MOSOLY ÖNGYILKOSSÁG ELŐTT: EMBEREK UTOLSÓ FOTÓI BESZÉLNEK AZ ELMONDHATATLANRÓL

Az öngyilkosság kérdésköre még mindig erősen stigmatizált, pedig egy beszélgetés életet menthet. Vannak-e jelek, és ha igen, ismerjük-e ezeket? Hogyan érdemes ilyenkor megszólalni?

A KHS adatai szerint az utóbbi évtizedekben csökkenő tendenciát mutat hazánkban az öngyilkosságok száma. Ma már szerencsére számos érzékenyítő előadás, cikk és edukatív tartalom érhető el a neten, még a házból sem kell kimozdulnunk, ha tájékozódni szeretnénk. Ennek ellenére nemzetközi szinten „túl jól” állunk, Európában a dobogó harmadik fokán.

Ez felveti a kérdést, valóban tisztában vagyunk-e a jelekkel? Egyáltalán vannak-e jelek, amiket a környezet észrevehetne?

Az angol CALM jótékonysági szervezet öngyilkosság-megelőzéssel foglalkozik. Júniusban a londoni South Bankon futottam bele szabadtéri fotókiállításukba: a képekről 50, vidáman mosolygó fiatal és idős, férfi és nő, barát és családtag nézett rám. Olyan személyek, akik már nincsenek köztünk, mert démonjaik feléjük kerekedtek. Utolsó napjaikból származó fotóik nem árulkodnak szomorúságról, stresszről, depresszióról, nehézségekről. Hétköznapi, vicces, szép, örömittas pillanatokat láthatunk. Kérdeznénk magunkban: pont ők? Pont ők.

A fotókat egyesével is döbbenetes nézni, csoportosan pedig végképp elsöprő erővel bírnak.https://egy.hu/szocio/mosoly-ongyilkossag-elott-emberek-utolso-fotoi-beszelnek-az-elmondhatatlanrol-111539