Az Ernst&Young nemrég közzétett, reprezentatív felméréséből az derült ki, hogy a magyarok nagyrésze aktívan használja a magánegészségügyet, a felmérés szerint az elmúlt két évben elképesztő mértékben, közel 20 százalékkal (44-ről 63-ra) bővült a magánegészségügyi rendszert is használó magyarok aránya. (Az, hogy milyen okból fordultak a magyarok magánorvoshoz ilyen nagy arányban, nem derült ki, de valószínűleg a covid-tesztek belejátszottak ebbe a nagy ugrásba), ennek ellenére kevesen, a válaszadók 12 százaléka rendelkezik csak magánegészségügyi biztosítással, ennek a 12 százaléknak a fele is csak azért, mert a munkahelye szerződésben van egy magánszolgáltatóval.
Az alulfinanszírozott egészségügy számára kapaszkodó lehetne, ha minél több munkaadó tudna magánegészségügyi ellátást biztosítani juttatásként a dolgozóinak. Az előnyök egyértelműek: a dolgozó gyorsabban jut diagnózishoz és kezeléshez, mintha az állami köröket róná, ahol hónapos várólisták is kialakulhatnak, a gyógyulási ideje gyorsabb, kevesebb időt tölt munkán kívül, így a kifizetett táppénz is kevesebb lesz. A munkaadót viszont nem ösztönzi erre az adózási környezet: noha már volt arról szó, hogy a magánegészségügyi juttatás bekerülhetne az adómentesen adható juttatások körébe, ezt 2016-ban elmeszelték.
Hiába lépett életbe az állami egészségügyben a bérrendezés, a megemelt fizetések és az ezzel együtt járó paraszolvencia-tilalom magában hordozza a bérfeszültség veszélyét, mert jelenleg ugyanannyi fizetést kap egy évek óta praktizáló szakorvos, mint egy rezidens. Ez szakértők szerint oda vezethet, hogy kevesebb beteget fognak ellátni az orvosok, hiszen egy képzett szakorvos számára demotiválóan hathat, hogy évek pluszmunkája ellenére is ugyanannyi pénzt keres, mint egy egyetemről frissen kikerült, még rutinnal nem rendelkező fiatal orvos. A folyamatosan hízó várólisták miatt a betegek inkább a magánegészségügyben keresnék a gyógyulást, ahol kénytelenek azzal szembesülni, hogy bizonyos kezelésekre ugyanúgy sokszoros a túljelentkezés, mint az állami ellátásban. Az igazi gond viszont csak ezután jön: a piaci logika a növekvő keresletre azt diktálja, hogy elégítsék ki, bármi áron, emiatt előfordulhat, hogy olyan orvosokat is felvesznek, akik adott esetben nem kiemelkedően jó szakemberek, tehát akik a magánellátást választják, a pénzükért nem biztos, hogy profibb ellátást kapnak.
Állapota: elégtelen
A magyar lakosság egészségügyi állapota az OECD-s átlagtól elmaradott, az egészségtudatosság növelése és a szűrővizsgálatok fontosságának hangsúlyozása rendkívül fontos lenne azért, hogy minél kisebb teher nehezedjen az ellátórendszerre (és a pénztárcára). Ritkán végzünk a nemzetközi listákon az élbolyban, de amikor rákról vagy káros szenvedélyekről van szó, akkor pont sikerül. Az OECD vizsgálta (önbevallás és saját mérés alapján is), hogy testtömegindex alapján a lakosság hány százaléka tartozik a túlsúlyos (BMI 25-30) és az elhízott (BMI 30 felett) kategóriába. Mindkét mérés szerint dobogósok vagyunk: csak az Egyesült Államok és Mexikó lakossága kövérebb a magyaroknál, az önbevallás szerint 50, a mérés szerint bőven 60 százaléka a 15 évesnél idősebb magyaroknak elhízott vagy túlsúlyos.https://g7.hu/penz/20220414/meg-nem-az-egeszsegugyi-biztositas-az-uj-ceges-auto-pedig-igeny-az-volna-ra/
Fotó: Túlsúlyos miskolci politikusok. Archív
Össze nem tartó, lúzer banda van a képen.
Mi lesz a város IQ-jával, ha Andika elmegy a törvényalkotónak?
az új HospInvest felügyelő bizottság?
„Küzdtünk híven a Gyurcsányferiért
nem tűnhetünk el, nyomnunk kell tovább.
külföldre várnak a földek, a még
magyarnak mondott régi klinikák.
A mozgalom vár, munka és plakát,
hisz értünk van a kizsákmányolás,
szegfű villan, röppen három madár
s lakáson, gyáron kattan a lakat.
Éljen Draskovics, a reformtanács!
Testvér, segítsd az agymosottakat!
-vigyazo verse- „
Egy fotón az öt dékás
A képen látható „díszes” társaságnak biztos nem gond a magán egészségügyi szolgáltatást megfizetni! De mi van azokkal, akik nem a politika farfizén eveznek, jó kis pénzeket szakítva, csak simán dolgoznak…dolgoznak…dolgoznak?
Gyáva népnek ez jut.
Miért nem húzol el innen a diktatúrából? Nyitva vannak a határok. A Biden fiú vagyonkájáért is harcolhatsz.
Sajó Sándor: A VÉN BOLOND című verséből:
„…Csitt!
Jer közelebb egy kicsit,
Titkot mondok:
Temetésre szólt az ének,
Nem hallották, csak a vének,
Vén bolondok;
Nagy halottat vittek, vittek.
Tudjátok-e, kit temettek?
Engem, téged, mindnyájunkat:
Ezeréves országunkat;
Beleölték vérfolyóba,
Tették hármas koporsóba,
Mint egykor a hun királyt –
Sírba vitte saját népe,
S azt se mondja: be kár érte –
Senki egy jajt nem kiált…
Én se!… én már kacagok,
S ha kacagok, kinek arra mi gondja?
Nincsenek már magyarok,
Én se leszek halott ország bolondja!
Ejhaj, igyunk rája!
Úgyis elnyel a sír szája;
Gyáva népnek nincs hazája –
Világ népe mind megveti,
Még az ég is kineveti –
Úgy kell neki, úgy kell neki! –
Így kell szegény vén bolondnak
Sírva porba hullni,
Sírni, jaj, hogy ilyen népnek,
Ilyen jónak, ilyen szépnek
Mért kell elpusztulni…”
(1923)
Mi az a napi 10 euró! Ja, igen a felerésze megvan a biztosítónál a másik felét meg tetszik fizetni.
„A pénztárak a biztosításból befolyt pénzekből és a kórházi alapba történő befizetésekből fedezik a velük szerződésben álló orvosokat, valamint a gyógyszertámogatást. A pénztárak veszteségesek.
A kórházi kezelés – beleértve a szükséges műtéteket – minden biztosítottnak ingyen jár. Az ellátásért azonban napidíjat számolnak fel: ez jelenleg 10,25 euró, amely szociális rászorultság (667 eurónál alacsonyabb havi jövedelem) esetén 8,11 euróra csökken. A nem olcsó, havi mintegy 200 euróba kerülő kiegészítő biztosítással rendelkezők helyett ezt az összeget a magánbiztosító fizeti. Emellett joguk van maximum kétágyas szobára, jobb minőségű étrendre. Választott orvosuk operálhatja őket bármely közkórházban is. A pluszköltség a magánbiztosítót terheli; hálapénz nincs. Ha a kiegészítő magánbiztosítással rendelkező kórházi tartózkodása idején nem veszi igénybe a neki járó kedvezményeket – mert elégedett a kapott háromágyas szobával és nem tart igényt különleges kosztra – napidíjat kap vissza. Az összeg a biztosítástól függően akár napi 60 euró is lehet. A kórház – a magánkórház is – az alapellátást a kötelező biztosítás terhére nyújtja, az egyéb költségeket a magánbiztosítónak számolja el. A gyakorlat az, hogy a kórházak ezeknél a betegeknél igyekeznek minél több és minél költségesebb vizsgálatot elrendelni, hiszen azt a magánbiztosító megtéríti. Ennek megfelelően a tapasztalat szerint még a hangnem is más az ilyen betegekkel – vagyis a jó működés árnyoldala egyfajta kétsebességes rendszer.
A finanszírozási rendszer csapdája A pénztárak legnagyobb gondja a kórházi és a gyógyszertámogatási költségek növekedése. A 8 millió osztrák 32,8 százaléka legalább évente egyszer „befekszik valamelyik kórházba”, ami évi 20 millió kórházi éjszakát jelent. „
nem biztos.. -nagy lászló kör