Ma reggel találkoztam néhány gazdával, akik gyümölcsöt termesztenek eladásra kisebb-nagyobb tételben. Konkrétan egy sárgabarack termelőnél jöttünk össze, aki éppen azon bosszankodott, hogy hiába fizet napi 30 ezer Ft napszámot a cigányoknak, nem hajlandók minőségi munkavégzésre. Azaz leszedni a barackot, azonos minőségben, megfelelő mennyiségben. Így aztán elhajtotta őket… „Uram az órabérük többre jött ki, mint az általuk leszedett barack piaci értéke…
Ugyanezt tapasztaltam én is a meggyesben. Nálunk is a roma kisebbség szedte a meggyet, a cseresznyét, de nem tudta produkálni az elvárt minőséget. Így aztán végleg befejeztük az alkalmazásukat. Nincs kézi szedés, csak rázás, ami ugye más minőség….
Értem én, hogy foglalkoztatni kellene a munkanélkülieket, mert ennek van társadalmi hasznossága, csak hát a piac kegyetlen. A friss gyümölcs keresett termék, jó drága is, de éppen pont ezért a vevő elvárja a hibátlan minőséget. 3-4 ezer forintos cseresznye esetében érthető is.
Sajnos megbízható idénymunkások hiányában a friss, kézzel szedett gyümölcs lassan ritka, mint a fehér holló Magyarországon. Nincs erre hazai munkaerő, ha meg akarunk felelni a vásárlói igényeknek. Sajnos hazánk eléggé idegen-ellenes lett, az orbáni propaganda megtette a hatását… Ide nem jön vendégmunkás, mert arról hall, hogy a magyarok utálják a külföldieket, ráadásul a nyelvük érthetetlen. Így aztán elmennek dolgozni Más országokba. Most Lengyelország a menő, ők is oda tartanak. A lengyel agrárium már 400 ezer vendégmunkást alkalmaz, akik döntően a kertészeti ágazatokban dolgoznak. És láss csodát, Lengyelország az unió harmadik legnagyobb friss gyümölcs beszállítója. Minket már nem jegyeznek e listán…
Sajnos az új kormány is forró krumpliként kezeli a dolgot, mert fél a fidesz propagandától. Már nem kellene. Racionális döntésekre lenne szükség e téren, a magyar mezőgazdaság ugyanis nem nélkülözheti a vendégmunkásokat, ha tényleg át akar térni az intenzív, magas hozzáadott értékű agrártermelésre.
Sajnos pesszimista vagyok a racionalitást illetően. Ezért a mi opciónk a teljes gépesítés, a robotizáció, az élőmunka minimalizálása. Ezt tesszük most is és fogjuk a jövőben is.. A magyar mezőgazdaságnak ugyanis nincs olyan küldetése, hogy foglalkoztassa az értéket előállítani nem képes, használhatatlan munkaerőt. Bár egyesek még mindig azt gondolják, hogy napszámosnak mindenki jó. Hát nem.
