Több lábon kell állni
– Mi tenne jót a vármegyének és a vármegyeszékhelynek, az itt élőknek, illetve az itteni gazdaságnak: egy nagyvállalati befektető érkezne vagy több közepes méretű?
– Az elmúlt évtizedekben számos alkalommal felmerült, hogy Miskolcnak, a vármegyének szüksége van egy nagy autóipai beruházásra, de ebből semmi nem valósult meg. És a legutóbbi nagy autóipari fejlesztéseket – a debreceni BMW-t, a szegedi BYD-t – látva, Miskolc ilyen beruházásra már nem számíthat.
– Milyen gazdasági szerkezet szolgálja legjobban a térség fejlődését?
– Miskolc és a vármegye gazdaságtörténete megmutatta, hogy a túlzott egy lábon állás – egy nagy ipari szereplő dominanciája – hosszú távon kockázatot jelenthet. Az ideális modell inkább az, hogy a már itt lévő nagyvállalatok köré – beszállítóként is – egy sokszínű, versenyképes közép- és kisvállalkozói réteg szerveződjön. Mert a vármegye három dologban érdekelt: a stabilitásban, a diverzifikációban és helyi hozzáadott érték növelésében. Ha a jövő iparának lehetséges forgatókönyveit nézzük, akkor egyértelműen a nagy hozzáadott értékű, innovatív cégek ide települése a cél.
A siker kompetencia kérdése is
– Ha befektető érkezik, akkor legtöbbször megnézi az adott régióban a rendelkezésre álló képzett – vagy akár képzetlen – munkaerőt is. Hogy állunk ezzel?
– Komoly hagyományaink vannak a műszaki képzésben. A Miskolci Egyetem jóvoltából erős a műszaki felsőoktatási bázis, és a szakképző intézményeink is magas színvonalúak. Ennek jó példája, hogy nagy büszkeségünkre az idei szakmunkás világversenyen a WorldSkillsen – amelynek Kína legnagyobb ipari városa, Shanghai ad majd otthont – miskolci versenyző képviseli Magyarországot, villanyszerelő szakmában. A hazai előválogatót ugyanis Makkai József, az MSzC Bláthy Ottó Villamosipari Technikum 13. évfolyamos diákja nyerte. Mindezek a befektetők számára fontos üzenetek, azt erősítik, hogy nem „nulláról” kell felépíteni a szakmai tudást.
– A munkaerő rendelkezésre állása nem pusztán létszámkérdés.
– Kompetencia kérdése is. A technológiai fejlődés – automatizáció, digitalizáció – gyorsabban változtatja meg a szükséges készségeket, mint ahogy a képzési rendszer alkalmazkodni tud. Emellett a fiatalok megtartása stratégiai jelentőségű: ha nem kínálunk perspektívát, akkor más térségek vagy akár más országok szívják fel a tehetséget. Kamarai oldalról ezért kiemelt feladatunk a szakképzés és a gazdaság közötti kapcsolat erősítése, a duális képzés támogatása, valamint a vállalkozások bevonása a képzési irányok alakításába. A cél az, hogy a képzés ne elméleti, hanem piacképes tudást adjon. Összességében azt látom, hogy a munkaerő kérdése ma már nem egyszerűen HR-probléma, hanem versenyképességi és térségfejlesztési kérdés.
