Interjú Várvizi Péterrel, a miskolci Végállomás tanácsadó séfjével.Mit szokott ebédelni?
Várvizi Péter: Nagyon sokszor eszem a személyzeti ételt. A pacalpörkölttől bármilyen sünig megeszek mindent, nincs semmilyen étel, ami viszolygással töltene el. Rendkívül figyelek az étkezésemre, a sport és a napi 18–19 órás munkarendem mellett ez elengedhetetlen. Hét után nem eszem, reggelire joghurtot, sokféle zöldséget, gyümölcsöt, sok halat. Imádom a húst, a nagy steakeket, nem vetem meg, ha marhát, tarját, karajt, konfitált kacsacombot kell kóstolni. A friss dolgokat nagyon kedvelem. A kertemben sok minden van, azt viszont nem szeretem, ha az étel tompa, unalmas. Fontos, hogy élénk legyen, vidám, egy frissen letépett paradicsom is lehet maga a Kánaán. Játék az ízekkel. Ha főzök, akkor olyan ételeket is készítek, mint a Larusban van. De otthoni körülmények között nyilván nem tudok csokigömböt temperálni és ezüsttel festegetni. De ha szeretnék egy fehér csokit enni, akkor egy kockát eszek abból, ami nagyon jó.
boon.hu
