Fotó: Valaki a miskolci villamos megállóban hagyott egy babakocsit
Mi történik a tárgyainkkal halálunk után? Ami nekünk személyes emlék, az a szeretteinknek semmit nem jelent. Nem kellett sokáig kutatni, hogy kiderüljön, a svédek már régóta használják azt a módszert, amivel nemcsak a saját életüket könnyítik meg, hanem a szeretteik válláról is levesznek egy hatalmas terhet. A módszer neve a haláltakarítás. Elsőre talán morbidnak tűnik, de a mögötte húzódó gondolatok az életünkről, nem pedig a halálról szólnak. A szemléletet Margareta Magnusson svéd írónő tette világhírűvé, aki nyolcvanéves kora után írta meg Végső rendrakás svéd módra című könyvét.
Egy életen át gyűjtögetünk, halmozunk, majd elkerülhetetlenül eljön az a nap, amikor a hátrahagyott dolgainkat másoknak kell szétválogatni, kidobni vagy elosztani.
Magnusson szerint mi magunk is megkímélhetjük a szeretteinket ettől a tehertől, ha tudatosan elkezdjük megszabadítani az otthonunkat azoktól a tárgyaktól, amelyek már nem szolgálnak minket, így valószínűleg másokat sem.
Forrás: Shutterstock/illusztráció
Nem csupán lomtalanítás, hanem érzelmi nagytakarítás
De miért olyan nehéz megválni a tárgyainktól?
A pszichológusok szerint a tulajdonunkban lévő dolgokat önmagunk meghosszabbításának tekintjük. Az emlékeink egy-egy fizikai lenyomatát látjuk bennük, ezért elengedni őket olyan érzés lehet, mintha önmagunk egy darabjától válnánk meg
– olvashatjuk a könyvben. Éppen ezért a haláltakarítás nem csupán lomtalanítás, hanem egyfajta érzelmi nagytakarítás is, amely során megtanuljuk elengedni a múltat, és teret adni a jelennek. A haláltakarításnak nincs kőbe vésett szabályrendszere. Magnusson szerint a legfontosabb szempont, hogy olyan tárgyakat hagyjunk hátra, amelyek valóban értékesek mások számára is, és ne egy kaotikus hagyatékot, amelynek feldolgozása évekig tart. A lomtalanítással kapcsolatban több tartalmat is elolvashat a boon.hu-n.