“Sajnos a nők a szülésnél cseszik el,
mert úgy gondolja, hogy értéket adott a férfinek, a családnak. Tényleg adott értéket, csak a férfi szexualitása ezt az értéket nem tudja értékelni. És amikor az 58 kilós nő helyett a 78 kilós vagy 88 kilós hölgy érkezik meg döngő léptekkel a hálószobába, a férfiak számára kínszenvedés. Egy darabig megy a pornófilmnézés, de nem tudja megkívánni és itt mennek tönkre az emberi kapcsolatok és így lesznek a gyerekek félárvák, mert a nők felszedik azt a 20-30 kilót és nem tudják leadni. (…) Úgyhogy kedves nők, a férfiak miatt és a boldog szerelem és a szexualitás miatt muszáj, hogy megtartsátok a lánykori súlyotokat.” – Schobert Norbert
Nem is tudom, hol kezdjem. Még mindig nem találtam vissza önmagamhoz Schobert Norbi azon kijelentésétől, amitől most zeng az egész internet. Nem találok rá szavakat.
Miközben néztem a videót, egyszerre egy csomó kérdés fogalmazódott meg bennem: Vajon hány nő látta már? Vajon mit éreznek most ezzel kapcsolatban? Vajon hányan láttak át ezen a marketingfogáson? De vajon mennyien nem, akiknek most mind bűntudata lehet? Vajon hányan vannak, akik Norbi miatt vesztették el végleg az összes bizalmukat a férfiakban? Vajon látta már anyukám (akinek a teste 4 gyönyörű gyerekről árulkodik)? Vajon ő mit érezhet? Vajon ő elhiszi ezt a sok marhaságot?
Mert akárhogy nézzük, ez bánt. És nem lehet mellette elmenni szótlanul. Mert fáj, ijesztő, elszomorító, frusztráló, és mérhetetlenül dühítő. Mert amikor néztem a videót, egy idő után Norbi hangjában nem csak a népszerűség-hajhászást kezdtem észrevenni, hanem a saját múltbeli, testképzavaros félelmeim hangjait is. Hogy a kinézet a minden. Hogy a testem a minden. Hogy a megfelelés a minden. Hogy a tökéletesség a minden. Mert csak akkor lehetek szerethető, ha tökéletes vagyok.
