A Wizz Air gépen is volt egy kis izgalom…
na, de mitől ilyen szívós a húszi katonai ellenállás?
Hárman könnyebben megsérültek, amikor a jemeni húszi lázadók ellenőrizte területről kilőtt rakéta csapódott be a tel-avivi Ben Gurion repülőtér 3-as terminálja közelében – tudósít a Jerusalem Post a Magen David Adom mentőszolgálat közlése alapján. A BBC hat sérültről tud.
A jeruzsálemi lap videót is közzétett a becsapódás pillanatairól. Egy másik, az X-en közzétett videón a 25 méter széles és néhány méter mély kráter látható. Yahya Saree, a húszik katonai szóvivője egy videóbeszédben kijelentette: a reptér többé nem alkalmas a biztonságos utazásra.
A terminálhoz vezető út is megsérült a csapásban, amelyet az izraeli légvédelem sikertelenül próbált megelőzni, de a rakétát észlelték, a sérültek közül többeket az óvóhelyhez vezető úton ért a találat. Israel Katz védelmi miniszter „hétszeres” ellencsapást ígért. A BBC szerint az izraeli hadsereg, az IDF már vizsgálja, hogyan juthatott át a rakéta a légvédelmi rendszeren.
A repülőtér forgalmát mintegy egy órára leállították, a Wizz Air Budapestről indult járata – amely a Flightradar szerint a közel-keleti partok előtt több kört is leírt a Földközi-tenger felett – 9:53-kor sikeresen landolt. A légitársaság azonban keddig törölte járatait, hasonlóan a Lufthansához, a British Airwayshez, a Unitedhez, a Deltához és más légitársaságokhoz – írja a Times of Israel, amely szerint a magyar alapítású fapados légitársaság „közelről követi a helyzet alakulását”.
Korábban
na de Mitől ilyen szívós a húszi katonai ellenállás?
A háború nem állapot, hanem életforma
Az Anszár Allah, azaz az Isten Frakciója, vagy ahogy 2004-ben meghalt főideológusuk után széles körben nevezik őket: a húszik igen sajátos formációt képeznek. Az Észak-Jement ezer éven keresztül uraló, a síiták egyik kevéssé domináns irányzatához tartozó Zaidi immamátus örököseinek számító helyi törzsek szövetségéről van szó, amelyeket a már említett alapító atya, Husszein Badr ad-Dín al-Húszi és fiai kovácsoltak alkuk és leszámolások során egységes (vagyis törzsi szinten egységesnek mondható) erővé.
De ezek a törzsek nem a kétezres években láttak először Kalasnyikovokat vagy külföldi intervenciós csapatokat. Jemen északi és déli régiója, a hegyvidék és a tengerpart közti háborúságok évszázados múltra tekintenek vissza, és a gerillaharc is vérükké vált a zaidi törzseknek. A hatvanas években például a mostanihoz igen hasonló háborút vívtak Nasszer Egyiptoma által támogatott republikánus frakció ellen. Érdekes módon akkor még a felekezeti különbségekre sem voltak annyira érzékenyek a vahabita szaúdiak, mert a konfliktusban – a britekkel együtt – a zaidi royalistákat támogatták, akik már akkor is igen szívósan harcoltak, és kivéreztették a 70 ezres, páncélosokkal és légierővel megerősített egyiptomi hadsereget.
Útonállókból hadsereg
A húszik szívós ellenállást kifejteni képes haderővé válása négy síkon zajlott le:
Egyfelől egyre nagyobb erőket voltak képesek mozgatni. Kezdetben 20-30 fős szakaszokkal végrehajtott rajtaütésekkel operáltak, és a kormánycsapatok elől rendszerint elrejtőztek. 2010-re azonban már több száz fős, páncélozott járművekkel és aknavetőkkel, vállról indítható rakétákkal ellátott zászlóaljakat is bevetettek; rajtaütéseiket pedig kiterjesztették a szomszédos szaúdi tartományra, Nadzsránra (ami 1934-ig Jemen részét képezte, és a mai napig is több síita felekezethez tartozó törzsnek ad otthont). 2014-re pedig már tízezrek álltak fegyverben.
Egyre komolyabb fegyverekre tettek szert. Irakhoz, Szíriához és Líbiához hasonlóan a húszik is számíthattak a reguláris hadseregre a fegyverellátásában. És nem csak azért, mert kifosztottak egy csomó bázist meg raktárat, hanem azért, mert a hadsereg elég korrupt intézmény ahhoz, hogy meg lehessen találni azokat a tiszteket, akik hajlandóak nagy tételben hadianyagot eladni az ellenfélnek is. Ráadásul nagyot lendített a húszikon a Száleh exelnökkel való szövetség, melynek segítségével 2014 őszén – nemzetközileg el nem ismert jogcímmel, de ez nem sokat vetett a latba – átvették az állami szervek irányítását, így rengeteg hadianyag jutott a kezükbe. A húszik az elmúlt években komoly fegyverrendszereket, például amerikai Vulkán forgó gépágyúkat, még a szovjet időkből származó T–55-ösöket és többfajta lövészpáncélost is bevetettek. A légierőre és a haditengerészetre viszont nem tudták rátenni a kezüket.
Fontos regionális szereplővé váltak. Bár a húszik a síita felekezeten belül más irányzatot vallanak, mint iráni, iraki, szíriai vagy libanoni hitsorsosaik, Teherán mégis igen korán felkarolta őket. És nem is elsősorban vallási szolidaritásból, hanem azért, mert általuk relatíve kevés ráfordítással tudott komoly nyomást gyakorolni a nagy ellenségre, Szaúd-Arábiára (Rijád a jemeni konfliktusban való lekötöttsége miatt lényegében elveszítette 2015 előtt igen jelentős szíriai befolyását). Azonban érdemes megjegyezni, annak ellenére, hogy az Öböl-országok és nyugati szövetségeseik a húszikat előszeretettel állítja be iráni bábokként, valószínűleg csak stratégiai szövetségről van szó; erre jó példa, hogy Teheránnak két kulcsfontosságú húzásról, a dél-jemeni (szerintük túl-)terjeszkedésről és a húszikkal szakító Száleh exelnök 2017-es kivégzéséről nem sikerült lebeszélnie szövetségeseit. Ennek ellenére tény, hogy Irán valóban jelentős mennyiségű hadianyaggal támogatja a húszikat, a jemeni blokádra vigyázó hadihajók többször is elfogtak kézifegyverekkel, aknavetőkkel, Katyusa rakétaindítókkal és Miság–2-es vállról indítható légvédelmi rakétákkal teli iráni hajókat, melyek a Vörös-tenger partján elfoglalt kikötőkbe, Midibe és Hodejdába igyekeztek.
A stratégiailag és méretre is legnagyobb tételt az iráni ballisztikus rakéták jelentik. A húszik a szanaái hatalomátvétel során is szert tettek néhány Scud rakétára, de Iránból több Burkan–2 típusú ballisztikus rakétát is kaptak, darabokra szedve, részben tengeri úton, részben a szomszédos Ománon keresztül az országba csempészve. Ezeket helyben szerelték össze, majd lőtték ki Rijádra és más szaúdi városokra (egyébként a húszik nagyjából mindent ráküldenek a szomszédjukra, ami repül és robban, Nadzsránra nagyjából 70 ezer különféle lövedék hullt le az elmúlt években – igaz, igen alacsony hatásfokkal, inkább csak a pszichológiai hadviselés eszközeként).
A Hezbollah és a síita félhold
A Hezbollah harminc év alatt regionális milíciából árnyékállammá, majd nemzetközi elitalakulattá vált. Ma már a szunnita-síita vallásháború minden frontján ott vannak.
Egyre kifinomultabb a taktikai repertoár. Az iráni támogatás nemcsak az utánpótlás területén lökött nagyot a húszi hadigépezeten (a robbanó tengeri drónokról és szovjetekről másolt légvédelmi rakétarendszerekről nem is beszéltünk), hanem a kiképzés és a taktika területén is. Egy időben az iráni Forradalmi Gárda által működtetett, húszikkal megrakott repülőjáratok ingáztak Szanaa és Teherán között, de a legfontosabb nemzetközi iráni kliensszervezet, a Hezbollah kiképzői már több mint egy évtizede jelen vannak Jemenben. A kiképzők nemcsak a nehézfegyverek kezelését, hanem a gerillaharc finomabb fogásait, a (Hodejda jelenleg is folyó ostromában jól használható) városharcismereteiket is átadják szövetségeseiknek. Maguk a húszi azonban hangsúlyozzák, hogy a Hezbollahon kívül ők a Vietkongtól a Che Gauevaráig minden gerillaharcot gondosan tanulmányoztak, és igyekeznek leszűrni belőlük a tanulságokat.
Rakétavetővel lövik fel a harci drogot
A harci beszámolók és a húszi akciókhoz szervesen hozzátartozó videók alapján a húszik egy sor unortodox módszert vetnek be, például a tapadóbombákat, aláaknázott épületekből való mesterlövészkedést.
De a húszik nemcsak a taktikában, hanem a logisztikában és az álcázásban is kimagaslót képesek nyújtani, alacsony kibocsátású elektromos készülékekkel dolgoznak, valóságos árok- és alagútrendszert hoztak létre a hidaktól a kutakig porrá bombázott törzsterületeiken, a vádikkal szabdalt frontokon pedig az utánpótlást rakétavetőkkel lövik fel egy-egy nehezen megközelíthető harcálláspontra.
Opportunizmusuk természetesen egy sor olyan gyakorlatban is megvalósul, melyek nemzetközi konvenciókba ütköznek (mármint a szaúdi területek rakétázásán kívül):
- Hiába számít elődeinél kevésbé korruptnak a húszi kormányzat, amikor a vele egyet nem értőktől hajlamos megvonni a hadigazdaságban központilag elosztott élelmiszert és az üzemanyagot.
- Meglehetősen sok 18 év alatti gyereket vetnek be akár harcosként is, ráadásul az Iszlám Államhoz hasonlóan a húszik is komoly amfetaminfogyasztóvá váltak.
- Az információszerzésben nem riad vissza a kínzástól sem, emberi jogi szervezetek a közelmúltban meglehetősen gusztustalan eljárásokról számoltak be.
