Van egy jiddis szó, ami uralja az életemet: chutzpah.

Magyar megfelelője nincs igazán, sőt, gyakrabban fordítják negatív értelemben, mint pozitívban.

Szemtelen arcátlanság vagy határtalan merészség – kontextustól függően.

Én csak a pozitív jelentésére koncentrálok. Például:

A chutzpah volt az, ami segített abban, hogy abbahagyjam a balettkarrieremet, és ne ragadjak benne egy olyan világban, ahol a szenvedést ünneplik.

Chutzpah volt az is, ahogy végighallgattam, eltűrtem és bizonyítottam, amikor a Parlamentben, ahová gyakornoknak osztottak be, valaki 20 ember előtt ecsetelte, hogy „minek jön ide egy balettos, itt nem lehet ugrálni”. Majd a főiskola statisztikatanára egy teremnyi diák előtt kijelentette: „Gondolom, olyan háttérrel, mint maga (tánc), maga lesz az első, akit megbuktathatok.” Aztán egy cég HR-ese azzal a kérdéssel fogadott: „Ha a balettet abbahagyta, a céget is itt fogja majd hagyni?”

Chutzpah kellett ahhoz, hogy első nőként a Táncművészeti Főiskoláról külföldre szerződjek, és nemet mondjak az Operaházra.

Chutzpah volt elviselni azt is, amikor egy munkahelyen, 10 környi interjú és fél év után azzal szembesültem, hogy a főnök szeretőt keres bennem.

Chutzpah kellett ahhoz is, hogy Amerikába menjek kevesebb mint 1000 dollárral, két nálam is nehezebb bőrönddel, úgy, hogy nem ismertem senkit, beköltöztem öt idegen mellé egy omladozó apartmanba, és azt mondtam: „Oké, megcsináljuk.”

Tegnap este elmentem az egyik kedvenc eseményemre, az úgynevezett storytellingre. Magyarul ez sem hangzik valami jól, „történetmesélés”… ennyi.

Erről szól az esemény.

Vannak szabályok: 10 ember mesél, maximum 5 perced van, saját történetnek kell lennie, nem olvashatod fel, kell legyen eleje, közepe, vége, katarzist kell adnia, stb.

Mindig van egy téma. Tegnap épp a chutzpah volt.

Ezek az események társadalmi kiegyenlítők – gazdag, szegény, fekete, fehér, teljesen mindegy, mindenki csak egy halandó. És mindenki ugyanúgy izgul, amikor felmegy a színpadra.

Volt egy nő, aki a CVS-ben (az itteni DM) talált magának 30 perc nyugalmat a munkahelye, bipoláris férje és kétéves gyereke között.

Volt egy férfi, aki saját bevallása szerint egy lúzer, és élete eredményei között szerepel, hogy 100-szor megnézte a Rocky 4-et.

Volt egy nő, akit tolószékes apukája 8 évesen megtanított arra, hogy hallgasson a megérzéseire – még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy a kislány az iskolai ünnepségre átírta a szövegét.

Volt egy nő, aki kizárta magát egyszál törölközőben, és egy apró ablakon keresztül préselte vissza magát a lakásba. Azóta is felidézi ezt az élményt, amikor nehézségekkel néz szembe: ha akkor azt megoldotta, mindent meg tud oldani.

Volt egy lány, aki megvuduzta a párja kutyáját, aki másnap meghalt. A kutya halála hozta el számára azt a felismerést, hogy végre kilépjen egy kapcsolatból, ahol folyamatosan csalták.

Emberek. Történetek. Kapcsolódás.

Mindenkinek megvan a saját útja, valaki szándékosan a nehezebb utat választja és valaki mindig a könnyebbet. Valakinek elég az, ami másnak sosem lehet elég.

A chutzpah egy jó szó. Egy jó élet-mantra. És ha sokat alkalmazod egy jó beléd ivódott karakterjegy lesz.

Persze egy chutzpah-teljes élet nem könnyű. Viszont abban sokat segít, hogy amikor 80 évesen visszanézel az életeden ne legyen sok olyan kérdés, hogy „mi lett volna, ha”.