Ha Európa nem akar alárendelt szerepet játszani a jövőben, akkor valódi föderációvá kell válnia
Kevesebb mint két héttel Mark Carney történelminek nevezett davosi beszéde után Mario Draghi elmondta a Carney-beszéd európai verzióját. Ennek a beszédnek is a visszavonhatatlanul megváltozott világrend a kiindulópontja, de Draghi kimondottan az Európai Unió jövőjére és helyére koncentrál az új világban. Amióta két éve felkérték az egykori olasz miniszterelnököt, hogy készítsen jelentést az unió versenyképességéről, egyértelműen irányadónak számít a véleménye, így hát most is komoly érdeklődés fogadta, amikor átvette a díszdoktori címét a Leuveni Katolikus Egyetemen, és ennek apropóján bő negyedórát beszélt az EU előtti kihívásokról és a lehetséges válaszokról (itt olvasható a teljes beszéd).
Az is tény, hogy Draghi (például Carney-val ellentétben) nincs döntési pozícióban, de jelenleg az egyik legnagyobb tekintélyű politikus az Európai Unióban, ezért borítékolhatóan lesz hatása az uniós vezetők és a tagállamok kormányai körében is (noha egyáltalán nem biztos, hogy meg is fogadják a tanácsait). Bizonyos szempontból nyitott kapukat is dönget, de ennek a beszédnek is az adja a fő jelentőségét, hogy így egyben, és ilyen nyíltan még egyetlen európai vezető sem beszélt a föderalizmus fontosságáról. Ráadásul minden idealizmus nélkül, válságmenedzsmentből levezetett kényszerként.
Európai keleti részén persze nyilván máshogy fog hangzani ez a beszéd, viszont azzal, hogy Draghi gyakorlatilag elengedné a különutas államokat, okafogyottá válnának „az Európai Egyesült Államokat erőltető Brüsszel szétverné a nemzetállamokat” kaliberű vádak.
Draghi most csak az egykori Szaknévsor-reklámhoz hasonlóan annyit mond: aki kimarad, lemarad. Ebben a koncepcióban a nemzetállami lét valójában gyengeség, a kimaradás pedig egyenlő a kiszolgáltatottsággal.
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Európai Egyesült Államok az európai államok egy elképzelt, jövőbeli politikai egyesülésének adott név. A név hasonló az Amerikai Egyesült Államokéhoz, mert többnyire az USA-val vont analógia alapján képzelik el a megvalósulását. A ma meglévő európai nemzetállamok politikai státusza az elképzelt szoros integrációban le lenne fokozva körülbelül olyan szintre, mint ahol jelenleg az USA-ban a tagállamok vannak, és ezzel elveszítenék a nemzeti önállóságukat és függetlenségük jó részét. Ezért ezt a kifejezést az európai integráció euroszkeptikus ellenfelei gyakran pejoratív értelemben használják. Annak ellenére, hogy az USA nemzetközi jogi értelemben föderáció, az Európai Egyesült Államok alatt gyakran a jelenlegi nemzetállamok konföderációját is értik. Ugyanakkor a legtöbb euroszkeptikus számára még a konföderáció is elfogadhatatlan.
Egyre szorosabb unió
Napjainkban az Európai Unió szuverén államok társulása, annak érdekében, hogy elősegítse a közös célok elérését.
Az EU számos közös rendelkezéssel és szervezettel rendelkezik, amelyekkel alkalmanként az egyes tagállamokat felülbírálhatja. Ilyen például az Európai Bizottság, az Európai Tanács. Van közös pénz, amit 19 tagállam kizárólagosan használ és további 1 fixen hozzá köti a valutáját az ERM II rendszer szerint. Nem hivatalosan számos EU-n kívüli terület is átvette.
Ugyanakkor az EU-nak nincs közös alkotmánya (2 tagállam visszautasította), kormánya, az e kormány által meghatározott közös külpolitikája, egy közös adóhivatala által begyűjtött közös adórendszere, és az európai hadsereg sem létezik.
Ötletek, elképzelések
Az utóbbi időben egyre többször került elő, ez az egyébként nem túl ismert téma, mind az európai mind a magyar közéletben. Legutóbb Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára DK-s politikusok fejezték ki támogatásukat egy általuk elképzelt Európai Egyesült Államokkal kapcsolatban. Konkrét elképzeléseket azonban azzal kapcsolatban, hogy miként lehetne az Európai Unió jelenlegi formáját egy Európai Egyesült Államokba önteni, mindmáig nem született semmilyen értekezés a közéletben.
Az egyetlen komolyabb tanulmány, amely a témában készült, Gräff Ferenc: A reform – Úton az Európai Egyesült Államok felé (2018) című könyve, amely részletesen leírja a szerző elképzelését az egységülés feltételeiről és lehetséges kivitelezéséről. Eszerint az európai közösségnek meg kell találnia rég elfeledett görög-római és zsidó-keresztény gyökereit, s ennek megfelelően alakítani identitását, amelynek elvesztése/elfeledése a szerző szerint az Európai Unió agóniájának legfőbb oka. Az európai identitás újra-felfedezése után pedig gyakorlati, politikai lépések következnek. Az egységesülés lépéseinek, a lehetséges tagok és forgatókönyvek számbavételének, egy új európai választási rendszer bevezetésének, valamint az új politikai rendszer keretében történő új európai intézmények felállításának részletes tárgyalása következik. Ennek keretében az Európai Parlament szélesebb hatáskört kap, az Európai Bizottság helyét az Európai Kormány (és Minisztériumok) foglalja el, illetve az Európai Tanács átalakul egy Európai Elnöki Tanáccsá, amely soraiból megválasztja az igen széles végrehajtói hatáskörökkel rendelkező Európai Egyesült Államok Elnökét. Az így felállt, megreformált és megszilárdult Európai Egyesült Államok pedig rengeteg fontos reformot hajt majd végre. Ilyen a gazdaság és pénzügy (beleértve az adózást) reformja, a már említett politikai rendszer reformja, s más kisebb-nagyobb reform elképzelések is ismertetésre kerülnek.
A szerző az első nagy fejezetet az identitás kérdésének, a második nagy fejezetet az egységesülés és a reformok részletes ismertetésének, valamint a harmadik nagy fejezetet pedig az Európai Egyesült Államok külpolitikájának hihetetlen részletes leírására szenteli. A világ politikai színpadának érdekes leírását több főbb külpolitikai irány követi. Ilyenek az európai kontinensre, Oroszországra, az Egyesült Államokra, Kínára és a Közel-Keletre vonatkozó stratégiai célok. Ennek összegzése nem egyszerű, ám azt el lehet mondani, hogy a szerző Kínát tartja az Európai Egyesült Államok legfőbb szövetségesének, míg az USA a legfőbb riválisa az európai és kínai érdekek érvényesítésének. Oroszország, Európa és Afrika annyiban játszanak szerepet, hogy felettük az Európai Egyesült Államok érvényesíté dominanciáját. Miután az Európai Egyesült Államok és Kína átvették az abszolút hatalmat az USA-tól a világpolitika színpadán, az ENSz helyett létrehoznák a Világszövetség nemzetközi intézményét.
A könyv kitér más számos univerzális kérdésre is, mint például a szociális rendszer reformjára (Garantált Állampolgári Alapjövedelem), a választójog újraértelmezésére, a keresztény egyház megreformálására (kimondottan a Katolikus Egyház „elszámoltatására”), a közös hadsereg megteremtésének részleteire, illetve az energiaellátás új alapokra történő helyezésére.
A történelem tükrében
Winston Churchill
Winston Churchill 1946. szeptember 19-én Zürichben beszédet mondott, melyben szorgalmazta az Európai Tanács létrehozását és a francia-német kibékülést. Az Európai Egyesült Államokat az ENSZ égisze alatt és laza szövetségként képzelte el.[1]
A 21. században
A 2010-es görög válság idején az euró vesztett értékéből. E válság kapcsán több gazdasági szakértő megállapította, hogy Európának politikailag is egyesülni kellene az Európai Egyesült Államokban, hogy megmeneküljön az euró.[2] Magyarországon a Demokratikus Koalició foglalta bele a 2019-es Európai Parlamenti választási programjába.
