500-800 ezer főre tehető a rendszeresen templomba járók száma

Növekvő szorongás, feltűnő hallgatás

Az elmúlt 15 év mérlegét tekintve az egyházon belül nőtt ugyanakkor a szorongás is, amely egyebek mellett a hívők apadó számából, a hitvesztésből, a megfelelő képességekkel rendelkező papok hiányából ered. Az utóbbi években az is felzúdulást okozott a hívők között, hogy jelentős gazdasági csalások miatt indultak nyomozások felekezeti személyek érintettségével.

Jelenleg egyébként 500-800 ezer főre tehető a rendszeresen templomba járók száma, de ez az oktatási és szociális szféra részleges kiszervezése miatt változhat a következő évtizedekben. A Népszava cikke szerint ugyanis az egyházi óvodák aránya 5,6 százalékról 10,4 százalékra, az általános iskoláké 9,4 százalékról 17,1 százalékra, a középfokú intézményeké 10,4 százalékról 25,2 százalékra nőtt 2010 és 2020 között.

Az egyházakat ugyanakkor az elmúlt 15 évben rendszeresen bírálták amiatt, mert gyakran elnézőek a kormányzati propagandával. Karitatív munkájukkal sokat segítettek, de sok esetben szinte némák maradtak – például a menekültválság idején vagy akkor, amikor elfogadták a hajléktalanok vegzálását lehetővé tevő törvényt.

Többen az egyházak kormánypártiságaként értékelték azt is, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevelet adott ki az orosz–ukrán háború évfordulójára időzítve, és ebben – a propagandához igen hasonló képi elemekkel élve – a katonai konfliktus borzalmairól és a béke fontosságáról írtak, miközben Oroszország felelősségét egyszer sem említették benne. Az egyház visszautasította a vádakat szerintük ugyanis „a jószándékú hívők többsége megértette az üzenet lényegét és támogatásukkal tevékenyen is hozzájárulnak a Katolikus Karitász ukrajnai missziójához”.

Amikor pedig a HVG az április 12-i választás előtti iránymutatásról érdeklődött, azt közölték: „A katolikus egyház pártpolitikában nem vesz részt. A papjaink nem lehetnek politikai szervezetek tagjai, a szószékről nem hangozhat el pártpolitikai indíttatású üzenet.” Azt is megjegyezték ugyanakkor, hogy „a fontos emberi értékek mellett” szót emelnek. „Ilyenek többek között a család, az emberi élet védelme a fogantatástól a természetes halálig, a béke, a teremtett világ megóvása, az emberi személy méltósága, a lelkiismereti szabadság, a vallásszabadság, a munkához való jog, az igazságos gazdasági rend, a szegények iránti szolidaritás” – fogalmaztak.

„Az egyház hallgatása több tényezőre vezethető vissza” – mondta a HVG-nek Máté-Tóth András, teológus, valláskutató, aki korábban tanulmányt is írt a hallgatás jelenségéről. Szerinte egyrészt a nyilvánosság előtti megszólalás megkövetelne valamiféle profizmust, hogy ne lehessen félremagyarázni az elhangzott mondatokat, az egyház viszont nem rendelkezik ezzel a képességgel, nincs médiatudatossága. Másrészt a felekezetek keveset tudnak a magyar társadalomról, és nagyon sok olyan kérdésben nem érzik magukat illetékesnek, amelyekben megszólalást várnának tőlük.

A teológus szerint az óriási médiazaj is hozzájárulhat a távolmaradáshoz. „Gyakran nincs értelme megszólalni, mert ha mond valaki valamit, legfeljebb negyedóráig lesz szalagcím, utána hatás nélkül maradnak az elhangzott szavak”.

A legnagyobb probléma pedig az lehet, ha az egyházaknak valójában nincs is mondanivalójuk

– vélte Máté-Tóth András. „Nemcsak a politikus nemzedékre igaz, hanem rájuk is, hogy soha életükben nem tapasztalták meg a működő demokráciát. Nem tudják, hogyan kell plurális társadalmi diskurzusban fenntartani a vitát, vagy hogy mi az, ami releváns üzenet a mai kérdések közül”.

A kormány az elmúlt 15 évben tehát nagyrészt letudta „keresztény misszióját” a retorikai elemeken túl a támogatási pénzek kiutalásával és az oktatási, szociális szféra részleges kiszervezésével, hittanoktatással, templomépítéssel és -felújítással. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is részben azzal büszkélkedett még 2020-ban, hogy ötszörösére emelkedett az egyházak támogatása. „Ezt az egyházpolitikát én találtam ki, és magyar modell néven Balog Zoltánnal megvalósítottuk” – fogalmazott még a kegyelmi botrány előtt, amelybe ugyan bele is bukott Balog Zoltán egykori miniszter, de református vezetőként folytathatta pályafutását.

A Népszava cikke szerint ekkoriban hangzott el az a mondat is, amely igencsak jellemző lehet a kormány és az egyházak viszonyára. Steinbach József dunántúli püspök ugyanis az egyik tanácskozáson arról beszélt: ha Balog Zoltán jó volt akkor, amikor támogatásokat szerzett az egyháznak, legyen jó a mostani nehezebb időkben is.