak a Magyar Élet Pártja és a Szociáldemokrata Párt
tudott minden körzetben jelöltet indítani11, ekkor tehát a Nyilaskeresztes Párt még nem volt Miskolcon
jelentős politikai erő, csupán arra vonatkozóan vannak adataink, hogy a választást megelőzően a
nyilasok szervezkedtek a diósgyőri gyárban.12 1940-ben ugyanakkor már némi erősödés figyelhető
meg. Egy, a főispánnak készített politikai összefoglaló szerint Miskolcon a Magyar Élet Pártja és a
Szociáldemokrata Párt mellett a Nyilaskeresztes Párt fejtett ki mozgalmi tevékenységet, a többi párt
(pl. az FKGP) csak kereteiben állt fenn. A jelentés szerint nemrég még két nemzetiszocialista párt
létezett, a nyilaskeresztesek mellett működött a Salló János-féle Nemzeti Front, amelynek tagjai –
pártjuk 1940-es megszűnése után – a Szálasi-féle párthoz csatlakoztak. A nyilaskeresztes pártban pedig
5 DOBROSSY 2007. 70.
6 MNL BAZML XXV. 21/b. R. 1057/1974. Dr. Hermann Imre rehabilitációs kérelme. 1974. július 30.
7 PAKSY2007. 105.
8 MNL BAZML XXV. 6. Nü. 3505/1946. Rónai János, Kopácsi Sándor és Rónai Sándor vallomása.
9 MNL BAZML XXV. 4. Nb. 66/1946. Bartha Kálmán kihallgatása. 1946. február 4.
10 MNL BAZML XXV. 6. Nü. 1003/1947. Bánhegyi Dezső kihallgatása. 1945. június 4.
11 DOBROSSY 2007.75.
12 BERÁNNÉ NEMES–ROMÁN (szerk.) 1981. 32., 35. sz.
Történelem és Muzeológia – Internetes Folyóirat Miskolcon 2. (2015)/2.
History & Museology: Online Journal in Miskolc, Hungary, 2 (2015)/2
70
Miskolcon két frakció létezett. Az „előbb [1940. október végi megszűnéséig] magát Pálffy, Baky,
Matolcsy, majd később vitéz Ruszkay vezetése alatt állónak valló miskolci pártcsoport megszűnt, s
bejelentette csatlakozását a Szálasi Ferenc-féle nyilaskeresztes” szervezethez. Ugyancsak a jelentésből
tudjuk: „a nyilasok a beszervezés terén jelentősebb eredményt nem tudtak itt felmutatni. Regisztrált
taglétszámuk nem haladja meg a 400 főt, akik között túlnyomó a fiatal korosztályhoz tartozó iparos és
munkás elem. A város intelligens rétege igen elenyésző számban van képviselve. Számottevő politikai
tényező ma sincs a vezetőség soraiban. A pártnak tisztviselők körében elég jelentős szimpatizáló tábora
van, különösen a kisebb tisztviselők soraiból, akik a párt uralomra jutásával remélik hosszú évek
eredménytelen várakozása után előrehaladásukat. A nyilasokkal szimpatizálók száma körülbelül 3
ezerre tehető. Ezek közül választó alig a fele. A hivatalosan nyilas pártszervezetnek, illetve vezetőségnek sok gondot okoz a tőlük jelentős számban kivált szélsőségekre hajló elemek ellenzéki
mozgalmának ellensúlyozása.”13
A Szálasi-féle nyilaskeresztes pártnak 1941. január 1-jétől dr. Terray István miskolci ügyvéd volt
a városvezetője, aki csak azután lépett be a pártba, hogy hosszabb ideje többen is kapacitálták: legyen
az elnökük. Terray tehát egyből városvezető lett, azonban nem hagyományos szerepet vitt a párt
miskolci szervezete élén, nem foglalkozott tagtoborzással és beszédeket sem tartott. Mint később a
miskolci népügyészség megállapította, tevékenységét két cél határozta meg: egyrészről „ténykedését
kimerítette az egymás ellen acsarkodó tagcsoportok békítgetése”.14 Így sikerült elérnie például, hogy
dr. Hermann Imre, a Festetics-féle nyilas párt egykori vezetője 1942 tavaszán bocsánatot kért Szálasitól
azért, mert 1938-ban – Szabó Dezső nyomán szabadon – a „Bécsi és moldvai hegyeken át prófétává
gurult örménynek” nevezte őt. Hermann ekkor a párt miskolci csoportjának próbaidős tagja lett,
azonban még az év folyamán, 1942 októberében pártbomlasztás vádjával kizárták a pártból.15 Terray
tevékenységének másik jellegzetessége – mint a népügyészség 1946-ban megállapította – „az az
erőlködés, hogy a szélsőséges elemeket a párt élére jutni ne engedje.”16 Nem szabad elfelejtenünk,
még nem 1944-ben, a nyilas rémuralom idején járunk! Terray – a népügyészség későbbi megállapítása
szerint is – kijelentette a németek bevonulását követő napon, hogy „«szégyellem azt is, hogy valaha
nyilas voltam». Gyűlölte a németeket és a magyarság legnagyobb ellenségének tartotta őket… sokszor
hallották a zsidó-ellenes törvények és rendelkezések ellen való kifakadását, mert azokat
embertelennek, barbároknak tartotta.”17 Terray, miután felismerte, hogy a szélsőségekkel szemben
tehetetlen, lemondott tisztségéről és a pártból is kilépett.
1942 őszétől a nyilaskeresztes párt városvezetője dr. Maholányi László nyugalmazott vasúti
tanácsos volt. Tevékenységéről az iratok semmi érdemleges nem árulnak el, annyi bizonyos, hogy 1943.
december 15-ig viselte a tisztséget, majd – a korábban a párt tagjai közül kizárt18 – Kóródy István újgyári
tisztviselő, munkabeíró lett városvezető, akit 1940-ben vélhetően politikai tevékenysége miatt
Nagykanizsára internálták.19 A helyettes városvezető tisztsége legtöbbször betöltetlen volt. A
pártszolgálat vezetője végig Hajcsár Béla volt. A munkásság vezetője – a korábban szociáldemokrata
párttag20 – Felcsiki Antal volt. Az általános szervezés vezetője Salamon Ferenc építész, a pénztáros
1944. január 2-ig Kiss Lajos21, majd Sztruhala György volt.22 A városban kerületi szervezetek állítottak
fel, így a III. kerület vezetője Bencze János volt, majd bevonulása után 1944 márciusától Bánhegyi
Dezső.23 Bánhegyi később újabb pozíciót kapott, 1944 októberében – Salamon helyett – az általános
szervezés vezetője lett. Körzetvezetőként ismert továbbá Bodonyi László és Krajcsi János neve. A
13 BERÁNNÉ NEMES–ROMÁN (szerk.) 1981. 93. sz.
14 MNL BAZML XXV. 21/b. Bm. 1264/1958. A Miskolci Népügyészség 694/1946. sz. határozata.
15 MNL BAZML XXV. 21/b. R. 1057/1974. Dr. Hermann Imre rehabilitációs kérelme. 1974. július 30.
16 MNL BAZML XXV. 21/b. Bm. 1264/1958. A Miskolci Népügyészség 694/1946. sz. határozata.
17MNL BAZML XXV. 21/b. Bm. 1264/1958. A Miskolci Népügyészség 694/1946. sz. határozata.
18 5 évi börtönre ítélték dr. Maholányi László volt nyilas városvezetőt = Szabad Magyarország 1945. aug. 5.
19 MNL BAZML VII. 51/b. IV. 2612/1945.
20 Ki ment el és ki jött vissza? Beszámoló a megszökött miskolci nácikról és azokról, akiket nem tudtak magukkal
hurcolni = Szabad Magyarország 1945. jan. 14.
21 MNL BAZML XXV. 4. Nb. 28/1945.
22 MNL BAZML XXV. 6. Nü. 1003/1947. Bánhegyi Dezső kihallgatása. 1945. június 4.
23 MNL BAZML XXV. 6. Nü. 1003/1947. Bánhegyi Dezső kihallgatása. 1945. június 4.
Történelem és Muzeológia – Internetes Folyóirat Miskolcon 2. (2015)/2.
History & Museology: Online Journal in Miskolc, Hungary, 2 (2015)/2
71
később Miskolchoz csatolt településeken is többnyire megalakultak a helyi pártszervezetek. A hejőcsabaiak vezetője Miskéri Ferenc kereskedő volt.24 Diósgyőrben Lengyel Gyula lett 1944 augusztusában
a község helyettes vezetője.25 Perecesen Meggyesi Pál volt 1941 januárjától a nyilas községvezető, s a
hatalomátvétel után át is vette a község politikai irányítását.26 Egy kihallgatási jegyzőkönyv tanúsága
szerint „a nyilasság Hámor községben nem létezett”.27
A párt ifjúsági vezetője 1943-ban Hermann Tibor (még az év decemberében megyei helyettes
ifjúsági vezető lett), 1944 márciusától augusztus 23-ig Nagy Sándor volt.28 A párt megyei központja
1943. január 7-én a Győri kapu 123. sz. alatti helyiségben volt, ekkor azonban a katonai állomásparancsnokság vette igénybe. Lefoglalása miatt Vajna Gábor országgyűlési képviselő tett panaszt.29 Ez
azonban eredménytelen lehetett, új megyei „Hűségháza” után kellett nézniük, amit végül 1944
februárjában Mezőkövesden avattak fel, valószínűleg nem függetlenül attól, hogy a mozgalom ott igen
erős volt, s a párt megyei vezetője, dr. Király Béla30 mezőkövesdi orvos volt.31
1943-ban a diósgyőri vasgyárban együttműködés alakult ki a különböző baloldali mozgalmak
és a nyilasok között, bár valószínűleg nem szervezett formában. Egy jelentés szerint 1943. június 19-én
a diósgyőrvasgyári munkásság küldöttségét fogadta az iparügyi miniszter, amelynek egyaránt tagjai
voltak keresztényszocialisták, szociáldemokraták és nyilaskeresztesek. Követeléseik elsősorban a
bérrendezést és az életkörülmények javítását célozták.32
A rendőri jelentés szerint 1943 szeptemberében a Nyilaskeresztes Párt helyi vezetői tovább
folytatták „felvilágosító és agitációs” munkájukat a baloldali mozgalom tevékenységének ellensúlyozására. Az országos pártvezetés központi kiküldöttjei útján intenzív kapcsolatot tartott fenn a
borsodi szervezettel. A párt megyei szervezetének miskolci helyiségében 1943. szeptember 19-én
Simon Kálmán központi vezetőségi tag tartott előadást, amelyben elsősorban külpolitikai kérdésekkel
foglalkozott, s bátorította a helyi vezetőket, higgyenek a németek győzelmében és ezt a hitet minél
szélesebb körben terjesszék is.33
1943-ban Szálasi a vasgyárban tett látogatást, este pedig Menner Ödön vasgyári gyógyszerész
lakásán vett részt a tiszteletére rendezett vacsorán. Egy 1945-ös történet szerint maguk a miskolci
nyilas vezetők ekkor elmeorvossal figyeltették meg Szálasit. Olyan híresztelések kerültek ugyanis
szárnyra, hogy vezérük bolond, de a miskolciak az ellenkezőjéről győződtek meg.34
24 MNL BAZML XXV. 4. Nb. 429/1945. Jelentés Hegyi Lajos nyilas ügyében. 1945. augusztus 18.
25 MNL BAZML XXIV. 202/b. Miskolci Népbíróság ítélete Lengyel Gyula ügyében.
26 MNL BAZML XXV. 4. Nb. 127/1946. Miskolci Népbíróság ítélete Meggyesi Pál ügyében.
27 MNL BAZML XXV. 4. Nb. 100/1947. Kubinyi Elemér kihallgatása. 1946. július 2.
28 MNL BAZML XXIV. 202/b. 10941/1946. Miskolci Népbíróság Nb. 274/1946. sz. ítélete Hermann Tibor ügyében;
MNL BAZML XXIV. 202/b. Miskolci Népbíróság ítélete Nagy Sándor ügyében.
29 BERÁNNÉ NEMES–ROMÁN (szerk.) 1981. 333.
30 Dr. Király Béla már az 1939-es választásoknál is a nyilaskeresztes párt egyik prominense volt, s neve felmerült
mint lehetséges országgyűlési képviselőjelölt. (vö.: BERÁNNÉ NEMES –ROMÁN (szerk.) 1981. 24. sz. (99.)
31 BERÁNNÉ NEMES–ROMÁN (szerk.) 1981. 252. sz. (444.)
32 MNL BAZML XXXV. 133/a. M. kir. rendőrség diósgyőri kapitánysága jelentése a munkásmozgalmakkal kapcsolatos
helyzetről. 1943. július 9.
33 BERÁNNÉ NEMES–ROMÁN (szerk.) 1981. 252. sz. (414.)
34 Bolond, vagy „vezér”? Elmeorvossal figyeltették meg a nyilasok Szálasit a vasgyári vacsorán. A gyár kirablásának
megdöbbentő részletei = Felvidéki Népszava 1945. okt. 17.
Történelem és Muzeológia – Internetes Folyóirat Miskolcon 2. (2015)/2.
History & Museology: Online Journal in Miskolc, Hungary, 2 (2015)/2
72
1944: a felkészülés időszaka
Magyarország 1944. március 19-i német megszállás megelőzően nem sokkal járt városunkban Szálasi
Ferenc országos pártvezető. Február 20-án ugyanis bizalmas megbeszélést folytatott a „Nemzetségszervezet” vezetőségével. Elégedetlenségének adott hangot amiatt, hogy Miskolcon eredménytelen
volt „az intelligencia körében végzett szervezési tevékenység. […] Lelkükre kötötte a vezetőknek, hogy
iparkodjanak a város polgári és intelligens társadalmi rétegét is bevonni a mozgalomba.”35 A miskolci
vezetőség ennek hatására úgy döntött, hogy a szervezési mozgalom fellendítése érdekében minden
pénteken ideológiai ismertetéseket fognak rendezni az agitációs munkában résztvevő tagok részére. A
miskolci vezetőségi értekezleten úgy döntöttek, hogy – ahogy eddigi „támadó akciókkal” többször
tették – minden egyes alkalommal, ha budapesti szociáldemokrata exponensek jönnének Miskolcra,
mindent el fognak követni, hogy itteni szereplésüket megakadályozzák. Ezt a feladatot a szervezet
kebelében levő „Pártszolgálatos” csoport tagjai útján kívánták végrehajtatni.36
1944. március 19-én a „megszálló német csapatok 23 óra körül érkeztek a városba, a
Gestapoval megerősítve. Lefoglalták az iskolákat és zárt, csak engedéllyel megközelíthető körzeteket
alakítottak ki.”37 Számos baloldalit tartóztattak le – köztük Rónai Sándort –, majd sor került a pártok
betiltására. Március 28-án a szociáldemokrata párt38, júniusban a szakszervezetek, a Független
Kisgazda Párt és a Magyar Paraszt Szövetség betiltása39 történt meg, majd 1944. augusztus 24-én sor
került a kormánypárti, illetve szélsőjobboldali pártok betiltására is. A belügyminiszter feloszlatta a
Magyar Élet Pártja, a Magyar Megújulás Pártja, a Nyilaskeresztes Párt és a Magyar Nemzeti Szocialista
Párt (Pállfy-Baky-csoport) miskolci szervezeteit.40
1944. június közepén megtörtént a miskolci, illetve megyei zsidóság bevagonírozása és
többségében Auschwitzba történő irányítása, majd szeptemberben bontogatni kezdte szárnyait a
MOKÁN, s szeptember 21-én a diósgyőri újgyárban béketüntetésre került sor.41 A betiltásokat,
deportálásokat természetesen még nem a Nyilaskeresztes Párt intézte, de tagjai igyekeztek aktivizálni
magukat. Papp Kálmán a városi alkalmazottak körében olyan zsidóellenes légkört teremtett, hogy az
izraelita alkalmazottak már szólni sem mertek.42
A Szálasi-féle nyilasok mellett 1944 közepén jelentkezett egy másik nemzetiszocialista társaság
is. 1944 május-júniusában a Rácz Jenő és Imrédy Béla által vezetett, alakulóban lévő nemzetiszocialista
pártszövetség Pálffy-féle disszidens nyilas alcsoportja próbált Miskolcon szervezkedni. Névleges
vezetőjük a Festetics-féle párt egykori első embere, dr. Hermann Imre volt. Szervezkedésük azonban a
Szálasi-párt ellenakciója és a bombatámadások miatt kudarcba fulladt.43
A nyilas rémuralom
Horthy Miklós kormányzó eredménytelenül kiugrási kísérlete nagy riadalmat és várakozást keltett
szerte az országban. „A főispáni hivatalban október 15-én 17 óra 15 perckor a Belügyminisztériumból
távmondat érkezett: ’Az egész ország területén mindennemű szórakozóhely, színház, mozi azonnali
beszüntetését elrendelem’. A rendkívüli állapotnak megfelelően szesztilalmat és este 8 óra utáni
kijárási tilalmat írtak elő. A rendeleteket Borbély Maczky országmozgósítási kormánybiztos nevében
továbbították Eger, Rimaszombat, Balassagyarmat és Léva főispánjainak.”44 „A Nyilaskeresztes Párt
emberei közben mozgolódni kezdtek, s már az esti órákban megjelent a város utcáin a nyilas fegyveres
35 BERÁNNÉ NEMES –ROMÁN (szerk.) 1981. 252. sz. (444.)
36 BERÁNNÉ NEMES –ROMÁN (szerk.) 1981. 252. sz. (444.)
37 TARCAI 2005. 258.
38 DOBROSSY 2007. 80.
39 DOBROSSY 2007. 81.
40 MNL BAZML IV. 1901/b. 440/1944.
41 DOBROSSY 2007. 82.
42 MNL BAZML XXV. 6. Nb. 556/1945. Ries Sándor bírósági tanúvallomása.
43 MNL BAZML XXV. 21/b. R. 1057/1974. Dr. Hermann Imre rehabilitációs kérelme. 1974. július 30.
44 BERÁNNÉ NEMES 1971. 30.
Történelem és Muzeológia – Internetes Folyóirat Miskolcon 2. (2015)/2.
History & Museology: Online Journal in Miskolc, Hungary, 2 (2015)/2
73
őrjárat. Borbély Maczky főispán a hivatalában sietett, s berendelte a vármegyei és a városi
tisztviselőket – már akiket a szokatlan időben (vasárnap este!) el tudtak érni. Nem sokkal később
azonban megjelent a vármegyeháza épületében két német tiszt, s Borbély Maczkyt kivezették az
épületből. A lefolyt tárgyalás menete nem ismeretes, de ezután nem vállalt hivatalt. [Borbély Maczky
ugyanis] Szálasiékkal, a nyilaskeresztes mozgalommal nem rokonszenvezett, tőle telhetőleg korlátozta
tevékenységüket, csupán bizonyos időszakokban a munkásmozgalommal szemben engedett nekik
teret.”45 Borbély Maczky Emil nem csupán nem vállalt hivatalt, mint az 1945-ös igazolóbizottsági
iratokból kiderül, október 15-én este letartóztatták.46 Mellette éjszaka, majd az azt követő napokban
a magyar és német hatóságok számos személyt fogtak le, jobb- és baloldali érzelműeket egyaránt, de
honvédségi vezetőket is. A letartóztatásokat október 15-én éjjel a Gestapo végezte, de segítségükre
voltak a nyilasok is.47
Miskolcon a nyilasok 1944. október 16-án reggel vették át a hatalmat. A részletek nem
ismertek, adatainak alapján dr. Király Béla megyevezető, dr. Jakab Ferenc, Kóródy István, dr. Demes
Béla, Felcsiki Antal villanyszerelő és Papp Kálmán városi kistisztviselő vezetésével történt meg a
hatalomátvétel.48 Szálasi Ferenc megbízására hivatkozva dr. Király Béla mint Miskolc törvényhatósági
jogú város és Borsod vármegye főispánja lépett fel.49 Megbízására, beiktatására, leváltására vonatkozó
irat a kutatás során nem került elő, így valószínűsíthetően csupán Szálasi szóbeli megbízása útján járt
el. Király Béla azonnali hatállyal elmozdította dr. Gálffy Imre miskolci polgármestert, és a polgármesteri
hatáskör ellátásával dr. Demes Béla műszaki tanácsost bízta meg.50 Polgármester-helyettes Papp
Kálmán lett. Kinevezése valószínűleg azonnal megtörtént, az első irat – amelyen helyettes polgármesterként szerepel – október 18-i keltezésű.51
A nyilaskeresztes párt ugyanis a hatalomátvétel folytatta működését, sőt kezdettől fogva az
egyértelműen az állampárti berendezkedés jegyeit mutatta. Tették ezt annak ellenére, hogy a
belügyminiszter csak október 19-én adta ki a párt politikai tevékenysége folytatásának engedélyezéséről szóló rendeletét. A pártállami jelleget csak erősítette az az október 24-i belügyminiszteri
rendelet, amely előírta a közigazgatási hatóságok, a közbiztonsági szervek és a Nyilaskeresztes
Pártszolgálat együttműködését.52 A változásokat jól mutatja az is, hogy dr. Király Béla főispánként a
nyilas párttagok számára külön fogadónapot tartott, szerdánként kizárólag párttársai fordulhattak
hozzá ügyes-bajos dolgaikkal.53 Természetesen a pártállami berendezkedés külsődleges jegyekben is
megjelent: Király Béla főispán kötelezővé tette a középületek nemzeti színű és hungarista zászlókkal
való ellátását, valamint minden egyes irodahelyiségben Szálasi Ferenc arcképének elhelyezését.54
Hasonló szellemben fogant dr. Demes Béla 1944. október 25-i rendelkezése, amely a Horthy Miklós
teret Szálasi Ferenc térré nevezte át. Indoklása szerint az „október hó 15-én elhangzott gyászos
emlékmű proklamáció, mely Nemzetünket az örök halál karjaiba taszította volna, méltatlanná tett
Horthy Miklóst arra, hogy róla utcát nevezzünk el. Ezért elrendelem, hogy az eddig Horthy Miklós nevét
viselő teret, nemzetünk megmentőjéről: Szálasi Ferenc térnek nevezzük el.”55
45 BERÁNNÉ NEMES 1971. 31.
46 MNL BAZML XVII. 407. 956/1945.
47 MNL BAZML XXIV. 202/b. Nb. 500/1945. sz. ítélet Lengyel Gyula ügyében.
48 Ki ment el és ki jött vissza? Beszámoló a megszökött miskolci nácikról és azokról, akiket nem tudták magukkal
hurcolni = Szabad Magyarország 1945. jan. 14.
49 MNL BAZML IV. 1901/b. 491/1944.
50 MNL BAZML XVII. 406. 154/1945. (Demes Béla 1899-ben született Kisborosjenőn. Mérnökként szerzett doktorátust, majd Argentínában dolgozott. 1932-ben Miskolcon vette feleségül Weidlich Idát. 1934-ban közreműködésével készült el
az új avasi kilátó. 1944-ben városi műszaki tanácsos volt.)
51 MNL BAZML IV. 1906/b. 43539/1944.
52 BERÁNNÉ NEMES 1971. 31.
53 MNL BAZML IV. 802/b. 1159/1944.
54 MNL BAZML IV. 802/b. 1107/1944.
55 MNL BAZML IV. 802/b. 1161/1944.
Történelem és Muzeológia – Internetes Folyóirat Miskolcon 2. (2015)/2.
History & Museology: Online Journal in Miskolc, Hungary, 2 (2015)/2
74
Október 19-én változás történt az alispáni tisztségben is. Dr. Király Béla főispán rendelkezése
értelmében dr. vitéz Mikuleczky Gyulától a Nyilaskeresztes Párt ajánlása alapján dr. Jakab Ferenc,
Miskolc város aljegyzője vette át az alispáni hivatal vezetését.56 Bár Jakabot városi aljegyzőnek már
június 26-án57 kinevezték Nagyváradra, a belügyminiszter hatálytalanította a rendelkezést, így
Miskolcon maradhatott. Minthogy az államfő személyében változás állt be, a tisztviselőknek Szálasira
kellett letenniük a hivatali esküt. A ceremóniát október 20-án végezték, a megyei tisztviselők dr. Jakab
Ferenc alispánnak, a városiak dr. Demes Bélának tették le esküjüket.58
Később változás állt be a főispáni tisztségben, az új főispán dr. Pünkösti Mihály, Szálasi régi
harcostársa lett, aki házassága révén került Miskolcra, s ügyvédként dolgozott. Esetében már
törekedtek a jogszerűségre – már amennyire a rendszer esetében egyáltalán beszélhetünk erről.
Október 28-án iktatták be Miskolc és Borsod megye főispáni székébe, emellett október 25-től a
miskolci VI. és VI. hadtest országmozgósítási kormánybiztosa is volt. Beiktatása nem ünnepélyes
ceremóniák között történt. Pünkösti „a mai időkre való tekintettel minden ünnepség mellőzését kérte
és így bár szerény keretek, de annál bensőségesebb melegség és tenni, alkotni akarás megnyilatkozása
jellemezte első hivatali bemutatását.” Pünkösti egyben a VI. és VI. hadtest mozgósítási kormánybiztosa
is lett. Beiktatásakor Pünkösti beszédében közölte: „nem a zsidókérdést, hanem a magyar kérdést kell
megoldani. Az eddig hozott zsidótörvény csak a zsidóknak biztosította jogaikat, de végeredményben
nem a kívánt eredményeket hozta meg.”59 Pünkösti főispáni kinevezése nem jelentette automatikusan
a korábbi „főispán”, dr. Király Béla háttérbe szorítását, Király a pártban változatlanul fontos szerepet
töltött be megyevezetőként.60
A kezdetek nem sok jóval kecsegtettek. A szovjet csapatok megállíthatatlanul közeledtek, így a
vég már kezdettől fogva kétségtelen volt. Emellett probléma volt az ellátással, só, cukor, tej, ecet és
gyufahiányról olvashatunk az újságban, valamint arról, hogy hatalmas problémát okoz a menekültáradat. Sor került a jogok szűkítésére is. Az október 19-i újságban jelent meg a rendelkezés az esti
kijárási tilalomról, valamint a gyülekezési, összejöveteli és csoportosulási tilalomról.61
A nyilaskeresztes párt
A hatalomátvétel után változás állt be a Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalom miskolci szervezete
életében. A városvezető Kóródy István maradt, aki novemberben már megyei munkarendvezető is
volt.62 Új vezetőként Krajcsi János lett a pártszolgálat helyettes vezetője, Tavass László állományvezető,
Novotnik Ferenc, Répás Jolán pedig a szociális osztálynak voltak a vezetői.63 A párt első felhívása
október 24-én jelent meg az újságban, amelyben felszólították a „Hungarista testvéreket”, hogy
jelentkezzenek a Rákóczi utca 1. sz. alatti párthelyiségben szolgálattételre.64 Mint egyedüli párt külön
rovatot kapott az egyetlen miskolci napilapban, a „Magyar Jövő”-ben. A rovat először október 26-án
jelent meg, ebben titokzatos módon felszólították a férfi párttagokat, hogy „saját érdekükben”
jelentkezzenek a párt szervezési osztályán, a női tagok pedig szociális szolgálat céljából a női csoport
vezetőjénél. Felhívásukban külön kitértek az erdélyi menekültekre, s felhívták tagjaikat, hogy akik 1-3
éjszakáig szállást tudnak biztosítani a menekültek részére, jelentkezzenek a párt szociális vezetőjénél.65
56 MNL BAZML IV. 810/b. 20650/1944.
57 MNL BAZML IV. 1901/b. 387/1944.
58 Reggel fél 8-tól délután fél 4-ig tart a hivatal a városházán. a vármegyei és városi tisztviselők letették az esküt =
Magyar Élet 1944. okt. 21.
59 Pünkösti Mihály dr. Miskolc és Borsod új főispánja = Magyar Élet 1944. okt. 29.
60 Dr. Király Béla 1944. október 30-án tűnt fel ismét ebben a minőségében a Magyar Élet hasábjain, mint a „Hazaárulók!” c. cikk szerzője = Magyar Élet 1944. okt. 30.
61 Este kilenctől reggel ötig nem szabad az utcákon közlekedni = Magyar Élet 1944. okt. 19.
62 Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalom Miskolci Szervezetének Hírei = Magyar Élet 1944. nov. 9.
63 MNL BAZML XXV. 6. Nü. 1003/1947. Bánhegyi Dezső kihallgatása. 1945. június 4.
64 Magyar Élet 1944. okt. 24.
65 Nyilaskeresztes párt Hungarista Mozgalom Miskolci Szervezetének Hírei = Magyar Élet 1944. okt. 26.
Történelem és Muzeológia – Internetes Folyóirat Miskolcon 2. (2015)/2.
History & Museology: Online Journal in Miskolc, Hungary, 2 (2015)/2
75
A párttagokat fegyveres, karszalagos pártszolgálatra kötelezték. A pártszolgálatosok őrszolgálatot láttak el (pl. a posta előtt), de részt vettek az üzletek kiárusításában, valamint az internáltaknak
Szilvásváradra történő kísérésében is. Október-novemberben csendőrök és nyilas pártszolgálatosok a
Lyukó-völgyben bujkáló baloldali érzelműek és munkaszolgálatosok felkutatásában vettek részt, ennek
során egy csendőr és egy munkaszolgálatos megsebesült.66
Kezdetben a pártszolgálatosok fegyverviselési engedély nélkül látták el feladatukat, október
27-én a főispán úgy rendelkezett, hogy jegyzékben közöljék velük azok adatait, akik számára
fegyverviselési engedélyt szükséges beszerezni, s a jövőben „kizárólag a fegyvertartási engedéllyel
rendelkező testvérek lesznek fegyverrel elláthatóak”.67 Később a karszalag viselésének szabályait szigorították. Bánhegyi Dezső általános szervezési vezető felhívással fordult a párttagokhoz, amely szerint
október 31-től már csak „azon testvérek viselhetnek karszalagot és teljesíthetnek pártszolgálatot, vagy
járhatnak el ügyekben, akiknek karszalagja a városvezető vagy helyettesének körbélyegzőjével van
ellátva.”68
Utóbb a nyilasok már nem csak maguk közé toboroztak embereket. A Hungarista Mozgalom
Borsodmegyei Munkarend Vezetője október 31-én felhívással fordult a lakossághoz, amelyben minden
17 és 50 év közötti férfit felszólított, hogy csatlakozzon a magyar SS-csapathoz.69 Mindezek mellett
különösnek tűnhet, hogy a párt november 5-ére matinét is tervezett, amelyen a tervezet szerint – más
programok mellett – dr. Király Béla megyevezető kívánt beszédet tartani.70 Az egyébként ingyenes
rendezvényről nem tudni, hogy megtartották-e, erről a korabeli sajtó nem emlékezett meg.
A politikai ellenfelek eltávolítása
1944. október 15-én szerte az országban, így Miskolcon is, tömeges letartóztatásokra került sor. Ezt
természetesen csak jól előkészített módon volt lehetséges végrehajtani. A fővárosi „gyári nyilas
megbízottak már október elején utasítást kaptak rá, hogy aláírva, lebélyegezve küldjék be a baloldali
munkások névsorát a főkerültnek. Ezek a listák végül Vajna Gáborhoz jutottak. Jóváhagyás után a
névsorok visszakerültek a pártszolgálatosokhoz, és ezek alapján fogtak hozzá a baloldali munkások
letartóztatásához.”71 Ahogy a fővárosban, úgy történhetett Miskolcon is, a szervezettség arra utal,
hogy itt is előre elkészített és jóváhagyott lista alapján működhettek. Október 15-én és az azt követő
napokban a magyar és német hatóságok számos, többnyire baloldali személyt tartóztattak le, s utána
többüket a szilvásváradi internálótáborba szállították. Így Diósgyőr területéről 16 fő került Szilvásváradra, köztük Kerner Antal, Csacsovszky József és Poprádi Pál szociáldemokrata vezetők.72 A
letartóztatások mértékét mutatja, hogy az alispán azok végrehajtására október 20-án a VII. csendőrkerület nyomozó alosztály-parancsnokságától 20 fő karhatalom kirendelését kérte a miskolci „baloldali
pártállásukról ismert egyének őrizetbe vételéhez”.73 Letartóztatásba került a MOKÁN több tagja,
köztük Barbai Ferenc.74
66 MNL BAZML XXV. 4. Nb. 287/1948. Miskolci Népbíróság ítélete Jánosik Endre ügyében.
67 MNL BAZML IV. 802/b. 1159/1944.
68 Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalom Miskolci Szervezetének Hírei = Magyar Élet 1944. okt. 31.
69 Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalom Miskolci Szervezetének Hírei = Magyar Élet 1944. okt. 31.
70 Vasárnap délelőtt Hungarista Matiné lesz a színházban = Magyar Élet 1944. nov. 4.
71 VINCELLÉR 1996. 21.
72 BERÁNNÉ NEMES–ROMÁN (szerk.) 1981. 291. sz. (505.); Ki ment el és ki jött vissza? Beszámoló a megszökött miskolci
nácikról és azokról akiket nem tudták magukkal hurcolni = Szabad Magyarország 1945. jan. 14.
73 MNL BAZML IV. 802/b. 1123/1944.
74 BERÁNNÉ NEMES 1971. 32.
Történelem és Muzeológia – Internetes Folyóirat Miskolcon 2. (2015)/2.
History & Museology: Online Journal in Miskolc, Hungary, 2 (2015)/2
76
1944. október 15-én a német titkosrendőrség, a Gestapo hajtott végre letartóztatásokat, de
segítségükre voltak a nyilasok, köztük Lengyel Gyula helyettes diósgyőri községvezető, aki más mellett
részt vett az Oszip István lakásán tartott házkutatáson.75 Október 15-én került őrizetbe dr. DálnokyNagy Zoltán ügyvéd76 és Rónai Sándor szociáldemokrata vezető, október 16-án Rácz Gábor kisgazda
politikus. Október 17-én dr. Zsedényi Bélát tartóztatták le, majd Szilvásváradra internálták. Ugyanerre
a sorsa jutott október 19-én Klein Gáspár vármegyei főlevéltárnok is.77 Nem kímélték a katonai
vezetőket sem: 1944. október 19-én Csedreki Andor nyilas pártszolgálatos két rendőr társaságában
letartóztatta Szabó Sándor altábornagyot és Henkey Hőnig Vilmos tábornokot, akiket ezután
internáltak.78 Októberben sor került dr. Honti Béla volt polgármester-helyettes internálására is.79
Zsidó üzletek, zsidó vagyon kiárusítása
A városbíróság döntése alapján október 26-án reggel kezdődött meg az egykori zsidó tulajdonban lévő
zárolt üzletek kiárusítása, elsősorban a ruha- és textilboltoké.80 A zsidó üzletek kiárusításával október
28-án dr. Krompaszky Géza aljegyzőt bízták meg. Krompaszkí 1945-ös bírósági vallomása szerint a
kiárusításának az volt az oka, hogy a németek több üzletet feltörtek és benne lévő árukat teherautóval
elszállították. Ennek megakadályozására rendelte el a főispán a kiárusítást. A cél eszerint tehát az volt,
hogy „inkább a szegény nép jusson hozzá az áruhoz, mintsem a német katonák elhordják”.81 Dr. Demes
Béla polgármester utasítására kereskedők és hatósági közegek bevonásával bizottságokat alakítottak
az egyes üzletek áruinak értékesítésére. „A főispán úgy rendelkezett, hogy a kiárusítás anyagát
elsősorban a szegényebb néprétegeknek kell nyújtani, miért is az árak 50 %-os árazását kell megjelölni.
[…] Minden üzletben még nyilas fegyveres pártszolgálatosok is voltak, akik a rendre ügyeltek.”82
Kezdetben a kiárusítás botrányos körülmények között történt. Az üzletekben „tumultuózus,
ingerült és rendzavaró jelenségek” fordultak elő, így szabályozni kellett a kiárusítás kivitelezését.
Kezdetben ezért csak jeggyel lehet vásárolni, amit előző nap délután 4-től a városbíróság osztott ki.
Minden üzletben más színű jeggyel lehetett vásárolni, minthogy hat üzlet nyitott meg, hat színű jegyet
osztottak. A korabeli sajtó tájékoztatása szerint a „jegykérésnél lelkiismeretesen felülvizsgálják az
igénylő családi és személyi szükségletét. Biztosítani kívánják ugyanis, hogy a felszabadult árukból a
rászorultak igazságosan és arányosan részesüljenek.”83
Az üzletek közül a Gerhardt, a Platner és a volt Sós üzletek árukészlete pár nap alatt elfogyott.
Október 30-tól jegyek helyett már – két napra szóló – sorszámokat osztottak a városháza udvarán a
Linoleum, a Widder és a Fischer Gerzson-féle volt zsidó üzletekhez. Rendelkezésük szerint a
hadbavonultak hozzátartozói, a hadiözvegyek és a hadirokkantak igazolás esetén a legkisebb sorszámokat kapták.84 A kiárusításnál nagy valószínűség szerint történtek visszaélések a nyilasok részéről.
Erre vall Kóródy István nyilas városvezető rendelkezése, amely megtiltotta a párttagok és családtagjaik
részére a zsidó üzletekből történő vásárlást.85 Ezt ellenőrizték is.
75 MNL BAZML XXIV. 202/b. Nb. 500/1945. sz. ítélet Lengyel Gyula ügyében.
76 MNL BAZML XVII. 407. 903. Dr. Dálnoky-Nagy Zoltán Borsod vármegye és Miskolc thj. Város tb. T. főügyésze,
ügyvéd levele. 1945. július 3.
77 MNL BAZML XVII. 407. 932/1945.
78 MNL BAZML XXIV. 202/b. 6428/1947. Nb. 277/1946. sz. ítélet Csedreki Andor ügyében.
79 KAPUSI 2005. 107.
80 A megnyitott volt zsidó üzletekben mától kezdve csak jegyre lehet vásárolni. Megszüntetik a lehetetlen tolongást.
Csak arányosan vásárolhatnak a rászorulók a felszabadult árukból = Magyar Élet 1944. okt. 28.
81 MNL BAZML XXV. 6. Nb. 556/1945. Dr. Krompaszky Géza bírósági vallomása.
82 MNL BAZML XXV. 6. Nb. 556/1945. Dr. Krompaszky Géza bírósági vallomása.
83 A megnyitott volt zsidó üzletekben mától kezdve csak jegyre lehet vásárolni. Megszüntetik a lehetetlen tolongást.
Csak arányosan vásárolhatnak a rászorulók a felszabadult árukból = Magyar Élet 1944. okt. 28.
84 Sorszámok kiosztása a zsidóüzletekben való vásárláshoz = Magyar Élet 1944. okt. 28.
85 Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalom Miskolci Szervezetének Hírei = Magyar Élet 1944. okt. 31.
Történelem és Muzeológia – Internetes Folyóirat Miskolcon 2. (2015)/2.
History & Museology: Online Journal in Miskolc, Hungary, 2 (2015)/2
77
A kiárusítás alatt lévő üzletekbe Demes Béla polgármester és Papp Kálmán helyettes polgármester megbízásából Bartha Kálmán járt ki ellenőrizni, hogy a nyilas párttagok visznek-e saját maguk
részére csomagot, igazságosan végzik-e munkájukat, illetve azt, hogyan bánnak a sort álló néppel
szemben.86 Az utolsó napokban a zsidó ingóságokra is kiterjedt a kiárusítás. Papp Kálmán polgármester-helyettes felhívása jelent meg a zsidó lakásokban tárolt bútorok, konyhafelszerelési tárgyak és
korlátolt mennyiségben rendelkezésre állt ruhaneműek kiosztásáról. Eszerint az ingóságokhoz
ingyenesen, illetve megváltási díj ellenében lehetett hozzájutni. Ezúttal a lakáshivatalnál lehetett
igénylőlapot leadni.87 A ruhaneműket Demes polgármester utasítása alapján a sokgyermekes családoknak, a bombakárosultaknak és a menekülteknek kellett kiosztani. A bombakárosultak és menekültek térítés nélkül, a sokgyermekes családok a megállapított áron – vagyis a megállapított érték 5%-áért
– kapták a ruhaneműket, amit kezelési költség címen kellett befizetniük.88
Nyomozó csoport, letartóztatások, házkutatások, kivégzések
A hatalomátvétel után a nyilasok miskolci Hűség Házában, a Rákóczi utca 1. sz. alatti székházban külön
nyomozó csoport működött, amelynek célja a szökött katonák és munkaszolgálatosok összeszedése
volt. Vezetőjük az iratok alapján hivatalosan Kóródy István városvezető volt, de irányító szerepet igazán
Gitta József, Krajcsi János gyári lakatos, Felcsiki Antal villanyszerelő és Szarka László műszerész töltött
be. Tagjai között Ambrus Ferenc, Cseh Károly, Drótos Gyula kocsmáros, Dusza István asztalosmester,
Dusza Béla, Hajcsár Béla, Landgráf Tibor és ifj. Papp Kálmán neve ismert.89 A kihallgatásokat Dusza
István, Gitta József, Hajcsár Gyula és Hajcsár Béla foganatosították.90 A csoport kapcsolatban állt a
Gestapoval is, ahol a párt részéről Dingesz Lajos teljesített szolgálatot, mivel jól tudott németül.91
Az adatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a nyomozó csoport a letartóztatottakat
a kihallgatások során súlyosan bántalmazta, adott esetben szabályszerűen megkínozta. Egy későbbi
vallomás szerint „Ezek a származásuk miatt egyéneket elfogtak, felhozták a párthelyiségbe, a lépcsőház
baloldalánál lévő úgynevezett Vass-féle lakásba, itt különböző kínzásokban részesítették kirablások
után, éjjelenként szállították őket kivégzés színhelyére”.92 A csoport elsősorban Miskolcon tevékenykedett, de a környéken is eljárt, – adataink szerint – Gitta József Sajószentpéteren két zsidó
munkaszolgálatost kínzott és bántalmazott, majd egymással verette őket.93
A későbbi büntetőeljárások adatai szerint a nyomozó csoport követte el a Miskolc-környéki
tömeggyilkosságokat, amelyeknek szinte kivétel nélkül zsidó származású személyek voltak áldozatai.
Adataink szerint az első gyilkosságot október végén, a Sajó-parton követték el: Gitta József és Felcsiki
Antal vezetésével a nyilasok 11 munkaszolgálatost lőttek agyon, majd a holttesteket a Sajóba dobták.94
Smilnyák Lajos, egy 1945-ös sajtóértesülés szerint, így számolt be a történtekről: „Egyik este 11 órakor
Gitta József körzetvezető berendelte a párthelyiségbe és közölte vele, hogy különleges megbízatása
van számára, amelyet, mint jó nyilasnak, pontosan kell teljesítenie. Tizenegy munkaszolgálatos
kivégzését kellett végrehajtani. A szerencsétlen áldozatokat még az éjjel a Széchenyi utcán át kikísérték
a Sajó partjára, ahol géppisztollyal lelövöldözték őket. Gitta József végezte ki a legtöbbet közülük, ő
maga egy embert gyilkolt meg. […] Hátulról tarkón lőtte, az áldozat hanyatt esett, a lábára zuhant.
Ezután segített a holttesteket a Sajóba dobálni, miután előbb meztelenre vetkőztették őket.”95
86 MNL BAZML XXV. 4. Nb. 66/1946. Bartha Kálmán kihallgatása. 1946. február 11.
87 Kiosztják a zsidó bútorokat és ruhaneműket. Vasárnaptól kezdve lehet a Lakáshivatalhoz igényléseket beadni =
Magyar Élet 1944. nov. 12.
88 MNL BAZML XVII. 406. 425/1945.
89 MNL BAZML XXV. 6. Nü. 84/1948. Tavas László kihallgatása. 1945. október 31.; MNL BAZML XXV. 71/d.
00130/1953. Drótos Gyula kihallgatása. 1946. március 6.
90 MNL BAZML XXV. 4. Nb. 66/1946. Bartha Kálmán kihallgatása. 1946. február 4.
91 MNL BAZML XXV. 71/d. 00130/1953. Drótos Gyula kihallgatása. 1946. március 6.
92 MNL BAZML XXV. 6. Nü. 84/1948. Tavas László kihallgatása. 1945. október 31.
93 MNL BAZML XXV. 4. Nb. 164/1945.
94 MNL BAZML XXIV. 202/b. Miskolci Népbíróság Nb. 162/1945. sz. ítélete Smilnyák Lajos ügyében.
95 Szabad Magyarország 1945. máj.16.
Történelem és Muzeológia – Internetes Folyóirat Miskolcon 2. (2015)/2.
History & Museology: Online Journal in Miskolc, Hungary, 2 (2015)/2
78
(Egy másik újságcikk szerint a rendőrségi zárkában fogolytársa előtt a gyilkosságot nem ismerte el, csak
azt, hogy az egyik holttestet ő dobta a Sajóba.96)
Szintúgy a nyomozó csoport tagjai voltak – mint azt utóbb a bíróság megállapította – a Bükkhegységbeli létrástetői tömeggyilkosságok elkövetői. Első áldozataik itt azok a zsidó munkaszolgálatosok lehettek, akiket 1944. november elején az Erzsébet Kórházból hurcoltak el. Néhány nappal
azelőtt ugyanis a miskolci 546. sz. hadikórházból dr. Petrássy Miklós kérésére vettek át 3597 zsidó
munkaszolgálatost, s a már kiürített járványkórház ún. „pótszemészetén” bujtatták el őket. November
1-jén délelőtt 9 és 11 óra között egy 6–10 főből álló felfegyverzett nyilas pártszolgálatos csoport jelent
meg, akik – Langfeit Károly és Szarka László vezetésével98 – elhurcolták a zsidókat.99 A szökést
megakadályozandó, a kapunál Mente Zoltán őrködött, aki 1943 óta tagja volt a pártnak és a kórházban
dolgozott gépkocsivezetőként. 27 főt hurcoltak el aznap. A súlyos betegeket azzal hagyták itt, hogy
később még eljönnek értük, azonban ez ismeretlen okból végül nem történt meg. Az elhurcolt
munkaszolgálatosokat a Rákóczi utcai Hűség-házában kínzásoknak vetették alá. A brutalitást mutatja,
hogy Szabados György munkaszolgálatos elvesztette a szeme világát, Kolozs Imre munkaszolgálatos
pedig öngyilkossági kísérlet útján próbált véget vetni szenvedéseinek.100Később névsorok szerint több
csoportba osztották őket és autón, illetve gyalogosan a Glósz-kitérőben lévő ugyancsak nyilas
székházba kísérték át, majd utóbb a Lillafüred közelében lévő Létrástetőn tarkólövéssel végezték ki
őket.101
A létrástetői kivégzések 1944. november 2-a és 9-e között történhettek. Az áldozatok között
voltak azok a zsidók, akiket november 3-án fogtak el. Előbb a Rákóczi u. 1. sz. alatti párthelyiségbe
vitték őket, majd a vasgyárba, a Salakhegy alatti bunkerbe. A tizennégy fogva tartott közül csak
Rósinger Márton menekült meg; dr. Berényi László miskolci ügyvéd, Bárdos Emil vaskereskedő,
Züszmann Sándor, Szabados György, Blau Zoltán, Váradi nevű biztosító titkár, Klein, a Király-malom
tulajdonosa holttestét később ő maga ismerte fel a létrástetői tömegsír feltárásánál.102 Szintúgy az
áldozatok között volt az a néhány bujkáló izraelita, akiket október 31-én tartóztattak le Jekkel Gyuláné
Rákossy Jenő utca 8. sz. alatti lakásában. A nyolc lefogottat – a ház tulajdonosával együtt – a Radványiféle hűségházba vitték el, ahol állítólag maga Kóródy István nyilas vezér fogadta őket. Utóbb többük –
köztük Valder István – holttestét azonosították Létrástetőn.103
96 Szabad Magyarország 1945. szept. 12.
97 Egy 1945. május 12-én keltezett kimutatás szerint a következő személyek voltak felvéve a kórházba: dr. Gergely
Tibor, dr. Kertész Imre, Krakauer László, Kohn László, Szabados György, Bárdos Imre, Kolozs Imre, Ruhig Pál., Lefkovics Márton,
Blau Zoltán, Seffer Sándor, Wechter Imre, Katz Ábrahám, Gründstein József, Berger Ödön, Klein Móric, Kalmár László, Herman
Bernát, Koppel László, Gonda Tibor, Halpert Májer, Weisz Jenő, Goldstein Ernő, Jakubovics Náthán, Teitelbaum Márton,
Stamberger Lajos, Stern Herman, Weisz Gyula, Fischer Ervin, Bitterman Salamon, Berend Endre, Kohn Sándor, Varsányi Lajos,
dr. Agulár József, Herceg András, Bauer Miklós. A kimutatás végére kézzel további két nevet írtak: Herskovits [helyesen:
Herskovits] Lázár, dr. László Dániel. (MNL BAZML XXV. 21/b. B. 64/1957.) A elhurcoltak közül bizonyosan életben maradt
Herskovits Lázár (Nagyvárad), Hercz Andor (Budapest), Kolozs Imre [helyesen: Miklós] (Miskolc), Wechter Imre (Varbóc),
Jakobovits Náthán (Dobóc), dr. László Dániel (Szécsény). MNL BAZML XVII. 407. 2302/1945. Dr. Kopáry József levele a II. sz.
Igazoló Bizottságnak. 1945. jún. 13.
98 MNL BAZML XVII. 407. 2302/1945. Kollós [helyesen Kolozs – a Szerző] Miklós tanúvallomása.
99 A későbbi vád szerint Fehér Béla Károly főgyógyszerész távbeszélőn tájékoztatta a miskolci VII. hadtest kémelhárító osztályát, majd – mivel azok érdektelenséget tanúsítottak – a nyilaskeresztes pártot a munkaszolgálatosok ott tartózkodásáról. Feljelentése alapján történt tehát a kórházban a razzia. Fehér Béla tagadta később az ellene felhozott vádakat, s egy
– sértett által tett – tanúvallomás valószínűsítheti ártatlanságát. Eszerint ugyanis a nyilasok épületről épületre haladtak, s
csak úgy jutottak el a pótszemészetig. (vö.: MNL BAZML XVII. 407. 2302/1945. Kolozs Miklós igazolóbizottsági vallomása.)
Márpedig, ha a munkaszolgálatosok ott-tartózkodásáról biztos információval rendelkeztek volna, bizonyos, hogy azonnal a
kijelölt épületbe mentek volna, mint ahogy azt később a bíróság tévesen meg is állapította.
100 Miskolci Hírlap 1945. júl. 26.; MNL BAZML VII. 51/b. 1697/1945.
101 MNL BAZML XXV. 4. Nb. 57/1945.; MNL BAZML XVII. 407. 1035/1945.
102 MNL BAZML XXV. 4. Nb. 410/1948. Rósinger Márton tanúkihallgatása. 1948. január 27.
103 MNL BAZML XXV. 4. Nb. 60/1946. Kolozs Miklós István bírósági vallomása. Kaufmann Miklós miskolci lakos feljelentése.
Történelem és Muzeológia – Internetes Folyóirat Miskolcon 2. (2015)/2.
History & Museology: Online Journal in Miskolc, Hungary, 2 (2015)/2
79
Mint később a létrástetői tömegsírt feltáró vizsgálóbíró megállapította: „a feltárt tömegsírban a
halottak túlnyomó része hasonfekve, részben pedig fejjel lefelé fekszik, azt lehet megállapítani, hogy a
gyilkosok a sír szélén lévő dombra állították áldozataikat, ott lőtték agyon őket és azok bele zuhantak
a sírba […] az áldozatok kivétel nélkül a nyak közepén, vagy a tarkón hátulról kapták a halálos lövést.”104
Az exhumálások során – több tömegsírból – 147 áldozat teteme került elő.105
A nyilas fegyveres pártszolgálatosokon kívül 1944 októberében és novemberében a németek
(Gestapo, SS különítmények) is követtek el tömeggyilkosságokat, így október 23-án a görömbölyi Lippavölgyében, október 24-én a hejőcsabai Gadó-tanyán. Utóbb tömegsírt találtak a Bábonyibércen,
Kőporoson, a Szondi-telepen, Arnót határában, továbbá a Bükkben Szentléleken, Alabástrombércen és
Csikorgótetőn.106
Kiürítési parancs, menekülés
1944. november 5-én rendelték el Miskolc kiürítését, a tényleges kiürítés pedig november 9-én kezdődött meg.107 10-én a miskolci rendőrkapitányság parancsnoki karát és személyzetét Losoncra, majd
Balassagyarmatra irányították. Ugyancsak november 10-én indult el a miskolci vasúti vonalparancsnokság áttelepülő részlegének első szállítmánya Losoncra. Utóbb a szerelvényt Nagyszombatra vitték,
majd 1945 március végén Schwarczenauba.108
A városi lakosság nagy többsége a helyén maradt. Ebben szerepelt játszott az a körülmény,
hogy a szállítási eszközöket a hatóságok csaknem teljesen igénybe vették hadműveleti célokra és a
leszerelt berendezések elszállítására. A polgári lakosság elvonultatásához november elejétől kezdve
már nem állott rendelkezésre megfelelő szállítóeszköz.109 Ráadásul a 2. Ukrán Front csapatai november
első napjaiban már Borsod megye déli, délkeleti részén állottak. „A hatóságok nem tudtak érvényt
szerezni a lakosság elvonultatására vonatkozó rendelkezéseknek, s a feltételeket sem tudták megszervezni. Ilyen körülmények között november 10-én ’engedélyt adtak’ helyben maradásra.”110
A kiürítés egyaránt vonatkozott a közigazgatási intézményekre, az üzemekre, de a kórházra, a
rendőrségre és a vasúti üzemekre. Az üzemek leszerelése érdekében sokan – köztük a MOKÁN tagjai –
a szabotálás eszközéhez nyúltak, s akadályozták meg annak maradéktalan végrehajtását, de sok gépet,
nyersanyagot, vagy akár – mint dr. Kopáry József és dr. Petrássy Milós kórházigazgatóknál történt –
gyógyszereket tudtak megmenekíteni az elszállítástól. Mindezek ellenére a kiürítés során sok gépet és
felszerelést szállítottak el, nem beszélve az élőerőről, a munkásokról, Az üzembénításnál megemlítendő Ginzery Sándor ezredes, akit tevékenysége miatt november 13-án Christenssen SS őrnagy, a
Gestapo észak-magyarországi főnöke személyesen tartóztatott le, majd kalandos utat járt be.
Budapesten halálraítélték, de tévedésből egy zsidó transzporttal Bécsbe szállították, utóbb 11
haláltábort élt túl.111
A kiürítést szolgálhatta Kóródy István – ekkor már megyei munkarendvezető – felhívása,
amelyben elrendelte minden 17-55 év közötti párttag jelentkezését november 10-e délelőtt 10 órára,
a miskolci szervezet párthelyiségébe 3 napi élelemmel. A jelentkezés elmulasztása a párttagság
törlésével járt. A miskolciak számára hasonló tartalmú felhívást adott ki Bánhegyi Dezső általános
szervezési vezető, amely szerint november 9-én és 10-én Götzl Ferenc tisztségviselő „testvérnél”
kellett jelentkezni.112 Bár mindenki számára egyértelmű volt, hogy a szovjetek feltartóztathatatlanul
közelednek és közeli a nyilas hatalom bukása, dr. Pünkösti Mihály főispán november 10-én kiáltvánnyal
fordult a lakossághoz, amelyben a harc folytatására és a közrend megtartására szólított fel:
104 Felvidéki Népszava 1945. máj. 5.
105 MNL BAZML XXV. 71/d. B.II.00130/1954-2. sz. ítélet Mente Zoltán és társai ügyében.
106 MNL BAZML XVII. 407. 749/1945.; Miskolci Hírlap 1945. máj. 20.; BERÁNNÉ NEMES 1971. 35. o.; CSIKI 2001. 345.
107 BERÁNNÉ NEMES 1971. 33.
108 MNL BAZML XXV. 4. Nb. 173/1945. Nb. 173/1945. sz. ítélet Béky József ügyében.
109 BERÁNNÉ NEMES 1971. 33.
110 BERÁNNÉ NEMES 1971. 34.
111 A gyárak megmentője = Észak-Magyarország 1992. jún. 15.
112 Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalom Miskolci Szervezetének Hírei = Magyar Élet 1944. nov. 19.
Történelem és Muzeológia – Internetes Folyóirat Miskolcon 2. (2015)/2.
History & Museology: Online Journal in Miskolc, Hungary, 2 (2015)/2
80
„nincs más parancs számotokra, mint dolgozni és harcolni! De ezt teljesíteni kell! Mert a Vezér
parancsa, hogy ’Inkább hős egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át!’ Ez a hősi pillanat a győzelem
egyetlen záloga. Elvárom minden magyar testvéremtől e szent szolgálat hűséges teljesítését és
megkövetelem ennek alapjául a közrend és a fegyelem legszigorúbb fenntartását. A magukról
megfeledkezők kegyelemre számot nem tarthatnak. Győzünk”.
113
A városban azonban november 10-én rémhírek terjedtek a közelgő szovjetekről. Az üzletek
korán reggel bezártak és bár délelőtt 10 órakor megérkezett a hír, hogy a város egyelőre nincs veszedelemben, egész nap zárva tartottak. Mivel a péküzletek is bezártak, a város lakosságának egy része
kenyér nélkül maradt. A rémhírek szerint már Demes Béla polgármester sem volt hivatalában. Egy
másnapi cikk szerint azonban Demes, Papp Kálmán helyettes polgármester és Pünkösti Mihály
reggeltől a hivatalos idő végéig dolgozott, sőt – ahogy a cikk megjegyzi – „rövid ebédszünet után
délután is megjelentek hivatalukban és nyugodtan dolgoztak.”114 Bár a cikk szerint a hatóságok vezetői
hivatásuk magaslatán álltak és azt ígérték, hogy a veszélyre idejében fogják figyelmeztetni a lakosságot,
ez nem történt meg. Demes Béla november 13-án adta ki utolsó felhívását, amely szerint a „nyíltárusítási üzletek kötelesek nyitvatartani, akár van árujuk, akár nincs.”115
November 9-én közölte a katonai parancsokság, hogy a közhivataloknak is el kell hagyniuk
Miskolcot.116 Erre jó okuk volt, november 10-én már közvetlenül a város környékén folytak a harcok.
Nem csupán a tüzérségi tüzet lehetett látni Miskolcról, a város belterületét is több találat érte. A
kiürítési parancsot ez alapján dr. Pünkösti Mihály november 10-én adta ki.
117 A vármegye székhelyét
november 17-én118 ideiglenes Borsodbótára helyezték, ahol új községháza épült, ezért döntöttek a
megyeháza ideköltözéséről. De itt sem maradtak sokáig, november 22-től Ózdra költöztek.119 Nem
tartott ugyanakkor a vármegyei tisztviselőkkel Pünkösti Mihály főispán, aki egyenesen Losoncra
távozott. Bótán, illetve Ózdon így a vármegyei tisztikart Jakab Ferenc alispán irányította. Természetesen Ózd sem volt sokáig biztonságban, a szovjet csapatok közeledése miatt december közepén
Jakab kiadta az utasítást: tovább kell vonulni a Dunántúlra, ahol a tisztviselőknek a közigazgatási
hivataloknál kell elhelyezkedniük. Jakab egyúttal azzal fenyegette meg a tisztviselőket, hogy aki ennek
nem tesz eleget, azt besoroztatja a hungarista légióba.120
Dr. Demes Béla az utolsó iratot adataink alapján november 13-án írta alá a polgármesteri
hivatalban121, azonban más adatok szerint csak később, november 17-én éjszaka menekült el a városból.122 Ekkor távozott a csendőrség, a rendőrség a megye- és a városháza, valamint a nyilaskeresztes
párt. Az alispáni és a polgármesteri hivatalban egyaránt az utolsó iratot november 16-án iktatták. A
menekültek Putnokra mentek, Miskolcot pedig a tábori csendőrség és a német katonai parancsnokság
vette át. Ezek „oltalma alatt lassan visszaszivárgott nappalra a közigazgatás, de éjjel nem mertek
Miskolcon aludni. Éjjel az orosz ágyuk voltak az urak a városban”.123
113 Dr. Pünkösti Mihály főispán kiáltványa = Magyar Élet 1944. nov. 11.
114 A hatóságok helyükön állnak és idejében fogják figyelmeztetni a közönséget az esetleges veszélyre = Magyar Élet
1944. nov. 11.
115 Magyar Élet 1944. nov. 13.
116 MNL BAZML XVII. 407. 956/1945.
117 MNL BAZML XVII. 407. 2360/1945.
118 MNL BAZML XVII. 407. 962/1945.
119 MNL BAZML XVII. 407. 926/1945.
120 MNL BAZML XVII. 407. 956/1945.
121 MNL BAZML IV. 1906/b. 45852/1944.
122 Miskolc legszomorúbb napjai. Írta: Kőrakó Béla = Miskolci Hírlap 1945. jún. 14.
123 Ki ment el és ki jött vissza? Beszámoló a megszökött miskolci nácikról és azokról akiket nem tudták magukkal
hurcolni = Szabad Magyarország 1945. jan. 14.
Történelem és Muzeológia – Internetes Folyóirat Miskolcon 2. (2015)/2.
History & Museology: Online Journal in Miskolc, Hungary, 2 (2015)/2
81
Demes Béla távozása után három nappal rövid időre visszatért és a város vezetésével, mint
rangidőst, dr. Ájus Ferencet bízta meg.124 Ájus, mint „polgármester mb.” először november 19-én írt
alá határozatot.125 A város ekkor már hadműveleti terület volt, így a német katonai parancsnok volt a
legnagyobb úr, aki fegyverviselési tilalmat rendelt el, esti kijárási tilalmat, s a parancsot végre nem
hajtók számára azonnali főbelövést írt elő.
A miskolci nyilasok utóélete az országon belül és kívül
A miskolci nyilasok egy része Balassagyarmat érintésével menekült a Dunántúlra. Balassagyarmaton a
miskolci pártszervezet élére Papp Kálmán került városvezetőként, majd átszervezte a vezetőséget. A
régi tisztikar nagy részét leváltatta, városvezető-helyettes Tamás Sándor kereskedősegéd, szervezésvezető Cseh Károly lett, a pártszolgálat vezetője továbbra is Hajcsár Béla maradt.126 A menekült
családok nyilvántartásával Tavas Lászlót bízták meg.127
Nógrádból a miskolciak november 31-én128 folytatták útjukat nyugat felé. Egy részük Győrben
telepedett le nem függetlenül attól, hogy ide költöztették a diósgyőri MÁVAG gyárat. Mások számára
Lébény és Mosonszentmiklós volt kijelölve letelepedési helyül. Lébénybe december 8-án129 érkeztek
meg a miskolci nyilasok, itt a nyilaskeresztes vezetők kaptak szállást.130 A településen Papp Kálmán
gyűlést hívott össze, ahol kijelentette, hogy „hogy minden férfi vagy bevonul katonának vagy el megy
dolgozni a Győrbe települt MÁVAG gyárhoz, itthon csak a gyerekek és a 60 éven felüli férfiak
maradhatnak.”131
A lébényi időszak alatt ismét változott a miskolci pártvezetés. 1945. március 16-án Tamás Sándor helyett Bánhegyi Dezső volt általános szervezési vezető lett a helyettes városvezető.132 1945. január 5-én Borsodmegyei menekült szervezett irodát állítottak fel, amelynek vezetője Tavas László lett.133
Papp Kálmán rendelkezése szerint tehát a nyilasok vagy munkásnak, vagy katonának álltak.
Volt azonban egy harmadik választási lehetőség is, a fegyveres pártszolgálat vállalása. Ez utóbbit
választotta Gitta József, Drótos Gyula, Szarka László, Csicsics Béla, Dusza István, Dusza Béla, Krajcsi
János, Mente Zoltán, Vágvölgyi András és Cseh Károly.134 Ezzel megalakult az ún. tízes csoport, amely
Gitta József vezetésével ott folytatta, ahol Miskolcon abbahagyta. Fő céljuk elvileg – akár még
Miskolcon a nyomozó csoportnak – a szökött katonák és munkaszolgálatosok utáni nyomozás volt, a
gyakorlatban azonban a csoport kivégzőosztagként működött. A csoport számos egyéni és tömeggyilkosságot hajtott végre. A kivégzéseket elsősorban Mosonszentmiklóson követték el, de a környéken is számos gyilkosságot hajtottak végre. A kivégzések előtt legtöbbször bántalmazták, sőt meg is
kínozták áldozataikat. Ha miskolci zsidók kerültek a kezükbe, különösen kegyetlenül jártak el. Arra
kényszerítették őket – apát és fiát, valamint egy testvérpárt –, hogy addig üssék egymást, míg bírják.
Sorsukat így sem kerülhették el, végül mindnyájukat agyonlőtték. A tízes csoport tagjai ellen utóbb
bírósági eljárások indultak, amelyek során 331 ember meggyilkolásával vádolták meg őket, 137 embert
Miskolcon és környékén, 184 embert a Dunántúlon gyilkoltak meg.135
124 MNL BAZML XXV. 6. Nb. 556/1945. Dr. Krompaszky Géza vallomása. 1944. december 19. (Dr. Ájus Ferencet utóbb
a szovjetek elhurcolták. 1945-ben vesztette életét, neve szerepel a nuzali táborban elhunytak névsorában)
125 MNL BAZML IV. 1906/b. 46278/1944.
126 MNL BAZML XXV. 6. Nü. 84/1948. Tavas László kihallgatása. 1945. október 31.; MNL BAZML XXV. 6. Nü.
1003/1947. Bánhegyi Dezső kihallgatása. 1945. június 4.
127 MNL BAZML XXV. 6. Nü. 84/1948. Tavas László kihallgatása. 1945. október 31.
128 MNL BAZML XXV. 6. Nü. 84/1948. Tavas László kihallgatása. 1945. október 31.
129 MNL BAZML XXV. 6. Nü. 1003/1947. Bánhegyi Dezső kihallgatása. 1945. június 4.
130 MNL BAZML XXV. 6. Nü. 84/1948. Bencsik Gyula kihallgatása. 1945. november 22.
131 MNL BAZML XXV. 6. Nü. 84/1948. Bencsik Gyula kihallgatása. 1945. november 22.
132 MNL BAZML XXV. 6. Nü. 1003/1947. Bánhegyi Dezső kihallgatása. 1945. június 4.
133 MNL BAZML XXV. 6. Nü. 84/1948. Bencsik Gyula kihallgatása. 1945. november 22.
134 MNL BAZML XXV. 71/d. B.II.00130/1954-2. sz. ítélet Mente Zoltán és társai ügyében.
135 MNL BAZML XXV. 71/d. 00130/1953. Megyei Ügyészség. Miskolc. 00130/1953. Bül. Vádirat. 1954. június 9.
Történelem és Muzeológia – Internetes Folyóirat Miskolcon 2. (2015)/2.
History & Museology: Online Journal in Miskolc, Hungary, 2 (2015)/2
82
A miskolci nyilasok 1945. március 28-ig maradtak Lébényben. Ezután a társaság szétszóródott.
Bánhegyi Dezső társaival előbb Magyaróvárra, majd a csehszlovákiai Dininbe ment, ahol két hónapig
tartózkodott, s csak az orosz hadsereg bevonulása után, május 12-én indult vissza Miskolcra.136 A
Győrben székelő miskolciak Németországba telepedtek át, Rottauba. Itt is folytatódott a pártélet.
Legalább két-három értekezletről van tudomásunk, amelyeken Béza László vezető testvér tartotta az
előadásokat aktuális ügyekről, helyi viszonyokról, élelmezésről.137 Utóbbi különösen nagy problémát
jelentett, a magyarországi menekültek ellátása sokszor elégtelennek mutatkozott, így nem csoda, hogy
– mint arról utóbb egy újságcikk beszámolt – Rottauban a miskolci nyilasok kirabolták az élelmiszereket
tartalmazó vagonokat.138
A háború befejezése után a nyilaskeresztes párt tagjainak sorsa különbözőképp alakult. A
Rottauba menekültek különböző csoportokban tértek haza, az utolsó társaság 1946 szeptemberében
érkezett Miskolcra. A párttagok jelentős része ellen népbírósági eljárás indult, sokak hosszú éves
börtönbüntetéssel fizettek cselekedeteikért. A párt korábbi vezetői közül dr. Hermann Imrét 15 évi
fegyházra, dr. Terray Istvánt másfél évi, dr. Maholányi Lászlót 3 év 6 hónapi börtönre ítélték, utóbbi
kettőt 1952-ben kitelepítették Hortobágyra. Nem sikerült ugyanakkor lakat alá tenni a nyilaskeresztes
hatalomátvételben szerepet játszó és 1944 október-novemberében egzisztáló vezetőket. Ők szinte
kivétel nélkül az emigrációt választották, ahonnan sohasem tértek haza. Dr. Pünkösti Mihály második
feleségével és kislányával Brazíliában telepedett le, ahol ingatlanügynökként dolgozott, magas kort
megélt, 1992-ben hunyt el.139 Dr. Jakab Ferenc is külföldre menekült, távollétében eljárás indítottak
ellene, s háborús bűntett miatt legrövidebb 10 év tartamú kényszermunkára elítélték.140 Dr. Demes
Béla családjával és szüleivel Argentínába menekült. Papp Kálmán helyettes polgármester 1945
húsvétján menekült nyugatra. Távollétében körözést adtak ki ellene háborús bűnök gyanújával, amit
még 1956-ban is fenntartottak. 1945-től Németországban, 1948-tól Argentínában lakott, ahol
református presbiter és szerkesztő volt. 1960-tól 1981-ig különböző magyar nyelvű lapok felelős szerkesztőjeként tevékenykedett. Az argentínai Córdoba városában halt meg 1985-ben.141 Kóródy István
városvezető a háború után Ausztriában bujkált, ahol 1946. február elején bukott le. Egy „visszaszivárgott nyilas” vallomása alapján Kóródy „pénzügyi szélhámosságok sorozatát követte el. A menekülőktől különböző címeken nagyobb pénzösszegeket csalt ki és azt elsikkasztotta. Szélhámosságait
Ausztriában is folytatta. Több lopást is követett el, míg végül a károsultak panaszt tettek ellene a
megszálló amerikai parancsnokságnál. A feljelentés alapján Kóródit letartóztatták. Kiadatása és hazaszállítása iránt megtették az intézkedéseket.”142 Bár a Felvidéki Népszava később felesége és testvére
letartóztatásáról is beszámolt, Kóródy István sorsáról már nem szólt, ennek felderítésére további
kutatások szükségesek.
Az ún. tízes-csoport tagjai közül Krajcsi Jánost, Drótos Gyulát, Csicsics Bélát 1946-ban bíróság
elé állították és 1948-ban, illetve 1949-ben Budapesten kivégezték. Mente Zoltán és Vágvölgyi András
tagja lett a kommunista pártnak, sőt üzemi párttitkár, illetve szervező titkár lettek, utóbb mégis elérte
őket a sorsuk. Mente Zoltánt, Vágvölgyi Andrást, Cseh Károlyt 1955-ben végezték ki Miskolcon. Gitta
József, Szarka László, Felcsiki Antal, Dusza Béla és Dusza István még idejében külföldre menekültek. Bár
még 1956-ban is körözés alatt álltak, a felelősségre vonást elkerülték.
