Egy angliai magyar nagymama levele
Kedves magyarországi magyarok!
Mióta Angliában élek, már a negyedik gyerek tanul a családunkból a britt oktatási rendszerben. Először a fiaim, most az unokáim. Az utóbbi időt leszámítva Európában tanultak, így van tapasztalatom arról, hogy áll az EU a felvilágosításhoz.
Amiről az „óhaza kormányában” beszélnek az majdnem mind kitaláció. Nem ezeket akarom megcáfoni, hanem leírom nektek, hogy mit tapasztaltam én a gyerekeken keresztül.
Ami a legjobban tetszett: a 10 éves nevelt fiam (nevezzük Barninak) az iskolából egy levéllel állított haza- „Holnap az iskolában felilágosítás lesz a bántalmazásról, amit egy külső előadó tart. Ha nem szeretné, hogy gyermeke ezen résztvegyen, kérjük töltse ki és a gyerekkel küldje vissza az alábbi kérelmet.” Csak a gyerek nevét kellett kitölteni és aláírni.
A következő nap Barni olyan lelkesen érkezett haza, amilyennek még addig nem láttam. Megmutatta a szórólapot, amin röviden, sok rajzzal rajta volt mindaz, amit aznap a bántalmazásról tanultak.
A bántalmazás típusai:
Fizikai: megütni, megrúgni, lökdösni, hajat húzni, leköpni stb.
Szóbeli: kicsúfolni, lehülyézni, lesajnálni, megalázni, leszólni stb.
Rasszista: ezt (remélem,) nem kell magyarázni
Anyagi: Uzsonnáját, más holmiját, zsebpénzét elvenni, kizsarolni vagy tönkretenni.
Elhanyagolás: nem törődni vele, nem látni el a szükséges dolgokkal (ez főleg a szülökre vonatkozik).
SZEXUÁLIS: olyan részeken érinteni, ami neki kellemetlen (Ezt úgy határozzák meg érthetően, hogy a felnőttek a gyerek beleegyezése nélkül nem nyúlhatnak a bugyi területére, ill. nagyobb lányoknál a melltartó területére.), gyerekkel pornót nézetni, bárhol símogatni, csókolgatni, szexuális cselekményre kényszeríteni.
Itteni, BLIKK-hez hasonló újságokban rendszeresen feltűnnek – főleg családon belüli – pedofil történetek. A gyerek akkor jön rá, hogy mit művel vele egy felnőtt, amikor az iskolában felvilágosítják. Ezért fontos, hogy ezt egy független szakember végeze az iskolában. Megjegyzem nálunk is így volt a középiskolában, Budapesten a 70-es években.
A felvilágosítást külső szakember végzi, így ki lehet deríteni, ha esetleg az iskola egy alkalmazottja a bántalmazó. Nemcsak a szórólapon van rajta, hogy milyen telefonszámot hívhatnak, ha bajban vannak, hanem azt a szakemberrel el is „rappelték”, hogy a fülükbe másszon, hogy alaposan megtanulják, ha esetleg a papírt a szülő elkobozza. Kaptak email címet, weboldalt, telefonszámot.
Elmondták nekik azt is, hogy kikhez fordulhatnak és milyen segítséget kaphatnak, bárki kövesse el ellenük a bántalmazást: iskolatárs, pedagógus, családtag vagy idegen. Mert ennek itt Nagy-Britanniában súlyos következménye van, mint ahogy a művelt nyugaton máshol is.
Semmiféle propaganda nincs se óvodában, se iskolában az LMBTQ részéről, de valószínű, hogy tanulnak arról, mi a másság. Hiszen valamennyire mindenki más. Az integrált oktatás miatt a gyerekeknek nem idegen, ha valaki az osztályból több segítségre szorul, mert pl. kerekesszékes, mankóval jár, kis mértékben értelmi fogyatékos, más a bőre színe, vallása, vegetáriánus vagy glutén érzékeny. Együtt nőnek fel, megtanulják az elfogadást.
Szívesen válaszolok kérdéseitekre is.