A Szinva patak júniusi szennyezésével összefüggésben komoly szakmai és kommunikációs hiányosságok merülnek fel.
A súlyos szennyezést követően a hivatalos szervek sietve kijelentették, hogy a narancssárga víz „emberi egészségre nem veszélyes”, azonban a mérések és a későbbi hivatalos laboratóriumi adatok is igazolták, hogy a víz valójában erősen toxikus hatású volt a vízi élővilágra a kiömlés közelében, 
amit a kezdeti lakossági tájékoztatás elhallgatott. 
A pontos laboratóriumi határérték-túllépési számokat és a részletes mérési jegyzőkönyveket napokig nem hozták nyilvánosságra. 
A miskolciaknak egy független újság laborvizsgálatából kellett megtudniuk, milyen nehézfémek és szerves szennyezők árasztották el a patakot. 
A MIHŐ Kft. belső védelmi protokolljainak szakmai hiányosságai merülnek fel. Alapvető elvárás, hogy a maró, vas-oxidos mosóvíz elvezetését ellenőrizzék, megakadályozva, hogy az a nyílt csapadékvíz-csatornába folyhasson. 
A csapadékhálózatért felelős Városgazda Nonprofit Kft. felelőssége, hogy a hálózat nem rendelkezett olyan monitoring rendszerrel vagy védelemmel, amely egy ilyen volumenű ipari szennyezést még a patakba jutás előtt képes lett volna megfogni. 
A „halak elúsztak” narratívával a biológiai ártalmat elbagatellizálták. Komolytalanul hangzik a városvezetés azon nyilatkozata, miszerint a halállomány nagy része „szerencsésen elmenekült”. 
A természetvédők rámutattak, hogy a Szinva zárt és sekély belvárosi medréből a halak nem tudnak hirtelen kilométereket menekülni, 
ráadásul a patak fenéklakó faunája, az üledékben élő gerinctelenek és a rákok teljesen elpusztultak az érintett szakaszon.
