Itt már 1823-ban közadakozásból színház épült, amely a mai Magyarország területének első kőszínháza volt. Hosszan lehetne sorolni mindazt, ami azt tanúsítja, hogy a város múltjában mindig is jelen volt a polgárság, az értékek alapján szerveződő gondolkodásmód. Aztán előbb 1944-ben a 15 ezer zsidó vallású lakos elhurcolása, majd az 1940-es évek végi kitelepítések következtében eltűnt a város polgári rétege. Miskolcon erőszakos iparosítás ment végbe, ahogy egyre nagyobbra nőtt a Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár, hirtelen felduzzadt a lakosság. Amikor pedig a gyárak bezártak, a város elkezdett zsugorodni, akárcsak sok más iparváros szerte a világon. Ezért – visszatérve napjainkhoz – kiemelten fontos, hogy rátaláljunk az identitásunkra.
Vagyis vissza kell szerezni a város lakóinak öntudatát annak érdekében, hogy minőségi kötődés jöjjön létre bennük?
Igen, én ezt nevezem helyi identitásnak. Épp ezért végiggondoltuk: mi lehet az a hívószó, az a program, amely mellé minden miskolci oda akar állni. Ez lett a Bükk városa program, amelyben szó van iparfejlesztésről, gazdaságfejlesztésről és városüzemeltetésről, egy sor olyan dologról, amelynek nyomán Miskolcot újra lehet pozicionálni.
Nagy örömünkre február első hetében megjelent a Magyar Közlönyben, hogy a kormány elé kerül a Bükk városa program koncepciója, tehát a programunkból kormány-előterjesztés lett.
A siker reményében az elmúlt időszakban magam is nagyon sokat lobbiztam. Bízom benne, hogy az előterjesztés kedvező fogadtatásra talál, és el tudjuk kezdeni ezt a komoly munkát.
Fotó. Archív Miskolc
2 Responses
A siker titka abban rejlik, hogy a világ-Magyarország központi városaként, mint világapokalipszis összes szereplőjének központja elvigye innen az utolsó ember, német, Vénusz – Jézus áldozatát és családját, ne hosszabbítsanak végtelenül, már 89 éve, hogy világ-várost hozzanak létre szétmenve az egész világba a gyilkosok, amik születésem óta áldoznak utcák szerint berendezve. Ezt kellene lezárni a városnak, a miskolci és a többi elmeosztálya elmebetegeivel, skizoprenjeivel, amiket hibásan teremtettek meg, csak őket lehetett szeretni, tisztelni, nevesek, híresek lettek, végtelen hosszabbításával a Rákóczi terüknek. Magyarország a két gyerekemmel hosszabbított Bochkorék elmeosztályával medve korokat, Jeruzsálem, mint Magyarország lemészárlói kitermelésével, orrom eltörésével helyettük, valamennyi pusztító feleség miatti összetörésemmel, mely a szájlabontásomat is jelentette az Iker tornyos űrpusztító felesége helyett a Hunnia börtönnek. 1997. óta ünnepel a kormányt feltevő Miskolc városa, hogy legyőztek engem a Bertalan utcai nagypán népe utcája helyett, amik betegségeiket hajtják végre születésem óta, tetteikkel együtt. Ezt nevezik érzékenyítésnek, tisztulnak a művészeivel Magyarországnak, fény felé haladva a keskeny ösvényükön, amit kegyelmi ajándékként érzékelnek az áldozóimtól. Nincs elmeosztálya az embereknek, akik mindig áldozatai voltak Magyarországnak, támadva minden miatt, ami rajtuk nem emberi. Nem lehet megbüntetni az elmebetegeket, állandó kommunikációs kivégzőikkel és értelmiség legyőző esőembereikkel.
„Átteleltek a poloskák…
Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget…
Túl régóta vannak itt…
Túl sok mindent éltek túl…
Túl sokszor váltottak már köpönyeget…
Éppen elég volt belőlük…
Tavaszi szél vizet áraszt, hadd vigye őket…
Rajtuk a skarlátbetű, sorsuk a szégyen és a megvetés…
Ismerünk benneteket…
A terveitek ugyanazok.
És ne reménykedjetek, a sorsotok is ugyanaz lesz…”
Ennyi !