A zsidó hagyomány az, hogy az esküvőt megelőző szombattól kezdve a menyasszony és a vőlegény nem láthatják egymást csak az esküvő napján. Mindketten külön-külön rituális fürdőt, mikvét vesznek. Ez egy jelképes vízben való megmerítkezés, a megtisztulásnak a folyamatát szimbolizálja. Utána mindketten böjtölnek az esküvőig, utóbbinak különleges szertartásrendje van.
A menyasszony és a vőlegény, Andrea és Attila egy hét felkészülés után most találkozhattak csak ismét egymással személyesen, de előtte a vőlegény még meghallgatta Markovics Zsolt főrabbi imáját, a menyasszony pedig megkapta a fátylát.
Deutsch Miklós a Miskolci Zsidó Hitközség elnöke a boon.hu-nak elmondta, hogy azért különleges az alkalom mert öt évvel ezelőtt volt az utolsó. Majd azt is megemlítette, hogy a szertartás az úgynevezett hüpe alatt történik. A vőlegényt a hüpe alá kíséri a két örömapa. Ezt követően a két örömanya odakíséri hozzá a menyasszonyt is, aki a két kísérőjével együtt hétszer megkerüli őt. A szertartás vezetője (általában a rabbi) elmondja a boráldást, majd egy másikat is, magára az esküvőre. Ezt követően a pár iszik egy kortyot a borból. Ezt követi a gyűrű felhúzása. Eltérően a keresztény szokásoktól, itt csak a menyasszony ujjára kerül gyűrű, mégpedig nem a gyűrűsujjra, hanem a jobb kéz mutatóujjára. Ezután a rabbi felolvassa a ketubát, majd a vőlegény átadja azt a menyasszonynak.
