A korabeli sajtó úgy tudta, hogy a város a beruházást külföldi kölcsönből kívánja finanszírozni és az építkezés akár már 1926 őszén megkezdődhet.[3] A bizonytalanság azonban egyre nőtt, különösen a vízforrások hasznosításával és az új fürdő helyével kapcsolatban. A projekt végül soha nem jutott el a kivitelezésig. A pénzügyi korlátok, a szakmai viták és az eltérő fejlesztési elképzelések megakadályozták a megvalósítást. Később, 1928-ban Pávai-Vajna Ferenc hívta fel a figyelmet a tapolcai barlangok meleg vizű forrásainak gyógyhatására, ami új lendületet adott a terület fejlesztésének. 1934-ben Miskolctapolcát hivatalosan fürdőhellyé nyilvánították. A tényleges tavi fürdő végül csak jóval később, 1938–1941 között épült fel, már más tervek alapján: a különleges, kör alakú épületet Szeghalmy Bálint tervezte.
Hajós Alfréd tapolcai gyógyszállója soha nem épült meg, mégis fontos fejezete a város történetének. A tervek jól mutatják, hogy már az 1920-as években felismerték a termálforrásokban rejlő lehetőségeket és komoly ambíciók születtek egy nemzetközi színvonalú fürdőközpont létrehozására. Az olimpiai bajnok építész elképzelése így végül papíron maradt — de hozzájárult ahhoz az úthoz, amely Miskolctapolcát később Magyarország egyik legismertebb fürdőhelyévé tette.
