Krisztina HadasNem szoktam ilyet. Elsősorban családi, vagy tévés „forgatásos” boldogságot posztolok. Bármit is gondolok otthon a konyhaasztalnál, nem kommentelem. Semmi politika. Gyáva vagyok? Lehet, az vagyok. Jobb nem pozícionálnom magam -vélem-, mint oly sokan. Még akkor is, ha pontosan tudom, jelentéktelenségem ellenére is már rég pozícionálva vagyok. De mostanra kú….-ra elegem van!
Elegem van abból, hogy az Olimpia közvetítései közben századszorra kell elmagyaráznom az izgalomtól ugráló 6 éves fiamnak, hogy a „migráncs” az nem gonosztevő. El kell magyaráznom neki, hogy mi az a nők elleni zaklatás, és azt is, hogy ez egyáltalán nem emelkedik a bevándorók számával. Az igazi zaklatás, erőszak, alázás nálunk évszázadok óta borittas hagyomány. Ma is megengedett „bűn”.
Naponta magyarázom el neki, hogy a sokszínűség erény, hogy a világ nem egyféle, és sokaknak menekülniük kell a hazájukból. Mint ahogy sok magyarnak is kellett. Még jó, hogy őket anno befogadták.
És elmagyarázom neki azt is, mi a propaganda, az agymosás, és hogy ettől miért kell függetlennek lenni. Elmesélem neki, van olyan, hogy valakiknek az olimpia szelleme is csupán 15 percenként nyomatható propagandát jelent. Ez a gyenge, boldogtalan, frusztrált, tudatlan emberek mákonya. Erre apellál az a bizonyos propaganda. Szóval gyereknevelésben tulajdonképpen jól állok.
Már csak azt kell együtt megemésztenünk, hogy azok a kedves, lihegő srácok, akik pici koruk óta hajnalban kelnek és küzdenek, azok a drága gyerekek, akik szinte minden bulit kihagytak, miért kérnek bocsánatot a kamera előtt, miért szabadkazkoznak azért, mert nem lettek elsők, másodikok. Meg akarom értetni a fiammal a gerjesztett néphanulat ellenére is, hogy ők nem „lúzerek” . Nem kell visszafizetniük a „rioi nyaralás árát”, ők nem csupán „súlyok voltak a reülőgépen”. Ők a mi gyerekeink!!!
A győztes nem irígységet, gyanúsítgatást, a vesztes nem pocskondiázást, gyalázást érdemel, mindent a felnőttek b…tak el körülöttük. A magyar néphangulat nem egyenlő a világgal. Ez a mi családi egyenlegünk.Hajrá Zsiga!
