már 2010 óta készül az esetleges katasztrófára
Amikor először berobbant a koronavírus-járvány, még talán rémlik, hogy mindenki fejvesztve vásárolta a tartós élelmiszert, kézfertőtlenítőt, maszkot, vécépapírt. Az emberek megijedtek, hogy mi történik akkor, ha még nagyobb katasztrófa történik, és a családjaink élelmiszer és védőfelszerelés nélkül maradnak.
A prepper közösség valahol ugyanebben gondolkodik, ugyanezekre a helyzetekre készül fel.
De kik azok a prepperek?
A prepper családok lényegében a jövő bizonytalanságára készülnek fel. Hobbijaik között szerepel a növényhatározók bemagolása, térképen való tájékozódás elsajátítása, tűzgyújtás, elsősegély. Igyekeznek maximálisan önfenntartóvá válni, hogy ha bármi történne, legyen esélyük a túlélésre.
Ha elsőre kicsit furcsának is tűnik, elég visszagondolni azokra a generációkra, amelyek végigélték valamelyik világháborút: ők azt tanulták meg, hogy bármikor jöhet egy újabb háború vagy katasztrófa, ami megváltoztatja az egész életüket, így felkészülve az esetleges élelmiszerhiányra a kamra mindig tele volt tartós élelmiszerrel, a pincében zsákszámra állt az alma, a krumpli, a mosószer, a tűzifa és lényegében minden más is, amire egy háztartásnak szüksége lehet az ínséges időkben.
Morgan Rogue és családja is a prepperek táborát erősítik. Elköltöztek egy minden modernkori vívmánytól mentes helyre azért, hogy megtanulják azt, hogy milyen, amikor csak magukra számíthatnak. Amikor az ember nem ugrik le kedd este a boltba fél kiló csirkemellért, vagy nem eszik télen paradicsomot, hiszen nincs szezonja. Ha hideg van, nem veszi feljebb a központi fűtést, hanem kénytelen kimenni az udvarra fát hasogatni, ha nem akar halálra fagyni. Pont úgy, ahogy azt őseink tették.
Morgan már 2010 óta készül az esetleges katasztrófára, és már legalább hat hónapra be van biztosítva élelmiszer-ellátmányuk.
A nő akkor kezdett először foglalkozni a prepper életmóddal, amikor nagyjából 11 évvel ezelőtt áramszünet volt náluk. Képtelen volt tölteni a telefonját, és ekkor jött rá arra, hogy ha valamiért hosszabb időre megszűnne az áramszolgáltatás, fogalma sem lenne arról, hogy mi a teendő, hiszen teljesen rá van utalva az elektromosságra.
Amikor rádöbbent arra, hogy áram nélkül semmit sem tud csinálni, és a saját otthona is élhetetlenné válik elektromosság nélkül, úgy döntött, hogy változtat ezen. Végül férjével közösen találtak rá a prepper közösségre, akiknek hála elindultak az önfenntarthatóság útján. Később, ahogy gyermekeik egyre idősebbek lettek, őket is megismertették az életstílussal, és őket is megtanították mindenre, amit tudniuk kell, ha valamilyen katasztrófa történik.
Amikor a család úgy érezte, hogy elég tudás került a birtokukba, vidékre költöztek, ahol végre ténylegesen önfenntartóvá váltak. Ebbe beletartozik, hogy napenergiát használnak, állatokat tartanak, és a zöldségeket, gyümölcsöket is maguknak termelik. Ráadásul sikerült akkora tartós élelmiszerkészletet elraktározniuk, amellyel legalább hat hónapig kihúznák, bármi is történik.
A prepper életmód viszont korántsem csak abból áll, hogy az ember mindent megtermel magának. Szükség van tervekre is, tudni kell, mit kell tenni akkor, ha ténylegesen beüt a világvége. Vészhelyzeti tervet kell összeállítani, találkozópontokat kell megbeszélni, ahova mindenki odatalál külső segítség nélkül, ha a felek elkeverednének egymástól. A prepperek megtanulnak igazi, papír alapú térképen tájékozódni, elsősegélyt nyújtani és vadászni is. A lényeg, hogy ha a legrosszabb eshetőségre készül az ember, nem érheti meglepetés, bármi történjen.
Egy válasz
Paks – és más
Olyan sok a probléma és úgy szaporodnak, azt sem tudom miről írjak részletesen.
Miközben Magyarországon – a tisztelet, szeretet kormányzása jegyében, – lassan tetőfokára hág a felebaráti gyűlölet, kirajzolódni látszik a következő „covid balhé”, amit a változatosság kedvéért most „klíma és energiaválságnak” hívunk.
Csak ez az évtized eddig annyi deviáns őrültet termelt ki, nem győzöm kapkodni a fejem.
Szinte tapintani lehet a gyűlölet bűzös jelenlétét az emberek között, nemcsak a virtuális térben, a való világban is.
Valószínűleg soha nem honolt még itt ennyi közöny, agresszivitás, és egoizmus, mint amennyi most jelen van ebben az országban.
Eközben a „hatalmasságok” sem pihennek:
Az új narratíva ugyanaz:
„Figyeljünk egymásra, tegyük meg egymásért. – spóroljunk mindennel!”
Nem ismerős? – olyan deja vu érzésem van.
„Higgyünk a szakértőknek, bízzunk a szaktudásukban és hajtsunk fejet a velük együttműködő politikusoknak, mert ők tudják mi a jó nekünk” – igen…..
Tudták….- 4-5 évvel ezelőtt is, mikor gátlástalanul leoltottak mindenkit, aki odatartotta a vállát, mert hitt nekik.
Több százezren meg is bánták, de nincs mit tenni, a felelősséget az áldozatokra hárították…
….mennyien eltemették azóta a szeretteiket, hozzátartozóikat, ismerőseiket, barátaikat….- és az a „legjobb” az egészben, hogy ennek a listának, még mindig nem értünk a végére.
Akkor is hittünk a szakértőknek.
Kár volt.
(Dr. E. Fauci-t éppen agyonra ekézik az egyesült államokban a covid bűntettek miatt) – ideje volt, persze itthon továbbra is kuss van a témában)
…de mi a helyzet most?
Kábé ugyanaz, csak most pepitás a minta, nem csíkos.
Amikor egy földrészen tervezetten, – a tömegek elől eltitkot technológiákkal, – mesterséges aszályt – és kanikulát – képesek generálni, könnyű a „természet kegyetlenségére” hivatkozni.
Pontosan tudják, – mivel a lakosság nem ismeri ezeket az eljárásokat, – mindent el fognak hinni, amit a szakértők, – egyébként külső parancsra, – a tömegek laikus fejébe sulykolnak.
„Le kell állítani Paksot?” – értem.
Azt viszont nem értem, az elmúlt 40 év alatt miért nem kellett egyszer sem leállítani, – szóba sem jött, – pedig volt a mostanihoz hasonló „krízishelyzet.”
Milyen érdekes, hogy közben számos környező országban bőven van víz a folyókban és csapadék is hull az égből, – csak minket, magyarokat tisztel meg ez a tavainkat felszárító aszály-asszonyság.
Vethetnének már a szakértők egy pillantást ezekre a „jégkármentesítő” berendezésekre, nehogy ebben a nagy kánikulában rosszullét környékezze őket…- megérdemelnének egy kis nyári szabadságot…
…de mondjuk lehetne korlátozni a „csíkhúzó” repülőgépeket is, – ja, hogy mindezt nem lehet! – még a végén elkezdene szakadni az eső magyar földön!
…és varázsütésre megoldódna az energiaválság. – nem, nem! – ez így túl egyszerű!
Ezért aztán valószínűleg újfent így fogunk járni:
Egyik magyar gyűlölni fogja a másikat, mert tiltott időzónában kapcsolta be a klímáját, vagy mert locsolni meri a kertjét.
(Mellesleg ezt a problémát is megoldják majd az okosmérők: központilag dönti el a mesterséges intelligencia, mennyi áramot fogyaszthatsz) – és az nem lesz túl sok.
Lehet egymást jelentgetni, mint anno mikor is? – az 50-es évek környékén?
Furcsa mennyire körbe-körbe jár a történelem, nemde?
Szóval amondó vagyok, ébredjünk és áradjon végre!
Áradjon! – de itt most szigorúan a Dunára és az értelemre gondolok.
Árvai Attila-író