Bige László a Forbes 2021-es gazdaglistája miatt perelte be a magazint. Bánáti Annát, a Forbes munkatársát és Hüttl Tivadar jogászt kérdeztük a Bige-per tanulságairól és az adatvédelmi szabályok terheiről az újságírók munkájában.
Jogerősen pert nyert a magyar Forbes Bige Lászlóval szemben, írtuk meg nemrég. A bíróság indoklásában kimondta, a sajtószabadság ebben az esetben fontosabb, mint a felperes személyes adatainak védelme, illetve hogy a Forbes módszertana értékesebb a nyilvánosság számára, mint az üzletember által javasolt számolás.
Az üzletember a Forbes 2021 februárjában megjelent 50 leggazdagabb magyar listájával kapcsolatban indított eljárást. Bige László többek között a következő dolgokat kifogásolta a listával kapcsolatban:
- a módszertan pontosságát és azt, hogy egységesen alkalmazták-e az összes érintettre,
- a számításba bevont cégek körét,
- a számítás alapjául szolgáló üzleti év adatainak „frissességét”,
- a végső becslés pontosságát,
- illetve a személyes adatainak használatát.
A tanulságokról Bánáti Annát, a Forbes-listák vezetőszerkesztőjét és Hüttl Tivadart, a TASZ jogászát kérdeztük, aki a perben képviselte a szerkesztőséget.
Hogy kezdődött a Bige László és a Forbes közötti per, volt-e bármilyen előzménye?
Bánáti Anna: Ahogy minden milliárdos esetében, akinek kiszámoljuk a vagyonát, egy informális beszélgetéssel kezdődött az egyeztetésünk. Először jelezték, hogy nem értenek egyet azzal a számmal, ami nekünk kijött, mert szerintük az nem volt pontos. Ez volt a kifogásuk kiindulópontja, és ennek az egyet nem értésnek az lett a vége, hogy bepereltek minket. Mivel általában GDPR-szempontból a legkönnyebb megtámadni a gazdaglistát, ez volt a keresetük alapja.
Fontos, hogy ha valaki szimplán nem ért egyet a számolásunkkal, vagy az rosszul esik neki, az önmagában nem elég indok nekünk, hogy bármin változtassunk.
A módszertanunk fix, az amerikai Forbes módszertanán alapul. Ha valakinek kézzel fogható, dokumentumokkal igazolt korrekciós javaslata van, egyedileg megnézzük, hogy a módszertani keretekbe belefér-e és jogszerű-e, de azzal, hogy egy szám valaki szerint nem stimmel, nem tudunk mit kezdeni.
Publikálás előtt zajlanak ezek az egyeztetések?
Bánáti Anna: Közben. Január környékén szokott megjelenni a lista, ez – amit Bige László kifogásolt – kivételesen a Covid miatt februárban jött ki, 2021-ben. Előtte, ősz és tél folyamán kezdődtek az egyeztetések. Általában 1-2 hetet hagyunk arra, hogy ellenőrizzék a listán szereplők a számokat, de ebben az esetben a vita nem ért véget a lapzártáig, közben mi véglegesítettük a lapszámot és nyomdába küldtük.
Minden, a listán szereplő milliárdosnak küldünk egy olyan dokumentumot, hogy hogyan használjuk fel az adataikat, ez kötelességünk a GDPR-szabályok miatt. Ha erre ők reagálnak, egy külön érdekmérlegelést kell készítenünk, amivel alátámasztjuk a publikálást. Ha az érintett személy ezek után sem ért egyet a számainkkal, akkor szokott perre menni egy ügy.
Mit jelent ez az érdekmérlegelés?
Hüttl Tivadar: Az általános adatvédelmi rendelet, a GDPR-jogszabály, 2018 májusában lépett hatályba az EU minden tagállamában. Ez alapjaiban teremtett új helyzetet a sajtó adatkezelése számára, a médiában megjelenő nevek, személyek személyiségi jogi és adatvédelmi alapú jogvédelme kapcsán.
Ez egy teljesen újszerű eszközrendszert adott arra, hogy akár legitim, akár illegitim módon az érintett személyek (adatvédelmi szempontból csak természetes személyekről beszélünk, jogi személyekről nem) jogérvényesítéssel lépjenek fel a sajtóval szemben.
Az egyik ilyen lehetőség a tiltakozás az adatkezeléssel szemben, amibe beletartozik az adat gyűjtése, feldolgozása, tárolása, publikálása. Ezek közül nyilván a publikálás fájhat a legjobban. A tiltakozásra válaszadási kötelezettség van: az adatkezelőnek (amely jellemzően a kiadóvállalat) kényszerítő erejű jogos érdeket kell igazolnia. Ebben az esetben ez a jogos érdek a sajtó alapvető demokratikus küldetése.
Egyes adatkezelések, sajtótémák (közügyek, politikai témák) esetében sokkal egyszerűbb az alátámasztás, de az üzleti élet területén sokkal cizelláltabban kell megtalálni azt, hogy mitől lesz valami közügy.
Mitől lesz egy téma, egy adatkezelés jogszerű, ami felülírja az érintett üzleti szereplő személyes adatok feletti rendelkezési jogát. Az, hogy ezt a mérlegelést hogy kell megcsinálni, mi a gyakorlat, mi a helyes megközelítés, most van kialakulóban. A Bige-ügy jogerős ítélete ebben egy fontos ítélet volt, mert a szempontrendszert ehhez lefekteti.
Azt lássuk be, a GDPR- szabályok nagyon alkalmasak arra, hogy megállítsák a sajtó munkafolyamatait, mert olyan hatalmas jogi és adminisztrációs terhet ró rájuk, amivel elvonják az energiájukat és a figyelmüket a mindennapi munkájukról.
Bige László sajtóhelyreigazítási pert is indított ebben a konkrét ügyben, amit 10-12 munkaórával lezártunk elsőfokon, nem is ment tovább az ügy, nem volt fellebbezés. Az érvrendszerük alapjaiban hasonló volt, csak más jogszabályt használtak hozzá, és volt egy 10 oldalas ítéletünk.
A másik perben, amit adatvédelmi kérdésekre alapoztak, az elsőfokú ítélet 59 oldalas volt, és legalább nettó 100 munkaórám volt benne Pető Márk ügyvéd kollégámmal. Nem beszélve a szerkesztőségről, hiszen rengeteg bizonyítékot, alátámasztó iratokat, számolásokat, levelezéseket kellett beadniuk egy hatalmas peranyaghoz. Látszik, hogy az adatvédelmi alapú jogérvényesítés remekül alkalmas arra, hogy hátráltassák az újságírókat a munkájukban. Ezt az európai jogalkotó már felismerte, és van egy irányelve is ilyen esetekre, de sajnos ez csak a határokon át nyúló ügyekre érvényes, helyiekre nem.
Ami még nagy hiányosság, hogy a magyar jogalkotó a GDPR hatályba lépésével semmit nem csinált tagállami szinten. Maga a jogszabály is elismeri, hogy az adatvédelem konfliktusba léphet a sajtó alapvető jogaival, a sajtó- és véleménynyilványítás szabadságával, de azt mondja, hogy ezt rendezzék a tagállamok a saját alkotmányos hagyományaiknak megfelelően, majd értesítsék a bizottságot, hogyan oldották ezt meg.
Maga a rendelet írja elő a tagállamoknak azt, hogy a kötelezettségek alóli mentesítő szabályokat („journalistic examptions”) alkossanak. Ezzel kapcsolatban Magyarországon semmi nem történt, a magyar adatvédelmi hatóság ezt nem látta szükségesnek.
Van olyan tagállam, ami rendezte ezt?
Hüttl Tivadar: A sajtó és a magánszféra védelme nem egy újkeletű konfliktus. Amióta létezik a sajtó, azóta ez mindenhol előfordul és nem is lehet nagyon merev szabályok közé szorítani, egy egyensúlyállapotra kell törekedni, az adott ügy alapján. Ezekre általában teszteket dolgoznak ki a bíróságok, a nemzetközi jogi fórumok. Ezeknek a teszteknek a kidolgozására lehet most számítani mindenhol a GDPR-szabályok összefüggésében. LA legtöbb EU tagállamban valamilyen szinten mentesítették a sajtót bizonyos kötelezettségek alól. Például éppen az előzetes tájékoztatási kötelezettség alól, ami alapján egy sajtóterméknek előre kell közölnie egy személlyel, ha róla adatot gyűjt kezel, megjelentetni kíván.
A Bige eljárásban tapasztaltaknál sokkal nagyobb problémát jelent itthon a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) joggyakorlata, ami azt mondja, hogy az érintett tiltakozása nélkül is, a sajtószervnek proaktívan, előzetesen, szinte biztosan (ebben nem egyértelmű az állásfoglalás) a megjelenés előtt el kell küldenie az érintettnek, hogy róla milyen adatot és miért kezel. Ez alapján kerül abba a helyzetbe az érintett, hogy tiltakozhasson, és megfogalmazhassa a magánszféra védelmének érveit, ami ellen már egy sokkal alaposabb érvelést kell beadnia egy újságnak. Több országban a proaktív lépést (van, ahol a reaktívat is) kivették, hiszen ha minden egyes sajtószervnek az összes, általa kezelt személlyel ezt kellene tennie, akkor az megállítaná a sajtó munkáját. Erre mindenképp kivételt kéne alkotni nálunk is.
Bánáti Anna: Kiszámoltam, hogy ezekkel a plusz jogi feladatokkal egy évben nekem 2 hét telik el a munkaidőmből, miközben mondjuk Mészáros Lőrinc vagyonát kiszámolni 3,5-4 hét. Szóval nagyon sokat tudnék azalatt az idő alatt haladni a lényeges munkámmal.
A Forbes gazdaglistája ellen tiltakozott már korábban más is, a Hell Energy tulajdonosait több éve nem tudjátok a listára tenni egy elhúzódó per miatt, sőt egy lapszámot vissza is kellett hívni a standokról. A Hell-féle ügy előzménye a Bige-féle pernek?
Hüttl Tivadar: A Hell tulajdonosai azért nem tehetők fel a listára, mert a Fővárosi Törvényszék még 2019-ben, jogerősen 2020 februárjában, ideiglenes intézkedéssel elrendelte, hogy a Forbes adatot gyűjthet és kezelhet róluk, de nem publikálhatja azokat, amíg ez a per le nem zárul. Ez egy ideiglenes intézkedés, polgári perben, a kereset alapja a GDPR, így függ valamelyest össze a két téma. Az ideiglenes intézkedés ügye már a strasbourgi bíróság előtt van, ami mellett zajlik az érdemi per, ami évekig felfüggesztésre kerül, mert az egyik érdekelt elhunyt. Most februárban lesz elsőfokú ítélethirdetés 4 év után. Emiatt nem lehet őket azóta a listára felvenni.
De az mindenképp érdekes, hogy a NAIH kimondta, az adatkezelés jogalapja megvolt, de mivel nem volt megfelelő az előzetes tájékoztatás az érintettek felé, büntetést szabott ki. Ehhez képest a polgári szakban első fokon még mindig korlátozva van a publikálási lehetőség, ami egy súlyos anomálisa.
Amerikában nem ütköznek ilyen problémákba a Forbes-lista készítői?
Hüttl Tivadar: Ott nincs GDPR, a privátszféra védelme sokkal gyengébb, mind szövetségi, mind tagállami szinten.
Bánáti Anna: Meg a sajtóhoz, a sikerhez való hozzáállás is teljesen más. Amerikában a tőzsdei cégeknek nyilvánosak az adataik, a nem tőzsdeieknek nem feltétlenül. Itthon a nem tőzsdei cégeknek is publikusak az adatai. Tulajdonképpen nehezen is érthető, hogy miért is kell arról beszélgetnünk, hogy mit közlünk és mit nem.
A mostani Bige-pernek vannak ugyanakkor szűkebben a Forbes, tágabban a sajtó számára kedvező megállapításai. A jogerős ítélet kimondta, hogy jogszerű volt az adatgyűjtés és -kezelés, elfogadta a módszertant, és elismerte, hogy ebben az esetben az újságírói munka, a gazdasági elit működésének feltárása előnyt élvez az egyes szereplők személyiségi vagy adatvédelmi jogaival szemben. Hogyan fogadtátok az eredményt?
Bánáti Anna: Azt nem ebben a perben mondták ki először, hogy a módszertanunk rendben van. Azt már előző perekben is kimondták, és hogy megvan a szabadságunk arra, hogy mi válasszuk ki a módszertant. Most a bíróság hozzátette, hogy önmagában a sorba rendezés egy másodlagos dolog, és kiemelték, hogy egy jelentős szellemi teljesítmény van lista amögött, mert a magyar gazdasági elitet ismerhetik meg általa az olvasók.
Hüttl Tivadar: Most már több per is megerősíti, hogy ha valaki jelentős gazdasági befolyással rendelkezik, az már önmagában közügynek tekinthető. Jó döntés és sajtóbarát döntés ez.
A Tasznak nagyon fontosak az ilyen ügyek, mert masszív alapjogi konfliktusról van szó, amit fel kell oldani, és izgalmas feladat. De rengeteg munkánk van benne, és félek, hogy kisebb szerkesztőségeknél erre nincs lehetőség. Ott sajnos nagyobb eséllyel történhez meg, hogy jön egy felszólítás és inkább visszakoznak. Szóval a Forbes részéről is nagy szó, hogy beleállnak ebbe.